Még az év negyedénél sem járunk, de az már most biztosra vehető, hogy 2020 legtöbbet használt szava a koronavírus lesz. Rögtön utána pedig a szájmaszk és a vesztegzár következik. Két hete másról sem beszélünk, mint a veszélyes fertőzésről, de annyi az új információ, az álhír meg tévhit, hogy nem árt, ha összegezzük, mivel is állunk szemben.
Hasonló járvánnyal, amely ennyire megváltoztatta volna az életvitelünket, nincs tapasztalatunk, ezért fogalmuk sincs arról, meddig tarthat, és hogy Szlovákiában hányan fognak megbetegedni. Veronika Vahalová, a nyitrai kórház infektológiai osztályának főorvosa szerint a lakosság háromnegyede is megfertőződhet, de a nagy része tudomást sem szerez majd a betegségéről, olyan enyhe lefolyású lesz. „Már most is sokkal több a fertőzött személy, mint ahányról tudunk, ők mind terjesztik a betegséget. Az inkubációs idő, öt–tizennégy nap, vagyis sokáig lehet valaki tünetmentes vírushordozó. A koronavírus cseppfertőzéssel terjed, ezért kartávolságnál közelebb ne menjünk senkihez, ha nem feltétlenül szükséges” – javasolja.
Mindenki maradjon, ahol van
Mivel azonban nem mindenki óvatos, vagy a munkája miatt nem teheti meg, hogy otthon maradjon, a fertőzés óhatatlanul és exponenciálisan terjed, vagyis minél nagyobb mértékű, annál gyorsabban növekszik tovább. Szakmai számítások szerint egy személy további 2-3-at fertőz meg, ők ugyancsak ennyit, vagyis az 1 betegből, 4 lesz, a négyből 16 a tizenhatból már 64, és így tovább. És ezek még csak óvatos becslések, mert némely vírusgazdák akár több tucat személyt is megfertőzhetnek. „A fertőzöttek számának növekedése biztos és elkerülhetetlen, az egyetlen, amit tehetünk, hogy lassítjuk az elterjedést, mert ettől függ, képes lesz-e az egészségügy ellátni a betegeket. Ezért indokoltak a szigorú óvintézkedések, az önként vállalt vesztegzár és főleg az idős, beteg emberek elszigetelése, még azoktól a családtagoktól is, akik kénytelenek munkába, nyilvános helyekre menni” – magyarázza a szakember. Azt tanácsolja, hogy semmi esetre ne küldjük a nagyszülőkhöz a gyerekeket az iskolai kényszerszünet idején, mert az idős, más betegségekkel – cukorbaj, szívbetegség, magas vérnyomás stb. küzdő személyek számára a koronavírus okozta tüdőgyulladás végzetes lehet.
Nem is tudjuk, hogy terjesztjük
A fertőzöttek jelentős része az influenzáéihoz hasonló tüneteket tapasztal: köhög, hőemelkedése van, náthás. A betegség azokban az esetekben ilyen enyhe lefolyású, amikor a vírus csak az orrba, esetleg a szájüregbe jut. Ha azonban a tüdőt is eléri (ami betegek tíz-tizenöt százalékára érvényes), akkor nagyon gyorsan komolyra, sőt válságosra fordulhat az állapot. „Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy összeomlik a légzőrendszer, és ezáltal az egész szervezet, hiszen a szervek nem kapják meg a működésükhöz szükséges oxigént. A koronavírus okozta tüdőgyulladás azért különösen veszélyes, mert fokozottan aktiválja az immunrendszert, és a fehérvérsejtek nem csak a kóros, hanem az egészséges sejteket is pusztítani kezdik. Károsodik a tüdőszövet, a tüdő nyálkahártyája, és ez a folyamat visszafordíthatatlan. A betegek mintegy három százalékánál lehet a tüdőgyulladás halálos kimenetelű, a többség meggyógyul, de csak akkor, ha megkapja a megfelelő ellátást” – magyarázza a nyitrai kórház infektológiai főosztályának vezetője.
