Egy társ az úton

karádi

Három éve állandó munkatársa a VasárnapLéleknek. Író, újságíró, coach és tréner. Valamikori televíziós. Édesanya. Ő Montorffy Letti.

Letti gyakran teszi fel azt a kérdést az ügyfeleinek, hogy: Ki vagy? Hogyan mutatnád be magad? A kérdésre adott válasz segít az önismereti folyamat elindításában. Mert mint mondja, a kellő önismeret sok problémát megelőzhet. Így hát adja is magát a kérdés:

Hogyan mutatnád be magad az olvasóknak, ki az a Montorffy Letti?

Néhány hónapja jöttem rá arra, az ügyfelekkel való beszélgetések közben, hogy tulajdonképpen mi is az, amit én csinálok: azt hiszem, én egy szívnyitogató vagyok. Talán azért is választottam valamikor ezt a szakmát, hogy szíveket nyitogassak. Úgy gondolom, a szív állapota hatással van a szellemre, a lélekre és a testre is. Mindenkinek más az útja, és csak úgy tudok segíteni, ha ezt a másik fél hagyja. Egyébként az összes segítő szakmában így van. Ha valakinek zárva van a szíve, az nem láthatja a megoldást, vagy ami kellemetlenebb lehet, félrevezetheti, tévútra viszi magát. Amolyan támogató asszisztens vagyok ebben, aki elkíséri az éppen segítségre szorulót az úton. Mert a megoldás mindenkiben benne van. Sose mondom meg, hogy mit csináljon az ügyfél. Mert az az én döntésem, az én megoldásom lenne, nem az övé. Megvárom, amíg a segítségemmel önállóan eljut oda, hogy megtalálja saját elakadására a saját megoldását, és azt cselekvésre váltsa. Arra a kérdésre, hogy ki vagyok én, helyesen felelni nem könnyű. Ha valaki nem tudja érzésekkel leírni saját magát, akkor elakadásainak az okaira sem fog könnyen rálátni. Azon túl, hogy szíveket nyitogatok, azt gondolom, meglehetősen életigenlő ember is vagyok. A legnehezebb helyzetekben is azt nézem, mi ebből a tanítás, amellyel több lehetek, és a megoldást keresem.

Mindig ilyen voltál?

Nem, dehogy, éveken át tartó folyamat eredménye volt, mire eljutottam ide, és tulajdonképpen a folyamat még most is tart. Mert az önfejlesztés nem végérvényesen lezárható folyamat. Ezt a változást többek között az NL (neuro-lingvisztikai programozás) tanulmányozásának is köszönhetem. A lényeg a finomhangolás. Mert maradandó változást erőszakos törléssel, tagadással vagy elutasítással nem lehet elérni, de áthangolással igen. Azt a szokást, amelyet, mondjuk, két vagy három évtizede ugyanúgy gyakorolsz, a régi hitrendszert nem tudod két hét alatt megváltoztatni. Csak lépésről lépésre lehet áthangolni mindent, amin változtatni szeretnél.

Író, coach, tréner – így definiálod magad. Ezek közül melyik vagy leginkább?

Alapvetően írónak, újságírónak tartom magam, ezen keresztül pedig segítőnek. Írói érzékenységű elmével, szemmel, szívvel, látásmóddal érzékelem a világot. Ez gyerekkorom óta így van. Nagyon korán elkezdtem a naplóírást, amely sokáig fontos, meghatározó tevékenység volt az életemben Volt néhány év, amikor eltávolodott tőlem az írás, vagy én az írástól, amikor magamat is elvesztettem valahol a nővé válás útján, de néhány éve ismét nagyon erősen és meghatározóan jelen van az életemben. Ami még jellemez engem, hogy nagyon szeretem a kihívásokat. Például ezért is szeretek írni a Vasárnapnak, mert olyan témákat kapok, amelyeket én magamtól nem dolgoznék fel, nem jutna eszembe, hogy írjak róluk. A saját honlapomon vezetett blogomon azzal foglalkozom, amivel csak akarok, vagy ami megérint, esetleg amit a környezetemben tapasztalok, látok. A vasárnapos témáknál pedig sokszor pluszkutatást kell végeznem, amiből én is tanulok, új dolgokat mozgat meg bennem. A felfedezés örömét is adja, tágítja a látóköröm, és rugalmasan tartja az elmém.

