Az olvasó ajánlja: Egy könyv margójára

A szerkesztőt és a kiadvány szponzorait rendkívüli elismerés illeti azért a törekvésért, hogy több mint 300 egyént állítanak példaként az olvasó elé, főleg az elé a magyar olvasó elé, aki éppen (ahogy a szerkesztő tollából is olvashatjuk) dilemmában van, hogy iskolaköteles gyermekét magyar vagy szlovák iskolába írassa-e. A lexikonban szereplő személyek magyar anyanyelvűek, magyar iskolába jártak, s bizony valamennyien fontos szerepet játszottak, játszanak közéletünkben, a tudományban, irodalomban, a pedagógiában, a sportban... Nemcsak hazánkban, külföldön is. Igazolják Jan Amos Komenský megállapítását, mely szerint az ember csak anyanyelvén képes igazán elsajátítani a tudás alapjait.

Lapozva a kiadványt, számtalan ismerős arccal, névvel találkoztam, de sajnos, mikor a saját nevemhez értem, nem tudtam magam felismerni. A nevem hibás, és több mint húsz éve más. És mintha megállt volna felettem az idő, de nemcsak megállt, az adatok pontatlanok, hiányosak, részigazságok.

Pedig a mai világban, amikor annyi lehetőség (telefon, e-mail) áll rendelkezésünkre, nem nehéz felkeresni egy-egy olyan embert, akiről írni szeretnénk. Emlékszem, Szeberényi Zoltán egyetemi tanár, amikor A csehszlovákiai magyar írók lexikonját állította össze, kérdőívet küldött a félreértések elkerülése végett.

A többi szócikkhez nem tudok hozzászólni, de a kiadvány 106. oldalán Lovász Attila neve alatt ez található: „2003-tól a Vasárnap főszerkesztője.” Felette is megállt az idő? – merül fel bennem a kérdés.

Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a lexikon szerkesztője, Pukkai László rólam sem feledkezett meg. Nemes szándékát nagyra értékelem, de az ilyen horderejű kiadványokat nagyobb körültekintéssel kell a közeljövőben kezelni.