„Csak a szakmai felkészültség számít”

Ódor Lajos a komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett, a pozsonyi Comenius Egyetem matematika–fi zika szakán diplomázott. Volt pénzpiaci elemző, dolgozott bankban, hitelminősítő ügynökségnél és a pénzügyminisztériumban, jelentős szerepet játszott az adóreform és az euróbevezetés stratégiájának kidolgozásában.

 Ma – mindössze harminckét évesen – a Szlovák Nemzeti Bank monetáris tanácsának legfi atalabb tagja. A legjobb példája annak, hogy a tehetséges, szakmáját magas szinten művelő ember magyarként is érvényesül.

A nemzeti bank monetáris tanácsa tagjának lenni az egyik legmagasabb gazdaságpolitikai poszt. Hogy jutott el ide?
Az ugródeszka a pénzügyminisztérium volt. Mindig szélesebb összefüggésekben érdekelt a gazdaságpolitika, ezért is dolgoztam elemzőként. Gyakran nyilatkoztam a sajtónak, így fi gyelhettek fel rám, és 2003-ban ajánlatot kaptam az akkori kormányalelnök-pénzügyminisztertől, Ivan Mikloštól, hogy vezessem a minisztérium pénzügy-politikai intézetét. Számomra ez annak ellenére nagy kihívásnak számított, hogy tisztában voltam vele: az addiginál sokkal több munka és kisebb fi zetés vár rám.

Egy percig sem tartott attól, hogy olyan fi atalon máris derékba törheti szakmai karrierjét a politika? Hiszen akkor még azt sem lehetett sejteni, hogy mit hagyott hátra az előző kormány, nem még azt, sikerül-e a gazdasági reform.
Őszintén szólva nem akadt túl sok ember, aki azt mondta volna, hogy jól döntöttem. Én azonban úgy gondoltam, itt az alkalom, hogy végre belekóstoljak a gazdaságpolitikába. A bankokban lehet erről beszélni, elképzelése is van mindenkinek, mit kellene tenni, de amikor valaki személyes felelősséget visel, nem olyan könnyű osztaniszorozni – és főleg kivonni nem. Egy gazdaságpolitikát befolyásoló poszton jóval több számítást meg háttérelemzést kell elvégezni ahhoz, hogy az ember nyugodt szívvel tudjon ajánlani valamilyen megoldást.

 A politikában is a gazdasággal foglalkozókra jellemző legkevésbé a demagóg mellébeszélés, hiszen a számok kötik őket. A pénzügy-politikai intézetben teljesen fi gyelmen kívül hagyhatták a »felsőbb« érdekeket?
A politika és a gazdaság is akörül forog, hogy minden ember mindenből többet szeretne. De mindig csak egy bizonyos mennyiség adott, amelyet szét lehet osztani, és a közgazdaságtan ennek a művészete. A politikus ígérhet fűt-fát, de azért tudja, hogy előbb-utóbb el kell határozni, kinek mennyi jut, és a döntést jó esetben a szakemberekre bízza. Én olyan időszakban dolgoztam a minisztériumban, amikor a szakma szava számított. Ivan Miklošnak nagy befolyása volt a Dzurinda-kormány gazdaságpolitikájára, ennélfogva nekünk nem kellett azon gondolkoznunk, hogy a szakmai vagy a politikai megoldást válasszuk-e. Szabadon megírhattuk véleményünket, és a politikusok döntéskor általában fi gyelembe is vették.

Akárhogy is, komoly része volt abban, hogy az országot gazdasági szempontból rendbe tették.
Három dolgot tartok személyes sikerként is számon: hogy részt vehettem az adóreformban, az állam költségvetési politikájának megreformálásában és az euró bevezetésében. Valamennyi komoly, nagy munka volt, hozadékuk jóval túlmutat egy-egy választási cikluson. Szerencsésnek tartom magam, amiért dolgozhattam rajtuk.

 Végül a kormányváltás miatt távozott a minisztériumból?
Nem. Az euró bevezetésének a stratégiáját a nemzeti bank és a pénzügy-politikai intézet közösen készítette 2003-ban. Ebben részt vettem, és még a választások előtt ajánlatot kaptam a nemzeti banktól, hogy itt folytassam a munkát. 2006. január 1-ji hatállyal nevezett ki a kormány az intézmény elnökének javaslatára a monetáris tanács tagjává.