A megfelelő ellátás pedig csak akkor biztosítható, ha egyszerre nem lesz túl sok a beteg. Közismert tény, hogy Szlovákiában kevés az orvos és a nővér, de lélegeztetőgépből és a vér oxigéndúsítását végző készülékből sincs elég. Az ingatag lábakon álló egészségügy csak akkor lesz képes ellátni a betegeket, ha nem lesznek egyszerre és egy helyen túl sokan, egyébként nálunk is megtörténhet, ami Olaszországban, hogy a betegek a folyosókon fognak feküdni, és az orvosoknak kell eldönteniük, kit kapcsolnak lélegeztetőgépre, és kit hagynak sorsára. „Tudom, hogy ez drasztikusan hangzik, de ez történt, és a világon nincs olyan egészségügyi rendszer, amelynek korlátlanok volnának a kapacitásai, ráadásul az orvosok is megbetegedhetnek. Így az egyetlen hatásos és célravezető módszer a járvány terjedésének fékezése, hogy bírjuk eszközökkel és erővel” – figyelmeztet Valahová doktornő.
Minden polgár felelőssége
Hogy megtartjuk az óvintézkedéseket, nem járunk társaságba, ügyelünk a személyes higiéniára, csökkenthetjük a fertőzés terjedésének kockázatát. Segítene az is, ha az állam több tesztet tudna elvégeztetni, mert akkor a vírushordozók biztosan nem találkoznának egészséges emberekkel. Szlovákiában azonban tesztekből és a mintákat feldolgozó laboratóriumokból, valamint biokémikusokból nincs elég, ezért egy-egy teszt eredményére akár napokig kell várni. Egyelőre úgy tűnik, a terjedés lassításához hozzájárulhat az oktatási intézmények, mozik, színházak, bevásárlóközpontok bezárása, de az ország nem állhat le teljesen, az egészségügyi, gyógyszer- s élelmiszer-ellátást és sok más szolgáltatást fenn kell tartani.
Itt van nagy jelentősége a polgárok felelősségtudatának, és ennek a leglátványosabb megnyilvánulási módja a szájmaszk viselése. De valóban segítenek az egyszer használatos papírmaszkok, az otthon varrt textilmaszkok? Veronika Vahalová szerint tényleges védelmet csak a részecskeszűrős maszk, azaz a reszpirátor nyújt, abból is csupán az FFP2-es típusú szűri ki a cseppfertőzés 94 százalékát. Ilyet kellene viselniük az egészségügyben dolgozóknak, de sajnos, még őket sem tudták megfelelően ellátni. A textilmaszkok nem védenek teljesen, mert a vírus átjuthat a textil szövésén. „Mégis, a mások iránt érzett felelősség jele, hogy maszkot viselünk, mert legalább ha mi köhögünk vagy tüsszentünk, kevesebb csepp kerül a környezetünkbe. Maga a szájmaszk azonban megfertőződik, beszennyeződik, ezért gyakran kell mosni, és míg viseljük, nem szabad a kezünkkel hozzányúlni, igazgatni. Mielőtt felhelyezzük, alaposan mossunk kezet, az egyszer használatosat ne vegyük fel többször, és légzéstől, tüsszentéstől nedves maszkot se viseljünk. Alapvetően a szájmaszk nem old meg mindent; mellette ügyelni kell a kézmosásra és arra, hogy ha kifújjuk az orrunkat, a papírzsebkendőt azonnal dobjuk el. Azzal a kezünkkel, amelyikkel a papírzsebkendőt fogtuk, ne érjünk semmihez, amíg alaposan meg nem mostuk”.
Legalább két hónap
Ha a felsoroltakat mind megtartjuk, az új kormány kézben tartja a helyzetet, és még szerencsénk is lesz, akkor az élet kb. két hónap múlva térhet vissza a viszonylag normális kerékvágásba. Ehhez azonban az is kellene, hogy a koronavírus úgy viselkedjen, mint az ismert influenzavírusok, és ne szeresse a meleg időjárást. Ezt még nem tudjuk, ráadásul erre a hétre komoly lehűlést jósolnak a meteorológusok, úgyhogy a legbiztosabb megoldásnak valóban az tűnik, ha ki sem tesszük a lábunkat otthonról. Ez nem jelent elszigeteltséget: ma már szerencsére van internet, telefon, tévé, sokan otthonról is tudnak dolgozni, vagy ha nem, abba is bele kell nyugodni. Az élet védelme mindennél fontosabb, és talán most van itt az ideje, hogy a prioritásainkat is átértékeljük, mind egyéni, mind társadalmi szinten. Ha ez a járvány véget ér, utána már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt: a jelek szerint legalább annyira meg fogja változtatni a világot, mint 2001. szeptember 11-e. Ebben az új világban pedig minden téren a biztonság lesz a legnagyobb kincsünk.
