Egy vita tanulságai

„Az apám nem beszélt magyarul, mégsem merült fel, hogy szlovák iskolába írassanak be. Sokan kérdezték is tőle a rokonai, nem szégyelli-e magát, hogy a lánya nem vagy alig beszél szlovákul. Azt felelte, hogy úgyis az anyja fog vele tanulni, akkor mi értelme volna szlovákba íratni?!”

„Az a tapasztalatom, hogy azok a magyar szülők adják szlovák iskolába a csemetéjüket, akiket valamilyen kudarc ért a tanulmányaik alatt, nem tudtak megfelelő munkát találni gyatra szlováktudásuk miatt, és ezt a magyar iskola számlájára írják. Holott nem az a hibás. Az ilyen ember a szlovák iskolából sem kerülhetett volna ki sikeresebben. Ezért gondolják, hogy eleve ki kell zárni a magyar oktatást, gyerekeik számára az érvényesülést csak a szlovák iskola biztosíthatja. De mit jelent az érvényesülés? Hogy elveszítik gyökereiket.”

„A családomban mindenki magyar iskolába járt, egyértelmű, hogy szegényebbnek érezném magam, ha nem ismerném a magyar kultúrát. Szerintem nehezebb a magyar anyanyelvű gyerek élete, mert bárhogy szépítem is, többet kell tanulnia – hisz az állam nyelvét is illene tudni, emellett ma már angolul is jó, ha tud. Bárki bárhova szülessen is, a világon érik előnyök is, meg hátrányok is, természetes, hogy vállalni kell a nehézségeket is. Aminek még nagyon örülnék, ha a magyar iskolákban jobban megtanítanák a gyerekeket szlovákul. Bizony azokban a kis falukban, ahol általában mindenki magyarul beszél, a gyerek nem tanul meg az utcán.”

„Az iskolában napi 45 perces szlovákórán nem létezik, hogy egy átlag 20-as létszámú osztályban mindenki megszólaljon szlovákul. És tudjuk jól, hogy a nyelvtanulás leghatékonyabb módja a kommunikáció. Lehetetlen, hogy egy magyar alapiskolából kikerülő gyerek tökéletesen tudjon szlovákul. Más a helyzet, ha nagyvárosban lakik, már a liftben is rá van kényszerülve, hogy szlovákul szólaljon meg. Ennek ellenére mindent megért, tudja a helyesírást, ez jó alapokat ad ahhoz, hogy a kommunikációban fejlessze magát. Arra szolgál a középiskola, a szlovák környezet, szlovák barátok és természetesen az akarat. És nem fog elveszni az életben!”

„Középiskolába különböző szintű nyelvtudással kerültünk. A szlovákórákon csak egy szabály volt, beszélni. Mondd el saját szavaiddal, ha rosszul ragozol, nem gond, kijavíthatod magad, a tanár csak nagy hibánál szólt...”

„Úgy érzem, kulcskérdés, hogy a magyar iskolában a gyerek jól megtanuljon szlovákul. Egy példa, a rehabilitációs központ, ahova járok, a Tátrában van, tiszta szlovák környezetben. Egy nap behoztak Nyárasdról egy kislányt, aki annyira nem tudott szlovákul, hogy végig tolmácsnak kellett mellette lennie.”

„Nem vagyok pedagógus, de szerintem keveset kommunikálnak a gyerekek, az alapvető, mindennapi élethez szükséges dolgokat kellene először megtanítani, és felkelteni az érdeklődésüket a nyelv iránt. Angolul sem mindegy, hogy melyik könyvből – vagy milyen módszerrel – tanul az ember.”

„Igen, tudnia kellene szlovákul. De! Ehhez a tanítás módszerén, a tananyagon, a követelményrendszeren kellene változtatni központilag. Mert közeledik (márc. 13.) a kilencedikesek felmérése, amely nem kommunikációból áll, hanem egy 5 oldalas írásbeli, tele szövegértéssel, nyelvtani szabályokkal. Ennek alapján jut a gyerek tovább középiskolába. Akkor most mit csináljon a pedagógus???”

„Persze, nem elhanyagolható a nyelvtantudás sem, de miért kell a magyar gyerekeknek sokkal nehezebb szlovák monitort írniuk, mint a szlovák iskolásoknak? Láttuk a szlovákoknak szóló és a magyar iskolásoknak szóló feladatokat is anno, hát elképesztő különbség volt a két felmérő között.”

„A nem szlovák anyanyelvűnek a szlovák nyelv idegen nyelv. Éppen ezért úgy kell tanítani, mint idegen nyelvet. Nyelvtanár (is) vagyok, ez egy külön szakma. Elsősorban szókincset tanítunk, de már szövegösszefüggésben elhelyezve, majd fokozatosan építjük fel a mondattant, amelyben egyre több a nyelvtan. Az oroszt pl. kezdetben átképzett latintanárok tanították, a latintanítás módszereivel – a siker garantált volt.”

