Egy emelet boldogság

<p>Itt már jó ülni? Kérdezi tőlem Laci, miközben azon igyekszik, hogy összeszerelje az éjjeliszekrényt. Szegényt még az sem tántorította el, hogy egy meglehetősen hiányos útmutatóval találta szembe magát, mikor feltépte a kicsi, de annál nehezebb papírdobozt a nappali közepén.</p>

Sebaj, rajzos összeszerelési útmutatóról lévén szó, a netről levadászott angol változat is megteszi. A kezdeti lelkesedés persze, rögtön alábbhagy, amint kiderül, hogy a fiókhoz tartozó síneket fejjel lefelé sikerült felszerelni. Mikor felajánlom neki a segítségemet, mondván, hogy talán az én kezem jobban elboldogul az aprócska csavarokkal, rögtön elutasító választ kapok. Férfiúi büszkesége egyébként se hagyná, hogy átengedje nekem a csillagcsavarhúzót. Helyette sóhajt egy nagyot, megtörli a homlokát, majd újra nekiveselkedik.

Az étkezőasztal helyén két nappal ezelőtt még dobozokban álltak a gondosan összehajtogatott téli ruhák, kisebb háztartási gépek, újságpapírba csomagolt poharak. A régi íróasztalom volt az egyetlen biztos pont a lakásban: ezt álltuk körül, mikor két bútordarab összeszerelése között megpihentünk. Az ásványvizes palackok mellé kikerültek az otthonról hozott fánkok, amiket Laci Anyukája sütött. A vizespoharakat sikerült egy felcímkézetlen dobozba csomagolnom, így kénytelenek voltunk kávéscsészéből oltani a szomjunkat. A pizzát sniccerrel vágtuk fel és papírdobozból, állva ettük meg. A közeli kisboltban akadt egy automata, ahonnan Laci kávét hozott.

Ma már egész otthonosnak mondható a lakás. A téli ruhák lekerültek a félemeletre, a sufniba, a könyvek is kiszabadultak végre a kartondobozokból, Laci is beüzemelte az asztali számítógépét. De még közel sem került minden a helyére. Még nem rutinszerűek a mozdulatok, időnként kétszer is meg kell gondolnom, melyik fiókba raktam a zoknikat. Még nekünk is szoknunk kell az új helyet, meg kell tanulnunk itt élni.

Az új hűtőszekrényünket én egész egyszerűen csak űrhajónak hívom, mert hatalmas, és mert valami egészen földöntúli fény világít benne. Ez az űrhajó jelentette a költözés (egyik) mélypontját: kiderült ugyanis, hogy nem fér be a kamra ajtaján. Törtük a fejünk, számba vettük az összes lehetséges megoldást (Fordítsuk el? Szereljük le az ajtaját? Hagyjuk kinn az étkezőben? Tuszkoljuk be együttes erővel?), mígnem legvégül legyalultuk az ajtófélfát. Pont becsusszant, és a jégkockatartót is kipróbáltuk már ebben a nagy hőségben.  

Laci azt mondja, meg sem érdemeljük ezt a szép lakást. A lelkem mélyén én is valami hasonlót érzek, pedig huszonöt éves elmúltam, dolgozom, pénzt keresek. Nem is az anyagi függetlenségről van szó, azt hiszem. Mintha az ember egyre inkább belesétálna a felnőttkorba, ahonnan nem fordulhat csak úgy vissza. Kezdődik mindez az érettségivel, amikor elballagunk, amikor „érettek” leszünk pusztán azért, mert könyvekből megtanultunk mindent a második világháborúról. Aztán egyetemre megyünk, kezünkbe nyomják a diplomát: ismét tanúbizonyságot tettél valamiről, amit reméled, hogy másoknak is bebizonyíthatsz majd, és még fizetnek is érte. Aztán új lakásba költözöl, ahol már nemcsak meghúzod magad, ami nemcsak egy „megteszi” kategória, hanem egy hely, ahol élsz, még ha nem is a tiéd egészen. Egy üres lakás, ahová beköltözöl a pároddal, együtt válogattok a bútoráruházban, tervezgetitek, hol lesz a tv-állvány, a kanapé. Mintha máris házastársak volnátok, úgy vitatkoztok, hogy házimozirendszert vagy új mikrohullámú sütőt vegyetek-e a következő fizetésből. Erről az életformáról ugyan nem kapsz papírt senkitől, mégis úgy érzed: szintet léptél. Immár visszafordíthatatlanul felnőttél. Pedig csak néhány bútort vettél az IKEA-ban.   

Hálás köszönet illeti a Mayer, a Ruska és a Novák családot, akik nélkül ez a „szintlépés” nem jöhetett volna létre.

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?