Védőoltás nincs, gyógyszer van
A koronavírus ellen jelenleg nincs védőoltás, és ebben az évben nem is lesz. Több országban is dolgoznak kutatók a kifejlesztésén, de a tesztelés is hónapokig fog tartani. Egyelőre olyan egyszerű teszt sincs, amelyet itthon bárki elvégezhetne. A Szlovákiában regisztrált gyógyszerek közül azonban némelyek koronavírus esetén is hatékonyak, itt az egészségügyi minisztériumnak kell jóváhagynia a javallatot.
Védekezzünk az információs fertőzés ellen!
A világhálón számos összeesküvés-elmélet terjed a koronavírussal kapcsolatban is, onnan kezdve, hogy a kínaiak fejlesztették ki biológiai fegyverként, egészen odáig, hogy az Ibalgin felerősíti a tüneteit. Lelki egészségünk megőrzése végett ne olvassunk ilyen, álhíreket terjesztő oldalakat, a közösségi oldalunkról is tiltsuk le a mindenre gyors és egyszerű választ kínáló szerzőket, lépjünk ki azokból a csoportokból, amelyek tagjai félelmet, pánikhangulatot keltenek. Csak biztos információforrásokból, a rendőrség, a közegészségügyi hivatal oldaláról, az állami szervek közleményeiből tájékozódjunk, és tartsuk meg az utasításaikat.
Olvassunk és figyeljünk hiteles, megbízható sajtótermékeket – például a Vasárnapot. Kövessük naprakészen a híreket, hogy tudjuk, mit hol lehet beszerezni, hová nem érdemes menni, melyik intézmények mikor tartanak nyitva, stb.
Sok internetkalóz is visszaél a mostani helyzettel, ezért fokozottan ügyeljünk számítógépünk, mobiltelefonunk biztonságára, ne nyissunk meg ismeretlen címről érkezett tartalmakat.
Bár a tájékozottság fontos, semmiképp ne foglalkozzunk naphosszat a koronavírussal: az információs túltelítettség nem tesz jót ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Inkább olvassunk könyvet, nézzünk filmet, beszélgessünk a családtagokkal.
Ragadozók vagy szociális lények leszünk?
A veszélyérzet a legrosszabbat, de a legjobbat is kihozhatja az emberekből – mondja Jozef Hašto pszichiáter, aki szerint természetes, hogy stresszhelyzetben a legtöbben ragadozó üzemmódba kapcsolnak. A megnövekedett adrenalinszint azt hozza ki belőlük, hogy minél többet szeretnének zsákmányolni maguknak és családjuknak, legyen az élelmiszer, gyógyszer vagy szájmaszk. „Ilyenkor elsősorban a fizikai szükségleteinkre gondolunk, háttérbe szorul az, hogy szociális lények vagyunk. Magam is tanúja voltam annak, hogy egy drogériában szinte összeverekedtek a vevők a fertőtlenítőszerekért, közben pedig egyikük sem ügyelt arra, hogy van-e maszkja, és biztos távolságot tart-e a másik vevőtől. Ilyenkor olyan erős a vadászösztön, hogy az ember arról is megfeledkezik, hogy felesleges veszélynek teszi ki magát. Bizonyos szempontból érthető ez a viselkedés: mindannyin szeretnénk legalább azt megtenni, amit megtehetünk, mert a vírusra nem vagyunk befolyással” – magyarázza Hašto.
Információs neurózis
Ami az embert mégis megkülönbözteti az ösztönös ragadozótól, az az, hogy tudatos lény. A lényeg, hogy tudatosan uralkodjunk magunkon, válogassunk az információk között, bízzunk a szakemberekben, és legyünk tekintettel egymásra. „A vírusveszély mellett információs neurózis is fenyeget bennünket, főleg a gyengébb idegzetűeken lehet úrrá a szorongás és a félelem. Kiélezett helyzetben az ember hajlamos jobban figyelni a negatív információkra és a kockázatokra, ezért vesz erőt rajta egy félig üres polc láttán a késztetés, hogy mindent megvegyen, amit lát, mert hátha holnap már semmi nem lesz. Így azoktól veszi el a vásárlás lehetőségét, akik nem tudnak, nem is akarnak bespájzolni, s valóban elindít egy folyamatot, amelynek az eredménye az, hogy legközelebb már ők is mindent visznek, amit látnak” – magyarázza a pszichiáter. Végeredményben azonban derűlátó. Azt mondja, a társadalom nagy része fegyelmezett és nagyvonalú, amikor tényleg nagy a baj. Már csak azért is, mert a válság kimenetele nem attól függ majd, hogy nekünk mit sikerült beszereznünk, elintéznünk, hanem hogy közösségként hogyan állunk helyt.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.