 Akkor még harmincéves sem volt. Megszokott a pénzügyi világban, hogy ilyen fi atal szakembereket neveznek ki magas tisztségbe?
Ez csupán Kelet-Közép-Európára jellemző: a nemzetközi konferenciákon korukról lehet felismerni az innen érkező bankvezetőket. Ebben a régióban az utóbbi két évtizedben nagyon fi atalon lehetett karriert építeni, hiszen egy nemzedék, amelyet még a szocialista tervgazdálkodásra képeztek, kiesett. Amerikában és főleg Japánban egyenesen elképzelhetetlen ennyi évesen vezető pozícióba jutni, mert úgy tartják, a jó döntésekhez nemcsak tudás, hanem élettapasztalat is kell – ebben egyébként igazuk van. Amikor a pénzügyminisztériumban dolgoztam, járt ott egy japán küldöttség. Furcsán néztek ránk, biztosan azt hitték, hogy mi fogjuk felszolgálni a kávét. Mondtuk, hogy rögtön jön a miniszter, de nagy megrökönyödésükre ő sem volt sokkal idősebb.

Melyik államban más egészen a pénzügyi kultúra, a gazdasághoz való viszonyulás, mint nálunk?
Európán belül a skandináv országokban. Az ottani polgárok majdhogynem szeretnek adót fi zetni, mert tudják, hogy azt a rászorulók visszakapják az államtól. Meglehetősen sokat foglalkoznak a következő nemzedékekkel, költségvetési többletük van, mert arra gondolnak, hogy azt majd a gyermekeik és az öregedő társadalom költi el. Az amerikai gazdaság is egész más, jóval többet bíznak a piacra, és mivel az emberek valóban hisznek abban, hogy mindenkinek egyformák az esélyei, működik is.

Egészen egyszerűen, laikusoknak elmagyarázva, mi a monetáris tanács dolga?
Eddig az volt, hogy meghatározza a kamatokat, így próbálja kordában tartani az árakat, fékezni vagy előbbre lendíteni a gazdaság szekerét. Most, hogy bevezettük az eurót, ez már a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank feladata, de továbbra is ránk hárul a pénzügyi rendszer felügyelete. Minden tanácstag személyre szabott feladatot is kap, az enyém például a kutatás.

Ivan Mikloš pénzügyminisztersége idején a szlovákiai pénzintézeti rendszer komoly átalakításon esett át. Ma már kijelenthető, hogy a hazai bankok, biztosítók annyira egészségesek, hogy a mostani válságot is ki fogják bírni?
Szlovákiában pénzügyi válság nincs, a gazdasági viszont ránk is jelentős hatással van, és egyelőre nem lehet tudni, meddig tart. Jelenleg sokkal negatívabbak az előrejelzések, mint pár hónapja gondoltuk volna, és úgy tűnik, minimum ez az év elég nehéz lesz az egész világgazdaság számára.

Ma már sok gazdasági szakember nyilatkozza, hogy ő korábban megmondta – de lehetett ezt egyáltalán előre sejteni?
Csata után mindenki generális, de az igazság az: kevesen hitték, hogy az amerikai válság Európába is begyűrűzik, és ennyire komolyak lesznek a következményei. A kiváltó ok valóban az volt, hogy az amerikai bankok túl sok fedezetlen hitelt adtak, és végül összeomlott a jelzálogpiac. Ehhez tudni kell, hogy Amerikában jóval kevesebb a hagyományos bank; sokkal több az olyan pénzintézet, amely beruházásokkal foglalkozik. Ezek nagyon megnőttek az utóbbi időben, és az ottani felügyelet szinte egyáltalán nem látta át, milyen kockázatos dolgokkal foglalkoznak. A válsághoz más tényezők is hozzájárultak – ezek hatásait lehetetlen előre látni, mert ilyenkor már a dominóhatás is érvényesül, és nem lehet megjósolni, mi mit ránt magával.

Ezért kell a pénzügyi szakembernek egy kicsit fi lozófusnak is lennie, és végiggondolnia, hol parancsolhat megálljt a mértéktelen fogyasztásnak...
Ott, ahol majd azt kell eldönteni, hogyan lehet egy következő válságot kivédeni, fontos szerepe lesz a gazdaságfi lozófi ának is. Mindenképp át kell gondolni az értékpapírok piacának szabályozását, mert biztos, hogy nem ez az utolsó gazdasági válság. Sőt, krízis bekövetkezett már akkor is, amikor pénzintézetek még nem is nagyon léteztek. Hollandiában például az 1600-as évek elején sokan tulipánokba fektették a pénzt, némely hagymáért egy lakóház árát fi zették. Ez éppúgy nem volt reális, mint a mostani ingatlanárak – és az ilyen léggömbök előbbutóbb kipukkadnak.