Ezek szerint író vagy már gyerekkorod óta, de tréner mióta?

Coachoklevelem lassan négy éve van, de a segítő hivatásom indirekt módon már sokkal hamarabb elkezdődött. Eljött az idő, amikor már nemcsak a megérzéseimre hallgattam, hanem módszert is tanultam. Többféle iskolát is elvégeztem, hogy minél jobban tudjak segíteni, és folyamatosan képzem magam. Lassan tíz éve annak, hogy az életem minden területén a tudatosságra helyezem a hangsúlyt.

Ha összehasonlítod magad a húsz évvel ezelőtti önmagaddal, mit látsz?

Dacos, de bátor kislány voltam, aki ellenállt mindennek akkor is, amikor nem kellett volna. Egy csomó élethelyzetben nem voltam tudatos, érzelmileg sem. Tagadásban voltam, pusztán az ellenállás kedvéért, és nem tiszteltem a racionalitást. Azóta az értelem és az érzelem közötti egyensúly megteremtésére törekszem, és odafigyelek arra, hogy ne legyek az érzelmeimben szélsőséges. Sok női ügyfelemben látom korábbi önmagam, és aki nyitott a változásra, annak tudok is segíteni. Néha magam is meglepődőm, hogy néhány hónapi közös munka után milyen óriási átalakuláson mennek keresztül.

Ilyenkor mennyire látod magadat bennük? Nem gondolod azt, hogy mégiscsak jó lenne tanácsot adni?

Úgy gondolom, nem véletlen, ha valaki épp hozzám kerül. Mindig kölcsönhatásban vagyunk azzal az energiával, amely épp bennünk rezeg, és erre kapcsolódik rá a másik ember vagy akár hitrendszer is. Amennyire én hatok az ügyfélre, ő is hat rám. Azt gondolom, hogy a tanácsadás nagyon félrevezetheti az ügyfelet. Mi, coachok nem adunk tanácsot, mert ennek a fajta segítő hivatásnak más a feladata. Nem tanácsadó vagyok! Fontos megérteni a különbséget a tanácsadói és egy coaching folyamat között. Néhányan azt gondolják, ha coachhoz mennek, ő majd megadja a választ a kérdéseinkre. De a folyamat nem ez. Hanem a támogatás, az erősítés, a pozitív önkép, az önismeret, néha kellemetlen, néha örömteli, néha rácsodálkozó útján. A cél, hogy megtanuljuk, vagy ha úgy tetszik, újratanuljuk, magukat, és így megtaláljuk a saját, személyre szabott megoldásainkat.

Mi indított el ezen az úton?

Azt hiszem, a makacsságom és az ellenállásom. Két hivatás volt, amelyet soha nem akartam magamnak. Nem akartam sem újságíró, sem pszichológus, de még hasonló sem lenni. Húsz évvel ezelőtt nem hittem ebben az egészben. Akkor azt gondoltam, hogy külső segítség nélkül is meg lehet oldani a problémákat. Mostanra már látom, hogy van, amikor nem lehet. Néha úgy rá tud valakire csavarodni az egész élete, hogy csak egy külső ember tudja kibogozni belőle. Régebben televíziós voltam, ez tizenhét évig tartott. Közben jöttek újságírói felkérések is, majd egy magánéleti válság miatt az egész felborult. Elkezdtem tudatosan foglalkozni a saját életemmel: ki vagyok, milyen élettervvel, feladatokkal, és mit akarok.

