„Idegeneknek belépni tilos!” – olvasható a matricán egynéhány kamaszszoba ajtaján. Nem szívesen látott vendégként máris hátrányos helyzetben vagyunk, de azért csak próbálkozzunk tovább szelíden, megannyi tapasztalattal felvértezve sikerülhet szót értenünk, ha elég nyitottak és tisztelettudóak vagyunk egymással szemben. Előfordulhat, hogy időnként majd úgy érezzük, más-más hajóban evezünk, hiszen az egyik egy útját kereső kamasz, a másik meg az a felnőtt, aki a lehető legjobbat szeretné a gyermekének.
Ha belegondolok abba, mikor voltunk mi, szülők igazán egy hullámhosszon a kiskamasszal és a nagykamasszal, akkor ez az áldásos időszak a rendkívül aktív cserkészéletre esik. A nagyobbik gyerekem már csapatvezetőként dolgozott. Alapiskolás korában nagyszerű cserkészvezetője volt, ő is lelkiismeretesen tette a dolgát. Belapátolta magába a vasárnapi ebédet, összepakolta a fővárosi kollégiumba valókat, és rohant az autóbuszra. A vasárnap délutánok cserkészfoglalkozásokkal, a hosszú hétvégék tanyázásokkal, a nyári szünidők csapattáborokkal, vezetőképzőkkel, nagy nemzetközi találkozókkal teltek. Amikor a kisebbik kamasz augusztus végétől rendszeresen kijárt a métaedzésekre, ott is gyakran összefutottunk a cserkészszülőkkel, egyikünk hozta, másikunk vitte a gyerekeket. Eljártunk utánuk a nyári táborokba is, némi harapnivalóval felpakolva. Emlékszem, amikor egyszer eltévedtünk a sűrű, sötét erdőben, és csak később találtunk rá néhány szülővel a völgyben táborozó vidám, napbarnította gyerekcsapatra. Összeszokott közösséggé értek a cserkészgyerekek, és hasonlóan voltunk ezzel mi, cserkészszülők is. Ha új gyerek lépett a csapatba, csak nyugtatni, biztatni tudtuk a szülőket, hogy a lehető legjobb helyre jöttek. A keresztény családok számára óriási lehetőség, ha jól működő cserkészcsapat van a közelben, értő, türelmes és példát mutató vezetőkkel. A mi kamaszaink a későbbi, kollégiumi időszak során sokkal ügyesebben tudtak összecsomagolni, bármilyen ételt elkészíteni, megvásárolni a legszükségesebb túlélőcsomagot, mint azok, akik helyett ezt mindig a szülők, nagyszülők tették meg. Az azonos értékrendet valló gyerekek közössége biztos baráti és bizalmi hátteret jelentett akkor és a későbbiek során is. Bízzunk a gyerekben, engedjük részt venni az erőpróbákon, mert sokkal életerősebb és magabiztosabb lesz a későbbiek során!
A szerző az Új Szó munkatársa
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.