Cigánykérdés: Tények és tévhitek

<p>Akármennyire szépítenénk, cigánykérdés igenis van, és akik nap mint nap kénytelenek szembesülni vele, azok jogosan látják problémának. A folytonos zaj, bűz, szemét még a legliberálisabb emberbarát türelmét is kikezdi, és mivel a hatóságoktól ritkán kap segítséget, ha teheti, elköltözik.</p>

Ha meg nem, lassan ő is beáll azok táborába, akik úgy látják: nekik mindent szabad a mi kárunkra, az állam agyontámogatja őket, mind rokkantnyugdíjból és családi segélyből élnek, eszük ágában sincs dolgozni. Pedig mint általában az előítéleteknek, ezeknek sincs valóságalapjuk.

 

Gyermekvállalásból ma már nem lehet jól élni

Ha valamikor megérte sok gyereket vállalni, mert a családi pótlékokból meg lehetett élni, az még a szocializmusban volt. Azóta a szociális segéllyel együtt is olyan kevés ez a juttatás, hogy a romák biztosan nem ezért vállalnak sok gyermeket, hanem tudatlanságból, óvatlanságból és mert náluk így szokás. Az, hogy ők jelentik a legnagyobb terhet az ország költségvetésének, éppolyan tévhit, mint az, hogy a magyarok nem tudnak szlovákul, és mind a déli országrész elszakadásán munkálkodnak.

Az INESS Szociális és Gazdasági Elemző Intézet tavaly készített egy felmérést, amely teljesen megdönti a romákról mint a szociális juttatásokkal visszaélő parazitákról alkotott képet. Mivel Szlovákiában semmilyen intézmény nem gyűjthet adatokat az etnikai hovatartozás alapján, húsz, romák által leginkább lakott járásban elemezték a szociális biztosító adatait. Ezek a járások főleg Gömörben, valamint a Szepességben vannak – némelyekben a lakosság kétharmada roma. Kiderült, hogy a családi pótlékra fordított összeg kilencven százalékát az egy- és kétgyermekes családok kapják, az állam még a romák által leginkább lakott járásokban is csak három százalékkal költ többet családi pótlékra, mint a romák által nem lakott vidékeken. Az összes befizetett adónak és kötelező járuléknak, vagyis a szociális és egészségbiztosításnak csupán 0,3 százalékát fordítja az öt és több gyermeket nevelő családok támogatására, s a szociális segélyeknek is csupán a 6 százalékát kapják ezek a családok. Ha mindnyájuk szociális segélyét összeadjuk, még akkor is tízmillióval kevesebbet költ az állam a nagy családokra annál, amennyivel a nemzeti futballstadion építését fogja támogatni (utóbbi összeg 27 millió euró); és a sokgyermekes szegények azért feltehetően nem mind romák. Az, hogy a romák ingyen kapnának gyógyszert, pelenkát, csupán szóbeszéd – legfeljebb valamilyen segélyszervezet oszthat nekik néha ilyesmit, vagy a rokkantak kapják vissza a gyógyszer árának egy részét a biztosítótól.

 

Ha dolgoznának is, nincs hol

A szociális segélyre éppolyan feltételekkel jogosultak, mint a nem romák, és ha többen kapják, az azért is van, mert sokkal nehezebben találnak munkát. A pénzügyminisztériumhoz tartozó Pénzügyi és Politikai Intézet idén egy kísérletet végzett: 62 állásajánlatra küldött fiktív jelentkezéseket tipikusan roma és nem roma nevekkel. A Kovács Lászlók és Nagy Ádámok 70 százaléka kapott választ, ha elutasították is őket, s negyven százalékukat hívták állásinterjúra. A Lakatos Kálmánok és Bihari Máriók 70 százalékát viszont válaszra sem méltatták, még akkor sem, ha megfelelő képesítést tüntettek fel, és csupán 17 százalékukat hívták felvételi megbeszélésre. A munkaadók többsége nem akar romát alkalmazni, mert vagy rossz tapasztalatai, vagy előítéletei vannak, és ez megnehezíti a mégoly tisztességes romák dolgát is. Így nem csoda, ha ma csak a 15–17 százalékuk dolgozik, holott sokkal többen szeretnének, és tudjuk, hogy a szocializmusban dolgoztak is. Igen, laza tempóban, ráérősen, de tegyük kezünket a szívünkre: annak idején senki sem szakadt meg. Mostanra két nemzedék szokott le a munkáról, mert a szüleit sem látta dolgozni, ráadásul a család anyagi, szociális és társadalmi lezüllése okán képzettsége sincs, és ambícióknak is híján van.