Van két gyereked, a fiad tizennyolc, a lányod pedig tizenkettő lesz nemsokára. Tudsz úgy anya lenni, hogy közben nem vagy coach?

Itt is figyelni kell az arányokra és a kommunikációra, hogy milyen mértékben viselkedem coachosan. A gyerekeim már nem kicsik, mindent jól meg lehet velük beszélni. Az ember a saját családtagjait direktben nem coacholja, mert nagyon közel vannak érzelmileg. Fontosnak tartom a tiszta párbeszédeket és azt is, hogy tudjunk elnézést kérni a gyerekeinktől, ha úgy érezzük, hibáztunk, nem megfelelően viselkedtünk. Nem vagyok tökéletes, lehet rossz napom, lehetek érzékenyebb is olykor, de ha valakit megbántok, legyen az a saját gyerekem, a helyes az, ha elnézést kérek. A harag méreg. Mindkét irányban az, a sértő és a sértett félnek is bezárja a szívét, és zárt szívvel lehetetlen a nyitott, értő és empatikus kommunikáció. Ami mindennek az alapja.

Mivel foglalkoznál, ha nem ez volna a szakmád?

Dzsesszénekes volnék. Kamaszként színész akartam lenni, felvételiztem is, de az utolsó, harmadik rostán már nem jutottam át. De manökenoklevelem is van, rövid ideig dolgoztam a modellszakmában is. Később média- és felnőttképzési menedzser szakon végeztem, főiskolán és egyetemen, s különböző televízióknál dolgoztam 17 évig mint szerkesztő és műsorvezető.

Mire vagy a legbüszkébb ebből az időszakból?

A saját lakberendezési műsoromra, amelyet négy évig készítettem. A kezdetektől ott voltam. Pici, de nagyon tehetséges stábbal dolgoztam együtt. Ez az időszak mutatta meg, hogy tudok és szeretek is csapatban dolgozni. Sok ismerősöm lett, belsőépítészek, lakberendezők, sőt, szakmai cikkek írására is felkértek ekkor. Látod, az is lehet, hogy lakberendező volnék, ha nem coach. De a dzsesszéneklés jobban vonz, azt hiszem, úgyhogy maradjunk annál.

És a szabadidődben mivel foglalkozol szívesen?

A kreativitás mindig nagyon fontos volt számomra, például nagyon szeretek kézműveskedni. Ha jönnek az ünnepek, mindig készítek valamilyen díszt. Gyakran sütök, és nemcsak azért, mert a gyerekeim szeretik az édességet. Hanem azért is, mert örömöt ad. Akárcsak a sport. Fontos számomra a szabad levegőn való mozgás. Heti három-négy alkalommal futok a Margit-szigeten, olyan számomra, mint egy meditáció. Jó a testnek, a léleknek és a szellemnek is. A sport szeretetét a gyermekeimnek is átadtam. Mindketten sportolnak. A lányom formációs táncos, rockizik, a fiam testépítő.

A karácsonyra hogyan készülsz?

Minden évben nagyon várom, nekem az egyik legfontosabb ünnep. Több héten keresztül készülődőm, az adventi koszorút, ajtódíszt is én készítem. Néha túlzásba is viszem a lakás díszítését, de azért ma már igyekszem letisztultabb stílusban ünnepelni. Például amikor picik voltak a gyerekeim, egy egész mesét felragasztottam az ablakra, ehhez jöttek még a fények meg a többi dísz. A lányom örökölte ezt a fajta kreativitást tőlem, úgyhogy nálunk a ragasztópisztoly állandóan készenlétben van. Szeretem a karácsonyban, hogy minden fényes, meghitt, és mindennek jó illata van. Ilyenkor picit újra gyerek lehetek én is.

És karácsony után mi vár rád?

Nem vagyok tervezgető típus. De azért rövid távú terveim mindig vannak. Áprilisban szeretném újra lefutni a félmaratont, és az is megérett bennem, hogy két verseskötet és egy női füveskönyv után megírjam az első regényem is.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?