 A mostani válságot egyesek már az 1929-eshez hasonlítják. Okkal?
Szerintem az 1929-es jóval erősebb volt, mint a jelenlegi – nyolcvan év alatt a szakma is tanult annyit, hogy ne engedje odáig fajulni a helyzetet. De nem hiszem, hogy levonhatók általános tanulságok. Igazán nehéz a felügyeletet úgy kezelni, hogy minden veszélyre előre ismerjük a választ, főleg hogy kockázat nélkül nyereség sincs.

A világgazdasági folyamatokat tekintve Szlovákia a legjobb pillanatban lépett be az euróövezetbe, ráadásul roppant simán ment az átállás. Hitte volna, amikor a stratégiát készítették?
A reformok nélkül ez sem zajlott volna le olyan gördülékenyen. A gazdaság átállása és az egész folyamat műszaki hátterének megszervezése szinte zökkenőmentes volt, már csak fejben kell ráhangolódnunk az euróra, de ez még jó darabig el fog tartani. A lakosság rendkívül kedvezően fogadta az új pénznemet. Ebben nyilván fontos szerepet játszik, hogy a környező országok pénze jelentősen leértékelődött, és nálunk – részben a gazdasági válságnak köszönhetően – az árak sem emelkedtek.

A sajtóban időnként szkeptikus amerikai vagy angol gazdasági szakértők nyilatkoznak, akik legfeljebb két évtizedet jósolnak az eurónak. Mi mondatja ezt velük?
Nem hisznek abban, hogy az euróövezet sok különböző országa kordában tartható közös monetáris politikával. Ez akár igaz is lehetne, de csak a nagy államok tekintetében, amelyek saját gazdaságpolitikát folytathatnának. Mivel Szlovákia kis ország, nem álmodozhat önálló monetáris politikáról. Erősen kötődik a német gazdasághoz; így számunkra az euró a legjobb megoldás.

 A Selye János Gimnázium, ahol érettségizett, mindig erős volt a matematika oktatásában. Ahhoz, hogy valakiből kitűnő bankár váljék, jó matematikusnak vagy inkább előrelátó gondolkodónak kell lennie?
Mindkettő kell hozzá, de legfőképp logikai érzék és kreativitás. Én matematikából meg fi zikából is jó eredményeket értem el, de az akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy bankár leszek. Az egyetemen kezdett érdekelni ez a terület, és valahogy természetesen alakult a pályám anélkül, hogy a munkán kívül különösebb erőfeszítéseket tettem volna érte.

Nem sok magyar ember tölt be Szlovákiában ilyen magas tisztséget. Rácsodálkoztak valaha a nemzetiségére, érzi néha, hogy másként kezelik?
Nekem soha nem jelentett hátrányt, hogy magyar középiskolába jártam, a kollégáim közül sokan nem is tudják, mert itt ilyesmi nem téma. Bennem sincs semmiféle érzés azzal kapcsolatban, hogy magyar létemre mégis elértem valamit, mert ez olyan volna, mintha eleve komplexusokkal kellene indulnunk. Szerintem ez nem helyes szemlélet. Jól kell végezni a munkánkat, és egy bizonyos műveltségi meg szakmai szinten már csak az ember felkészültsége számít, nem pedig a nemzetisége.

Társasági eseményeken ritkán, pártrendezvényeken egyáltalán nem látni. Ez nyilván nem az Ön világa.
Jobban szeretek a háttérben dolgozni; a kamerák elé álljon ki az, aki élvezi a refl ektorfényt. Munka után pedig inkább hazamegyek a családomhoz, mint hogy a fogadásokat járjam. Két kicsi gyermekem van, Nicole lányom négy és fél éves, Ádám fi am pedig egy hónapos, örülök minden percnek, amit velük tölthetek.

Kiválóan teljesítette az euró bevezetésével járó feladatokat. Most mire készül?
A mandátumom öt évre szól, 2010-ben jár le. Lassan el kell döntenem, merre vegyem az irányt, az azonban biztos, hogy a pénzügyi szakmában maradok