„Telefonközpontba jelentkeztem, soha senki nem látott volna azok közül, akit felhívok. A felvételi megbeszélésről mégis azzal küldtek el, hogy romákat nem vehetnek fel, ez a vezetőség utasítása” – mondja a nyitrai Lucia Stojková. Kereskedelmi középiskolát végzett, leérettségizett, mégis hat éve munkanélküli, butikos szülei tartják el. Némely nagyáruházak sem alkalmaznak romákat, még raktárosnak vagy árukirakónak sem. Ha a gyermekotthonok neveltjei közül jelentkezik valaki állásért, még fel is hívják az otthont a cégből, hogy roma-e az illető, vagy nem. „Hiába győzködjük őket, hogy rendes, iskolázott fiatalokról van szó, esélyt sem kapnak” – mondja Ján Herák, annak a dénesdi központnak a munkatársa, ahová a gyermekotthonokból kikerült fiatalokat fogadják be, amíg sikerül a saját lábukra állniuk. Már akinek, mert a legtöbbjüknek sem képzettsége, sem kapcsolatai nincsenek. A koloni gyermekotthon igazgatójának, Emília Schwarzovának jobbak a tapasztalatai: az ő védencei rendre el tudnak helyezkedni. Igaz, évente csak egy-két roma fiatalról van szó, és szinte kivétel nélkül Pozsonyban találnak munkát. Ott már nem annyira ütköznek meg az emberek a roma eladón vagy ápolón, mint vidéken.

 

Nem minden rokkant jogosult a nyugdíjra

Ugyancsak elterjedt tévhit, hogy a romák nagy része már fiatal korában rokkantnyugdíjas, és visszaélnek a támogatásokkal. Tény, hogy a romák között sokkal több a beteg ember, mint a többségi lakosság körében. A rossz higiéniai viszonyok miatt a roma telepeken gyakori a sárgaság, rüh, poloska, tetű és a különböző fertőző betegségek. Az egészségtelen életmód következtében sokan küzdenek magas vérnyomással, cukorbetegséggel, amelyek további tünetek hosszú sorát vonják maguk után; de ezek kapcsán a romák sem kapnak több anyagi támogatást, mint más.

A húsz járásban, ahol az INESS figyelemmel követte a kifizetett járulékokat, a rokkantak harmada kapta a nyugdíjat már fiatal korától –arányuk csak egy-két százalékkal magasabb, mint más járásokban. „A nyugdíjakra kifizetett pénz 0,5 százaléka megy rokkantnyugdíjakra. A szigorú ellenőrzések miatt ma már szinte lehetetlen visszaélni a rendszerrel. Az egyik faluban például négy roma fiatal kapott rokkantnyugdíjat: ketten rákosok, egy veseelégtelenségben szenvedett, egy pedig súlyos egészségkárosodott volt” – mondja az INESSS kutatója, Radovan Ďurana. Tudni kell, hogy sok roma, még ha rokkantnak minősül is, nem kap rokkantnyugdíjat, mert nem dolgozott le annyi évet, hogy jogosult lehessen rá. Az előírt minimum 20 éves kor alatt kevesebb, mint egy év, 20 és 24 év között legalább egy év, 24-től 28 éves korig két, 28-tól 34-ig öt, 34-től 40-ig nyolc, 40-tól 45-ig tíz, 45 év felett pedig legalább tizenöt év. Ennyit pedig a mai fiatalok közül igencsak kevesen dolgoztak.

 

Rajtunk múlik, hogy tartunk rendet

Mivel az etnikai alapú nyilvántartás tilos, azt sem lehet pontosan tudni, mennyivel több a börtönökben a roma, mint a nem roma. Az viszont biztos, hogy a szabadulást követően minden rászoruló egyformán kapja a szociális segélyt, függetlenül attól, milyen etnikumhoz tartozik. Ezért inkább talán úgy kellene fogalmaznunk, hogy a lecsúszott emberek között több a bűnöző és az állami segélyekre támaszkodó. Hogy ebben a csoportban arányaiban mennyi a roma, az településenként változó. Ha Szlovákia minden eurót, amelyet a romák továbbképzésére, alkalmazására és életkörülményeik javítására kapott, valóban arra is költött volna, s a rengeteg millió nem tűnt volna el különböző pártcsatornákon, már rég mintaország volnánk. Így viszont marad a pár lelkes aktivista meg a néhány becsületes polgármester, akik valóban tenni akarnak a romákért meg a többi munkanélküliért, mert tudják, hogy ezzel a többiekért is tesznek. Értünk, akik nyugalmat, tiszta, rendes környezetet, éjszaka csendet, nappal rendet és olyan szociális rendszert szeretnénk, amely valóban az elesetteket szolgálja, mert nem élhetnek vissza vele a spekulánsok. De ez rajtunk múlik: a szinte kivétel nélkül fehér emberek közül kikerülő rendőrökön, orvosokon, pedagógusokon és elsősorban politikusokon. Ha közülünk mindenki csak a dolgát teszi – a rendőr ki mer menni a roma telepre a legnagyobb ramazuri közepén, az orvos nem fogad el kenőpénzt a nem létező betegségért, a pedagógus nem könyveli el hülyének azt a gyereket, aki csak a körülményei miatt elmaradott, a politikus nem vágja zsebre a felzárkóztatásra szánt pénzt, ebben a kérdésben is előbbre volnánk. Ez még bonyolultságában is ilyen egyszerű, mert minden baj ott kezdődik, hogy a tisztes polgár, akinek a szomszédságában veszekednek, verekednek, szemetelnek a romák, nem tud hol panaszt tenni. Ha nincs hivatal, amely intézkedne, felelősségre vonna, büntetne, akkor csak az elkeseredettség és a düh nőhet, az pedig bármilyen jogos, semmi jóra nem vezet. Akik gyors és könnyű megoldást ígérnek, azok a következő kanyarban ellenünk fordulhatnak, hiszen ne feledjük: mi is kisebbség vagyunk.

