Archívum

Csak egy kis fadarab

A próbán ülök. A lányom életében először játszik zenekarral. Nem tudom, ki izgul jobban, én vagy ő. A második tétellel kezdünk, mondja a karmester. A vonók felemelkednek, előjáték, majd belép Ajna. Karcsú, légies hang a vonósok fölött. Nekem meg könnyes lesz a szemem rögtön. Ilyen lehet a mennyország – gondolom magamban. Amikor már nem tükör által homályosan, hanem színről színre lát, vagyis hall az ember. Hét év zongorakíséretes, iskolás koncertjei után ez a hangzás valami egészen rendkívüli.
Marosz Diána

2020. február 5. 09:00

m
Kép: Adrián Vavro

Ajna tizenkét éves. Amikor ötévesen beírattuk furulyára, álmomban sem jutott eszembe, hogy hét év múlva a Zsolnai Állami Kamarazenekar társaságában fog barokk furulyaversenyt játszani. Egyáltalán semmilyen távlati terveim nem voltak, csak azt tudtam, hogy szeretném, ha mindegyik gyerekem tanulna zenét, mert a zene nagyon fontos része az életemnek, és nekik is meg szeretném adni az esélyt, hogy örömet találjanak benne.

Sebi hat évig zongorázott, de csak akkor volt hajlandó gyakorolni, ha ott ültem mellette. Pár éve áttért a dobra, mindannyiunk megkönnyebbülésére. Továbbra sem gyakorol, de az órákra szívesen jár, és ez a lényeg.

Ajnánál más a helyzet. Maga választotta a furulyát. Hatévesen már versenyre ment. Tízévesen elnyert egy pályázati támogatást, amely lehetővé tette, hogy nyári mesterkurzusokon vegyen részt. Ez ugrásszerű fejlődést hozott, mivel a kurzusokon találkozott először valódi, képzett furulyatanárokkal, és rengeteget tanult tőlük.

„Csak egy kis fadarab, és micsoda dolgokat lehet belőle kicsalni, nem is gondoltam volna! – konstatálta Ajna teljesítményét a zenekari koncert után a másik, Lengyelországból érkezett gyerekszólista hegedűtanárnője. – Nálunk, Lengyelországban sehol sem tanítanak ilyen magas színvonalon furulyát.” Hát, nálunk sem. Egész Szlovákiában talán egy-két, egyetemet végzett furulyatanár található. Magyarországon jobb az arány. A többiek fafúvósok, akik csak addig tanítanak furulyát, amíg a gyerek keze meg tüdeje elég nagy nem lesz egy nagyobb hangszerhez. Nem csoda, ha a furulya a köztudatban úgy van jelen, mint kellemetlen, sípolós hangú kis gyerekhangszer, szükséges rossz, valami átmeneti eszköz, amelyet pár évi használat után úgyis levált egy „igazi” fúvós hangszer.

Mikor megy már át Ajna másik hangszerre? – ezt a kérdést legalább hetente egyszer fölteszi nekünk valaki. Legutóbb a zenekari hangverseny után kérdezte meg egy néni, csupa jó szándékból. Olyan tehetséges, kellene már neki egy „rendes” hangszer. Ilyenkor elmondom, hogy zongorázik is, és akkor mindenki megnyugszik. Ja, hát az már valami.

Pedig a furulya valamikor igencsak népszerű hangszernek számított. Nemcsak a népzenében, hanem a műzenében is. A reneszánsz és barokk zeneirodalom tekintélyes része íródott furulyára. Később, a hangosabb hangszerek, nagyobb zenekarok megjelenésével teljesen háttérbe szorult, de a huszadik században feltámadt tetszhalott állapotából. Igaz, csak „boldogabb” országokban, tőlünk nyugatabbra. Hozzánk csak lassacskán szivárog be ez a tendencia. Ma már szerencsére Magyarországon is lehet felsőfokon furulyát tanulni. Szlovákiában egyelőre csak középfokon, azt is csak egyetlen helyen, Pozsonyban.

A mai komolyzene-szerető ember szimfonikus zenekari, pompázatos szuperprodukciókon edződött fülének a furulya hangja nem elég versenyképes. Pedig a képzett furulyajátékosokat hallgatni élmény, csak át kell kapcsolni a fülünket egy bensőségesebb üzemmódba.

Ajna nem tartozik azok közé a csodagyerekek közé, akik hatalmas lelkesedéssel, minden szülői ráhatás nélkül naponta órákig gyakorolnak, aztán pedig bájos mosollyal arcukon koncertről koncertre járnak. Magával örökké elégedetlen, maximalista, introvertált kamasz ő, aki mindentől hajlamos elkeseredni. Sokáig gondolkoztam, írjak-e róla. Nem szereti, ha nyilvánosan dicsérik. Amikor zenél, valami őserő árad belőle. Nem értem, honnan jön, és őszintén szólva sokszor megijedek tőle. Egyre többször kérdezem magamtól, hogyan tovább. Mert Zsolna – legyen bármilyen kellemes, emberléptékű lakóhely – a maga provinciális lehetőségeivel már most kevés neki.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/5. számában jelent meg!

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
agro

A földművelésügyi tárca hátba szúrta volna a gazdákat

ddd

A Tankcsapda történelmet írt

koronavírus iskola

A gyerekek ma visszatérhettek az óvodákba és az alapiskolákba

bb

Fának hajtott és szörnyethalt a sofőr

koronavírus

Koronavírus: egy új fertőzöttet regisztráltak vasárnap

sylvester stallone

GALÉRIA: 3,35 millió dollárért megvehető Stallone nyaralója

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.