Bearanyozta az olimpiát a magyar váltó

Magyar mámor a jégen

A Kangnung Jégarénához kellemes emlékei fűződhettek a magyar shorttrackeseknek, mert a csarnokavató vk-futamon a magyar váltó diadalmaskodott. Utána azonban a vártnál jóval nehezebben, csak az utolsó lehetséges pillanatban tudta kiharcolni a csapat az olimpiai kvótát. A játékokon is a legvégére hagyták a katarzist.

Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang „Ádó” egyéniben is esélyesnek számított, de Shaoangot mindhárom távon kizárták, Liu Shaolin Sándornak pedig két 5. hellyel kellett beérnie, 1500 és 500 méteren. Az 500 méter B döntőjét alig negyed órával a váltó fináléja előtt rendezték, Liu Shaolinnak nagyon gyorsan maga mögött kellett hagynia azt a versenyt. Maga is elismerte, hogy nem volt könnyű koncentrálnia, de nem hagyhatta cserben a váltót.

Az 5000 méter 45 kör, ezért fontos a taktika is. A magyarok először a második helyen haladtak, aztán visszaestek, a harmadik-negyedik helyen köröztek, amikor – 22 körrel a vége előtt – Dél-Korea csapata bukott, s ezzel ki is szállt a versenyből. A magyarok számára így már biztossá vált legalább a bronz Kanada és Kína mögött. Az utolsó két körben fenomenális dolgok történtek. „Szürreális élmény volt. Láttam, hogy Ádó leszedte a kínaiakat, az egy kicsit melegebb előzés volt, de utána Sanyi úgy előzte meg a kanadait, mintha szembejött volna. A kanadai srácnak esélye sem volt Sanyi ellen” – írta le a befutót Knoch Viktor.

A sportág egyik legtapasztaltabb versenyzője, a negyedik olimpiáján részt vevő Knoch korábban sokszor keserűen megjegyezte, hogy szépek a váltóval Eb-ken, vb-ken elért érmek, de nem mondhatja el magáról, hogy Európa-bajnok és világbajnok. Az olimpiai bajnoki címet viszont már soha senki nem veszi el tőle.

„Összevágtam a fogam, és azt mondtam magamban: én most itt elmegyek, akármi lesz! – mondta az utolsó előzésről Liu Shaolin Sándor. – Nagyon tisztán mentem el a kanadai mellett, nem volt semmilyen ütközés, nem is tudott volna hozzám érni. A futamhoz mindenki hozzátette a saját részét, és mi jöttünk ki belőle a legjobbként.”

A magyar váltóval együtt ünnepelt a brit Elise Christie is, Liu Shaolin Sándor barátnője, aki a maga részéről katasztrofális olimpiát zárt: egyik versenyét sem fejezte be, és az egyik bukás során komolyan megsérült a bokája, ezért a férfi váltó döntőjét rögzítőcsizmával a lábán nézte végig. Bár Elise Christie pályafutásából hiányzik az olimpiai érem, most mégis felállhatott a dobogóra: a magyar ünneplés közben Liu Shaolin Sándor a hátán vitte oda kedvesét a pódiumhoz.

Magyarország 38 év után szerzett érmet téli olimpián, s ez az első aranya a téli játékokról. Korábban két ezüstöt és négy bronzot nyertek a magyar sportolók, az összeset műkorcsolyában.

Kuzmina királynő

Míg a magyarok a shorttrackeseket ünneplik, Szlovákia Anastasia Kuzmina lába előtt hever: a honosított sílövő pályafutása legsikeresebb olimpiáját zárta Pjongcsangban, egy aranyat és két ezüstöt szerzett. Kuzmina a legerősebb számának tartott sprintben ugyan csak 13. lett, ám az üldözéses versenyben elért második helyével már jelezte, hogy számolni kell vele. „Kellett az a hideg zuhany – mondta utólag a sprinttel kapcsolatban. – Akkor tudatosítottam, hogy mennyi edzésmunka van mögöttünk, milyen jó formában vagyok, és ezt bűn lenne nem kihasználni.”

Kuzmina a 15 km-es egyéni versenyben is igazolta jó formáját, pedig korábban ebben a számban termett neki a legkevesebb babér. Ismét remekül futott, és bár volt két lőhibája, ami két büntetőpercet jelent, ezen a távon is ezüstérmes lett. A verseny után azt mondta, érmét öccsének, az orosz színeket képviselő Anton Sipulinnak ajánlja, aki a szocsi doppingbotrány miatt nem volt a NOB által Pjongcsangba meghívott orosz sportolók között, bár soha nem volt doppingügye.