 

Akiknek sikerült

  • AZ ETP Slovensko nonprofit szervezet tavaly az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Polgári Társadalomért díját kapta a roma közösséggel folytatott munkájáért. A szervezet a kelet-szlovákiai gettókban élő cigányokat segíti tízéves lejáratú hitelekkel, hogy újrahasznosított anyagokból házat építhessenek maguknak.
  • A magyarországi Cserdiben tavaly harmadszor választották meg polgármesternek a roma Bogdán Lászlót. A 410 lelket számláló faluban 2005-ben 90 százalékos volt a munkanélküliség, most 15 százalékos. A romák a polgármester irányítása alatt kutakat ásnak, zöldséget termesztenek, és azt maguk adják el a piacon, idénymunkát vállalnak, fát vágnak, boltot üzemeltetnek. A faluban bezárt a kocsma, nincs játékgép, kölcsönt csak az önkormányzati krízisalapból lehet felvenni, és a polgármester maga ellenőrzi, mire költik.
  • A Lőcsei járásbeli Görgő (Spišský Hrhov) község önkormányzata szociális vállalatot működtet, amely 20 embert, köztük 18 romát alkalmaz. Kezdetben burkolólapokat gyártottak, és felújították a település járdáit, ma építkezési állványokat és munkagépeket kölcsönöznek betanított szakemberekkel együtt. A vállalat roma alkalmazottainak lakásába bevezették a vizet, a költségek egy részét az önkormányzat által nyújtott kölcsönből fedezték.

 

A dobsinai példa

2012-ben két dobsinai pedagógus elkeseredett nyílt levelet intézett az akkori oktatási miniszterhez, amelyben leírták, milyen nehéz a roma gyerekeket bármire megtanítani az iskolában, ha otthonról alapvető higiéniai szokásokat és viselkedési normákat sem hoztak magukkal. „Neveletlenek, éhesek s agresszívak, a fiúk szexuálisan zaklatják a lányokat, sőt, a tanítónőket is” – írták. Levelükben feltették a kérdést, miért kapnak a roma szülők 17 eurós támogatást és ingyenebédet csak azért, hogy iskolába járatják a gyermeküket, azok a szülők pedig, akik a gyerekeik felkészítésével is törődnek, semmit. Eleonóra Liptáková és Erika Polgáriová szerint a legnagyobb gond az, hogy a roma gyerekek ingerszegény környezetben nőnek fel, nemcsak a ceruzát, a színeket, játékokat és meséket nem ismerik, de öblítős vécével és zsebkendővel sem találkoztak még soha. Nemhogy szlovákul nem tudnak, a roma szókincsük is szegényes, ezért nem értik, mit akar tőlük a pedagógus. Az iskola folytonos kudarcok színhelye számukra, ahol csak azt tanulják meg, hogy csupán erőszakkal érvényesülhetnek.

A tanítónők a nulladik, felkészítő évfolyamban látták volna a megoldást. Levelük nagy visszhangot keltett a sajtóban és a közösségi oldalakon, a miniszter válaszolt is rá, de a gyakorlatban nem változott semmi. Ezért a két agilis hölgy a saját kezébe vette a dolgot, és vállalkozók támogatásával szülői központot hozott létre Dobsinán. A helyi fiatal roma párok és gyermekes anyák ott tanulhatják meg, hogyan kell foglalkozni a gyermekkel, felelős szexuális életet élni, minden szempontból működő családot teremteni.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?