Az se baj, ha beteg, csak egészséges legyen

Nem mintha szép szavakkal képtelen lennél körülírni fájdalmadat, egyszerűen csak úgy ítéled meg, hogy a befogadó közeg nem lenne eléggé kompatibilis a feléje áramló építő jellegű kritikára, a bölcs szavakon nem gondolkodna el, nem nézne önmagába személyiségfejlesztő jelleggel. Sőt, megsértődne, és minden bizonnyal támadásnak venné az észrevételeket. Ehelyett marad a szentségelés.

Vegyünk egy autóst, aki valami különös oknál fogva reggel útnak indul, hogy hatvankét kilométer per órás sebességgel váltsa meg a hétfő reggelt egy hosszú, soha véget nem érő, egyenes úton. Murphy törvényének segítségével te, aki eddig sokkal gyorsabban haladtál, mégsem többel kilencvennél, mögé érkezel, és természetesen előznél, de a szemközti sávban mindig jön valami autós, így kénytelen leszel visszalassítani hatvankettőre. Felgyorsult életed zakatolása majd szétfeszíti mellkasodat, tág szemekkel nézed az előtted lévő katyvaszt. Szégyenedre követő módra kényszerülsz, be kell állnod holmiféle sorba, neked, aki ki nem állhatod a birkasorokat. Úgy általában nem állsz te semmi mögé, van neked saját eszed, nem kell senki, hogy megmondja, hogyan csináld a dolgaidat. És most itt ez az autós követés. Sem megkerülni, sem átugrani. Nemsokára jön egy körforgalom, az előtted lévő autós bekapcsolja a jobb oldali irányjelzőt, ugyanis ő be szeretne hajtani a körforgalomba. Aztán figyelj!, a kör bejáratánál hirtelen padlófék, de te már tudtad előre, hogy ez lesz, inkább lemaradtál mögötte, különben már rég belerohantál volna hátulról, pedig a körforgalomban senki nem jön balról, sehol egy stoptábla, semmi, de ő azért csak megáll. Aztán óvatosan elindul, mert még mindig jöhetne szembe valaki. Meg lehetne állni még huszonhatszor azon a fél méteren, azért csak elindul, mire ráeszmél, valahogy ki kell neki kóvályogni abból az átkozott útvesztőből, biztonság kedvéért rálép a fékre még vagy kilencvenegyszer, és végül, mint aki jól végezte dolgát, irányjelző használata nélkül hagyja el a körforgalmat az egyik kijáratnál, a következő kijáratnál álló autós feje pedig elvörösödik.

Már az ilyen helyzeteken való merengéstől is kiver a víz, kitör belőled a fortyogó utálat, apu keserű epéje leszel. Más ember nyelne egy nagyot, mormogna valamit a bajsza alatt, aztán legyintéssel intézné el, mert legbelül ő is tudná, amit te is, hogy a hangos fikázás még egyszer sem segített rá a megoldáshoz vezető útra. Ismereteink szerint legutoljára a középkorban voltak megfelelő személyre szabott megoldások az ilyen kiélezett helyzetekre (akasztófa, bunkósbot). De ma már humánusabbak vagyunk.

Ma már bevallod, hogy nem kell világháborút kirobbantani mindenért, de ha a helyzet úgy hozza, engedtessék meg már, kérem, hogy az emberfia megmorogja, ami nem tetszik neki. Mert érted ugyan, hogy különféle nézőpontok uralkodnak a Világban, de a tutyimutyiságot ki nem állhatod, feláll a hátadon a szőr, direktbe harcolsz ellene. És ehhez csak annyi kell, hogy néhanapján, a koponyádban tárolt zselétömeg elektromos impulzusaira támaszkodsz, nem félsz cselekedni, és másoknak is elég teret hagysz a megfontolt életre.