Egy kamasz költőzseni kalandjai

b

Arthur Rimbaud rövid élete során nem tett semmi furcsát azon kívül, hogy istentagadó volt, kommunista és csavargó, szinte gyerekként írott verseivel pedig a francia szimbolizmus és a világirodalom legnagyobbjai közé került.

Vannak művészek, akik egy életen át erőlködnek, hogy létrehozzanak valami figyelemre méltót, vagy éppen pénzt és embereket mozgósítanak azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek. És vannak olyanok, akik spontán módon alkotnak valamit, ez a valami pedig híressé teszi őket.

Évfolyamot nem ismételt, ugrott

Ha már szimbolizmus, akkor vajon milyen szimbólummal szimbolizálhatnánk egy olyan költő életművét, aki fiatalon és nagyon hirtelen tűnt fel az irodalom csillagos egén, és ugyanolyan hirtelenséggel távozott is onnan? Bizony, Rimbaud-t a legtalálóbb talán egy üstököshöz hasonlítani. Mire ugyanis húszéves lett, felhagyott az írással.

„Csodagyereknek hittek, pedig csak árva voltamˮ – írta szerényen József Attila a Curriculum vitae című rövid önéletírásában. Arthur Rimbaud szintén félárvaként töltötte gyerekkora egy részét. Életrajzának szakaszolása problémás, mivel már 17 évesen volt két gyereke, így gyermek- és felnőttkorának határvidéke nagyon nehezen lokalizálható. Ő maga 1854-ben született, anyja kisbirtokos családból származott, apja katona volt, aki Arthur tízéves korában elhagyta a családját. Iskolába a Párizs és Reims közt nagyjából félúton fekvő Charleville-ben járt. Mivel a szellemi érettség és a tehetség nem mindennapi jeleit mutatta, tanárai megengedték neki, hogy egy évfolyamot átugorjon. 15 évesen már latinul versel, költeményei mindenkit ámulatba ejtenek. 1870-ben megírja azokat a verseit, amelyek ma is a szimbolista költészet klasszikusai: Napfény és hús, Ofélia, Élmény. 1870-ben elküldi őket Théodore de Banville költő-író és kritikusnak, abban a reményben, hogy nyomtatásban látja őket viszont. Első közlése azonban nem Banville-hez kötődik, hanem a Charge című szatirikus laphoz, amely Első este című költeményét Három csók címmel jelentette meg.

Szökések és eszmék

Önfejű gyerek volt, még 1870 nyarán megszökött otthonról, vonattal Párizsba ment, ahol letartóztatták. A börtönből egyik tanárának írt levelet, és az ő közbenjárására szabadulhatott. Kitalálta, hogy újságíró lesz Belgiumban, de anyja parancsára haza kellett mennie Charleville-be. Néhány hónapig a helyi könyvtárat látogatja, és baloldali eszméikről ismert szerzőket olvas, például Pierre-Joseph Proudhont. Ő volt az első filozófus, aki anarchistának nevezte magát, továbbá olyanokat állított, hogy „a tulajdon lopásˮ. Ő volt az egyik, akinek az eszméi meghatározták a szélsőbaloldali mozgalmakat az 1871-es párizsi kommüntől egészen a spanyol polgárháború anarchistáiig. Rimbaud-nak tetszettek ezek a gondolatok, ezért is lett a párizsi kommün szimpatizánsa. Egy vidéki kisvárosban ilyesmiket olvasgatni viszont akkoriban elég felháborító cselekedetnek minősült, ezért a fiatal Rimbaud-nak meg is gyűlt a baja a könyvtárosokkal. Hozzáállásukat a Kuksolók című versében gúnyolta ki. A költemény utolsó versszaka Kardos László fordításában:

vesszőcskék himporát köpködő tinta-szirmok

ringatják őket elcsuklott kelyhek alatt,

mint halk szitakötők, kardvirágok közt ringók

– s kalász-szár hergeli bizonyos tagjukat.

Párizs, London, ópium

1871 februárjában ismét Párizsba szökik, csavargó életmódot folytat, szállása és ennivalója nincs, úgyhogy rövidesen hazamegy. A kommün eszméinek hatására kommunista alkotmánytervezetet ír (ennek tartalmáról semmit sem tudunk, mert elveszett), és antiklerikális verseket. Egy ismerőse elküldi leveleit a kor egyik ismert szimbolista költőjének, Paul Verlaine-nek, aki azonnal érdeklődni kezd a fiatal tehetség iránt. Miután elolvassa a Részeg hajó című versét, még a vonatjegyét is kifizeti, hogy magához csalogassa. A fővárosban a még mindig csak tizenhét éves Arthur annyit versel, amennyit csak bír, Verlaine pedig bevezeti az éjszakai életbe. Még az abszintra is megpróbálja rászoktatni, amelyet ő maga hígítás nélkül fogyaszt. Ez persze még a kevésbé botrányos része kapcsolatuknak, hiszen egy idő után egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Verlaine házassága megromlik, elhagyja feleségét és gyerekét, és Rimbaud-val Brüsszelbe, majd Londonba költözik. Sokáig azonban nem bírják együtt, folyton összevesznek és kibékülnek, mint afféle szerelmesek. Verlaine magához akarja láncolni a fiatal tehetséget, Rimbaud viszont az ópiumszívás okozta látomásokban való lehorgonyzás helyett egyre tovább menne bizonyos kérdésekben, amelyek a művészettel és az élettel kapcsolatban foglalkoztatják. A művészet értelmét keresve eljut odáig, hogy maga a művészet is felesleges, majd elhatározza, hogy abbahagyja az írást. Utolsó veszekedésük alkalmával Verlaine annyira megharagszik, hogy rálő, és megsebesíti a kezén. Belgiumban emiatt másfél évre börtönbe is kerül, Rimbaud pedig betartja ígéretét, és soha többé nem ír semmit.

Hajózás, Afrika, csontrák

Hazaköltözik, családot alapít, gazdálkodni kezd, majd hetvenöt évesen szerető unokái körében hal meg idős fejjel, birtokán? Nem. Arthur Rimbaud-nak eszében sem volt ilyesmit cselekedni, inkább világ körüli útra indult. 1875-ben még Németországban felkereste őt a börtönből kiengedett Verlaine, és kérte, hogy hozzá hasonlóan forduljon Isten felé, és írjon Istennel és a vallással kapcsolatos témákról. A találkozás veszekedéssel ért véget, pontosabban azzal, hogy Rimbaud jól megverte Verlaine-t.

Arthur ekkor még mindig csak huszonegykét éves, és mivel a csavargás a vérében volt, az 1870-es és 80-as években holland gyarmati hadsereg katonájaként hajózott Afrika keleti partjainál, de tagja volt egy dán cirkuszi társulatnak is. Kereskedett bőrökkel és fegyverekkel, élt vadházasságban egy abesszíniai nővel, és született vagy tizennyolc gyereke. Még a francia kormánnyal is szembekerült, fegyverkereskedelmi tevékenysége ugyanis sértette Párizs érdekeit. 1891-ben daganat keletkezett a lábán, Marseille-ben amputálták, de őt már nem tudták megmenteni. Húga unszolására megengedte, hogy halálos ágyán meglátogassa egy pap. Hogy mi hangzott el kettőjük beszélgetésében, nem tudjuk, Rimbaud húga azt állítja, hogy bátyja utolsó perceiben megtért. Viszont mivel tudjuk, hogy a költő életrajzát húga több helyen is meghamisította, ezt sem érdemes elhinnünk.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?