Elba kulináris térképén

Lehetett könyörögni, veszekedni, olasz módra kiabálni: ez nem folyadék… ez pesto! A vámosok szívét semmi nem lágyította meg. Úgy döntöttünk, a jövőben inkább autóval vágunk neki a hosszú utaknak.

Elba, a toszkán világ legnagyobb szigete felé tartunk. Egyórányi hajóutat magunk mögött tudva felkígyózunk a szálláshelyünkre. Sant’ Andrea képeslapra illő kis falucska madárcsicsergéstől hangos buja, trópusi növényzettel. Idős pár szállásol el bennünket. Régi padon, gesztenyefa árnyékában várnak ránk. Akár a Csallóközben is lehetnénk, ha a növényzet nem vegyülne kaktuszokkal, pálmákkal, fanagyságú leanderbokrokkal. Nem beszélve a tengerre néző kilátásról.

Elrendezkedünk. Először vízért megyünk, méghozzá nem akárhova. A közelben ered a Poggio Terme gyógyvízforrás, amelyet Napóleon forrásának is neveznek. Állítólag itt-tartózkodásának ideje alatt a császár is szívesen fogyasztotta. Türelmesen sorba állunk, két-három autó van előttünk megannyi palackkal, tartállyal. Kiderül, hogy nemcsak a környező falvakból, hanem a sziget másik oldaláról is megteszik az utat a friss, tiszta és ingyenes gyógyvízért. Használják ivóvízként, az egyik B&B tulajdonosa pedig vele főz.

Irány a strand!

A tengerpart sziklás, szinte holdbéli a táj, hétmillió éves megszilárdult gránit és magma. A geológusok csodabirodalma. Elba egyébként is híres ásványi nyersanyagairól s etruszk és római kori vasbányászatáról.

A sok fürdőzéstől megjön az ember étvágya. Délben Pomonte faluban teljesen kihalt a főtér. Néhány turista lézeng csak, kétségbeesetten próbálnak árnyékos menedéket találni az aszfaltolvasztó napsugarak elől. Itt akadunk rá egy barátságos kis bisztróra. Nekünk való hely. Megkóstolom a panzanella helyi változatát, a panzanella all’Elbaná-t. Könnyű, nyári saláta szikkadt kenyér felhasználásával. Olívabogyó, tonhal, szardella, paradicsom, uborka, bazsalikom. Nagyon finom. Megbeszéljük a recept részleteit; így megy ez itt.

A következő nap szerencsénk van. A strandon kis hűtőautóból halat árulnak. Friss fogás, nagy a tömeg. Veszek néhány pesse spadá-t, azaz kardhalsteaket. Hazafutok vele, jégre kell tenni. Megmászom a milliónyi lépcsőt, elsuhanok a drága hotelek mellett. Vigasztal a tudat, hogy a mi szállásunk kilátása verhetetlen. Fantasztikus a vacsora. Megnyaljuk mind a tíz ujjunkat; egyszerű grillserpenyőben elkészített, citromlével és olívaolajjal meglocsolt, tengeri sóval meghintett friss hal. Ilyen az elbai ízvilág. Klasszikus toszkán konyha, a tenger gyümölcseivel kibővítve. A népszerű ételek közé tartozik például a főtt polip, vagyis polpo lesso. A helyi halászlé, a cacciucco. Tintahal, calamaro minden mennyiségben; töltve, zöldségágyon, grillezve. Igazi csemege a feketére színezett tintahalrizottó is, a risotto alle seppie.

Parasztkonyha

Elba kulináris térképét a bevándorlók sokasága is alakította. A cucina povera-ból alakult ki – parasztkonyhának lehetne fordítani –, az őslakosság főleg bányászatból és halászatból élt. Tipikus példa erre a schiaccia briacia, egy hagyományos édesség. Laza fordításban részeges tortának nevezhetnénk. Keleti eredetű, tojás és élesztő nélkül készült, hogy a tengerészek magukkal tudják vinni hosszú hajóútjukra. Tipikus összetevői mogyorófélék, dió, fenyőmag és szárított gyümölcs, mazsola. Az alkohol hozzáadása későbbi eredetű. Manapság egy nagyon finom desszertborral készítik, amely sötétrózsaszínűre színezi. Ez az édesség volt állítólag Napóleon egyetlen vigasza száműzetése alatt. A francia hadvezér egyébként többször is említésre kerül kulináris vonatkozásban. Egy kézművessört róla neveztek el, és köztudott, hogy nem vetette meg a jó borokat.

Ha már a boroknál tartunk: nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek. Sajnos, a turizmus fellendülése a borászati örökség drasztikus hanyatlását okozta. A múltban a szigeten mintegy 3000 hektár szőlő volt, s ez az utóbbi ötven évben 200 hektárnyira csökkent. Egy maroknyi termelőnek köszönhetően azonban így is első osztályú borok közül lehet választani. A halételek mellé legjobb az Elba bianco, azaz a fehérbor. Egy kis Rosato, Sangiovese és Aleatico szőlőfajtákból, mindig nagyon kellemes a nagy melegben. A leghíresebb azonban kétségtelenül az előbb említett desszertbor, az Elba Aleatico (DOCG). Nemcsak a süteményben finom, hanem más édességekkel, erős zamatú sajtokkal is fogyasztható.

Fel a csúcsra

Rossz idő esetén irány a Monte Capanne (1019 m), a sziget legmagasabb pontja. Minket is utolért a meleg, homokot repítő, fejfájást hozó, hullámokat magasra korbácsoló szél. Mivel ilyenkor nem lehet fürdeni a habokban, kipróbáltuk a libegőt, Marcianától a hegycsúcsra. A kis, kalitkaszerű tákolmányok először ijesztőnek tűntek, de megérte. Fantasztikus a kilátás a toszkán szigetvilágra és a szárazföld felé.

Elbán elsuhannak a napok. Fájó szívvel veszünk búcsút. Gyorsan gurulunk le a hegyről. A legtöbb hajtűkanyarban még berecseg a francia rádió. Korzika közelségére emlékeztet. Amikor ez is abbamarad, magunk mögött tudhatjuk a vakációnkat. Reméljük, az elraktározott D-vitamin- és Ómega–3 zsírsav tartalékaink jövő nyárig kitartanak.

Még egy utolsó gelato, és viszlát, Elba!