„Én elég jól beszélek szlovákul, legalábbis eddig minden szlovákkal megértettem magam, szlovákul olvasok, írok, de nyelvtanról ne beszéljünk... bevallom, nem is zavar.”

„Szlovákul sokan beszélnek jól, elég jól, nagyon jól, anyanyelvi szinten stb., de tanítani a szlovákot (esetleg olyan diáknak, aki csak iskolában napi 45 percet hallja), az érem másik oldala. És általában a szakmán kívüliek szokták az észt osztani, hogyan is kellene ezt a nem is könnyű nyelvet tanítani.”

„A szlovák környezet valóban jó iskola, de ha nincs ilyen lehetőséged, akkor a tanítási módszeren kell változtatni. Viszont Prágában 3 hónap alatt megtanultam a cseh nyelvet, és a harmadik évfolyamban már dél-morvaországi dialektusban beszéltem, kérdezték is sokan, hogy Hodonínból vagy Mikulovból vagyok-e. Mégis az én magyartudásom révén sikerült sok cseh kollégának levizsgáznia a legnehezebb kémiai tárgyakból, mert nekem magyar egyetemi tankönyveim voltak, és a cseh jegyzeteimből készültek fel.”

„Ha a tanár arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyerek megtanuljon szlovákul kommunikálni, a felmérőn viszont azt követelik, hogy magoltassa be a »pádokat«, akkor végül is a pedagóguson csattan az ostor. Nyilván senki se úgy tanult meg »anyanyelviül«, hogy először a grammatikát magolta be.”

„Amíg felháborodnak azon, hogy a magyar gyerek számára a szlovák idegen nyelv, addig nem fognak radikális változtatást bevezetni.”

„Ugyanazt a metódust kéne alkalmazni, amit az angol, német stb. tantárgyaknál. Le tudom mérni, hogy az angolt miként tanulja a gyerek, és miként tanulja a szlovákot: angolul 10-15 mondatot könnyűszerrel elmond, a szlováknál már nehézkesebb. Amíg a szabályokon van a hangsúly, ez így is marad. Pedig angolból is van grammatika, de ez se jelent problémát. Szóval, beszélni kell előbb, aztán jöhet(ne) a többi.”

„Lányom most jár 6. osztályba. Mióta van angoljuk, még nem feküdt le úgy, hogy a szavakat meg ne tanulta volna, mert a pedagógus megköveteli. A szlováknál már más a helyzet. 6 év alatt talán csak egyszer volt szótár, amelyből tanultak. Elteltek hetek, hogy egy szót sem kellett tanulni. Arról nem is beszélve, hogy 6 év alatt 4 szlovák szakos tanította őket. Nem is érdekli őt a szlovák, és nem tudom neki megmagyarázni, hogy Szlovákiában élünk, ezt a nyelvet is tudnia kell. Szerintem is a pedagóguson múlik, mit követel meg a tanulóktól, s tőle is függ a gyerekek tudása.”

„Többek között ez is az egyik oka, hogy a szülők nem íratják magyar iskolába a gyerekeiket. Csak félve kérdem, vajon nem ez a minisztérium célja?”

„Ebben van valami… aki szlovák iskolába íratta gyermekét, leginkább ezt hozza fel érvként, azaz hogy a kölök tanulja meg a szlovák nyelvet, az alapiskolai tananyag úgysem mérvadó (ebbe most nem mennék bele, mekkora idiotizmus)... A lényeg, hogy ha egyszer valóban meg lenne oldva a szlovák nyelvi képzés a magyar iskolákban, azzal a szlovákiai magyarság komoly támaszt kapna.”

„Valószínűnek tartom, hogy a minisztérium és a szlovák politikusok tűzokádása (magyar gyereknek idegen a szlovák) pontosan ezt a célt szolgálja. Amondó vagyok, hogy nem fog változni ezen a téren semmi. Bár ha a pedagógusok összefognának, és kiharcolnák a mostanitól eltérő metódust, talán változna valami. Addig minden a pedagógus kezében van, mert lehet úgy is tanítani ezt a nyelvet, hogy megtanulják a kölykök. Ez a tapasztalatom.”

„Időről időre előkerül a nyuszi a kalapból, az alternatív oktatás, azaz néhány tantárgyat a magyar iskolákban szlovák nyelven tanítsanak... ennél nagyobb marhaságot én még nem hallottam.”

Ennyit a vitából. Illene valami frappáns csattanóval zárnom, de nekem csak annak a fiatalasszonynak az esete jut eszembe, aki szlovák iskolába íratta a lányát, mivel a második férje szlovák volt. Csakhogy a kislány mindennap sírva ment haza, és rosszul is tanult. Aztán a második osztályt már magyar iskolában kezdte, és az eredményei egy csapásra megjavultak.

Elég frappáns, nem?