Archívum

Cseregyerek

Végh Orsit az interneten ismertem meg. Felfigyeltem egy szlovák nyelven, magyarokról írt blogbejegyzésére. Orsi Pozsonypüspökin él a családjával. Három remek fiú anyukája, munkájában is sikeres, és mindemellett még civil kezdeményezésekre is futja az energiájából. Süt belőle a lelkesedés, a tenni akarás. Másfél évvel ezelőtt nagy fába vágta a fejszéjét. Régi álma volt, hogy felújítsa a valaha jól működő cseregyerekség intézményét: szlovák családhoz, „szlovák szóra” küldeni a homogén magyar környezetben nevelkedő, magyar iskolába járó, a szlovák nyelvvel jobbára csak az iskolai szlovákórán találkozó gyerekeket.
Marosz Diána

2019. július 1. 09:30

na

Orsi kitűnő szervező, így hamar összehozott egy támogató csapatot. Az alapkoncepció a következő volt: két hét szlovák környezetben, a magyar gyermekkel egykorú „szlovák testvér” családjában. E két hét alatt a magyar gyerek szlovák vendéglátójával együtt annak szlovák iskolájába jár. A projekt célja egyrészt az, hogy a gyerekekben oldódjon a szorongás, hogy meg merjenek szólalni szlovákul, és ne féljenek a kudarctól. Nem elhanyagolható a másik oldal sem: a magyar gyermek befogadása a fogadó közegben növeli a toleranciát, megértést, nyitottságot. És ez igaz nemcsak a befogadó családra, hanem az iskolára, osztályra is, melynek tagjai közül sokan ennek a projektnek köszönhetően találkoznak először hús-vér magyarral.

Tavaly májusban öt gyermek részvételével, egy pozsonyi és egy magyarbéli iskola bevonásával megvalósult a cseregyerekprogram kísérleti projektje. Az érintett családok később közös találkozó keretében osztották meg tapasztalataikat a szervezőkkel. A gyerekek egytől egyig pozitívan nyilatkoztak, legtöbbjük azt mondta, szívesen megismételné ezt a kalandot máskor is.

Jeleztem Orsinak, hogy ha lenne olyan érdeklődő, aki egészen Zsolnáig elmerészkedne, mi is szívesen fogadnánk gyereket, bár nem vagyunk tipikus szlovák család.

Nos, örömmel jelentem, az idei jelentkezők között két bátor ifjú is akadt, akik a hírhedt „északon” próbáltak szerencsét. Gábor volt az első, Dunaszerdahelyről. Orsi rögtön hozzánk irányította, mivel a mi Sebinkkel egykorú. Megegyeztünk a gyerekeinkkel, hogy Gáborral csak szlovákul fogunk beszélni. Sebi iskolájában minden simán ment. Az igazgatónő első szóra igent mondott, az osztályfőnök is szívvel-lélekkel az ügy mellé állt.

Sebi és Gábor rögtön megtalálták a közös hangot. Gábor a szlovák osztályban is azonnal népszerű lett. Nem csoda, mert érdeklődő, barátkozó személyiség. Az egyetlen fejtörést az okozta nekem, hogy Sebikém, aki mindig is inkább szlovák öntudatú volt, hirtelen nagy magyarrá változott, és folyton rá kellett szólnom, hogy ne magyarul diskuráljon Gáborral. (Sosem hittem volna, hogy eljön a pillanat, amikor azért kell rászólnom a gyerekemre, hogy ne magyarul, hanem szlovákul beszéljen. Eddig kizárólag a fordítottja fordult elő.) Szerencsére Gábornak így is elég alkalma nyílt a szlovák nyelv gyakorlására.

Pár héttel a tervezett időpont előtt jelentkezett Orsi, hogy lenne még egy nyolcadikos fiú, akinek nem sikerült befogadó családot találni. Nem kellett sokáig keresgélnünk. A falunkban, tőlünk mindössze háromháznyira lakó hétgyerekes Svitana család habozás nélkül vállalta, hogy befogadja Kristófot, aki a bodrogközi Bacskáról érkezett. Kristóf nem Zsolnára járt iskolába, mint Gábor, hanem a szomszéd faluba. Kicsit izgultam érte, mert tudtam, hogy az osztályában van néhány helyi „mákvirág”. Féltem, hogy majd esetleg belekötnek. Amikor a második hét végén megkérdeztem tőle, nem volt-e gond egyes osztálytársakkal, azt válaszolta, hogy bár az órákon rosszalkodtak, vele éppen ezek a rosszfiúk egész kedvesek, érdeklődőek voltak.

Sebiék osztályában az egyik helyettesítő tanár azt hitte, Gábor Sebi unokatestvére Budapestről. Nem fért a fejébe, hogy Dunaszerdahelyről érkezett, és nem beszél anyanyelvi szinten szlovákul. Ugyanígy csodálkozott az egyik osztálytárs anyukája, aki még sosem hallott arról, hogy Szlovákiában magyar kisebbség létezik. Nos, már csak ezért is jó, hogy létrejött ez a program, és hogy ide északra is érkeznek gyerekek. A tudatlanságot, előítéleteket leginkább a személyes találkozások oszlathatják el. Jövőre is szeretettel várjuk a cseregyerekeket!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Igor Matovič
Frissítve

Tíznapos karantén várhat azokra, akik nem vesznek részt az országos tesztelésen

koronavírus

A nyitrai kórház 61 alkalmazottja koronavírus-fertőzött

koronavírus

Az emberek 44,4%-a biztosan részt vesz az országos tesztelésen

Peter Pellegrini

Pellegrini szerint sok a megválaszolatlan kérdés az országos teszteléssel kapcsolatban

Naszvad

Újra behúzta a kéziféket a naszvadi fürdő

tarkovic

Tarkovič lett Hapal utódja

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.