Az egyre felszabadultabban versenyző Kuzmina utolsó olimpiáján az utolsó egyéni számában tette fel pályafutására a koronát: a 12,5 km-es tömegrajtos versenyben lenyűgöző fölénnyel rajt–cél győzelmet aratott. A lőtéren csak egyetlenegyszer hibázott, a legutolsó, huszadik célpontnál, de akkora előnye volt, hogy a büntetőkör is belefért. Kuzmina a boldogságtól ragyogva, szlovák zászlóval a kezében finiselt. „Az első pjongcsangi érmemet a gyerekeimnek ajánlottam, a másodikat a testvéremnek, a harmadikat, ezt az aranyat pedig az egész országnak” – nyilatkozta Kuzmina, aki ezzel a szlovák sporttörténet legeredményesebb olimpikonja lett három arannyal és három ezüsttel. Vancouverben sprintben aranyérmes lett, az üldözéses versenyben ezüstérmes, Szocsiban pedig megvédte címét sprintben.

Kuzmina egyben az olimpiák történetének legsikeresebb női sílövője az egyéni számok tekintetében, és Ole Einar Björndalen után a második biatlonista, aki mind a négy egyéni számban (sprint, üldözéses, egyéni, tömegrajtos) olimpiai dobogóra állhatott.

Átlagos hokisok, csalódott Vlhová

A szlovák hokiválogatott első csoportmeccsén óriási meglepetésre 3 : 2-re nyert a sztárokkal felálló orosz csapat ellen, de a következő találkozókon már nem igazán tudott extrát mutatni. Az amerikaiaktól 1 : 2-re, a szlovénoktól pedig rávezetésekkel 2 : 3-ra kaptak ki Craig Ramsay szövetségi kapitány védencei, így a csoport utolsó helyén végeztek (holott ha a rendes játékidőben legyőzik a szlovénokat, akkor csoportelsőként egyenesen a nyolc közé jutottak volna), és a lebonyolítási rendszer furcsaságai folytán a negyeddöntőbe jutásért ismét az USA-val találkoztak. Az első harmadban ugyan tartották a lépést a favorittal, ám elég volt néhány fegyelmezetlenség, hogy az USA két góllal elhúzzon, a vége pedig 5 : 1 lett az amerikaiak javára. A szakértők leginkább azért kritizálták Craig Ramsay csapatát, hogy támadásban túlságosan sablonos volt, és a veteránok, Ladislav Nagy és Tomáš Surový mögött nem mutatkoznak a fiatal vezéregyéniségek, akikre majd a jövő csapatát lehet építeni.

Míg a hokisoknak reálisan nem sok esélyük volt, hogy beleszóljanak az éremcsatákba, az alpesi síző Petra Vlhovától teljes joggal várták a drukkerek a jó eredményt. A 22 éves szlovák versenyző a mostani vk-szezonban műlesiklásban a második helyen áll, két versenyt is megnyert, ő volt az egyetlen, aki le tudta győzni a szám klasszisát, az amerikai Mikaela Shiffrint.

Pjongcsangban azonban már az első futamban elszálltak az esélyei az éremszerzésre, több mint két másodperc volt a hátránya az éllovashoz képest. Pedig Shiffrin verhető volt aznap, sőt végül nem is lett dobogós. De Vlhová sem volt az érmes helyek közelében: 13. lett, csakúgy, mint előtte óriás-műlesiklásban, amelyben nem számít specialistának. Az olimpiai arany a svéd Frida Hansdotteré lett.

Vlhová végül a kombinációban rehabilitálta magát egy ötödik hellyel, és ezeknek a soroknak az írásakor még várt rá – a sérüléséből csak nemrég felépült Veronika Velez-Zuzulovával együtt – a csapatverseny.

Szenzációs Ledecká

Az olimpia legnagyobb szenzációját a cseh Ester Ledecká szolgáltatta. A korábban a hódeszkában elért sikereiről és népszerű énekes édesapjáról ismert versenyző alpesi síben is szokott versenyezni, és Pjongcsangban is rajthoz állt szuper-G-ben. Huszonhatos volt a rajtszáma, több tévétársaság meg sem várta, míg sorra kerül, hiszen általában az ilyen magas rajtszámú versenyzők már nem szólnak bele az élboly alakulásába. Ledecká azonban óriásit ment, és egyetlen századdal megelőzte az addig vezető Anna Veithet!

Utána nem ujjongott, nem ugrált, nem ünnepelt – döbbenten meredt az eredményjelző táblára. „Azt hittem, elromlott a tábla, és majd beugrik az igazi időm” – nyilatkozta utóbb a sokoldalú cseh sportoló, aki az ellenfeleket is lenyűgözte. „Szeretném, ha az ő adottságaival rendelkeznék – mondta például Lindsey Vonn. – Sajnos, én csak sízni tudok.”

Amikor Ledeckát megkérdezték, miben hasonlít az alpesi sí és a snowboard, a maga flegma módján azt felelte: „Mind a kettőben hegyről lefelé siklanak.” Aztán mérgelődött egy sort, hogy a szuper-G eredményhirdetése miatt ki kell hagynia a hódeszkás tréninget...