<p>Szlovákiában választhatunk, hogy otthon szeretnénk-e maradni pici csemeténkkel (az állam a gyermek hároméves koráig támogatja ebben anyasági, majd gyermekgondozási segéllyel az egyik szülőt), vagy dolgozni kívánunk. Nem vagyunk egyformák, ahány anya, annyi élettörténet.</p>
Választásunkat befolyásolja az a minta, amelyet otthonról hoztunk, családi körülményeink, lehetőségeink. Néhány édesanyát kérdeztünk arról, ők hogyan vélekednek erről a még manapság is elég megosztó témáról.
„Szerintem a kicsi hároméves koráig mindenképpen a legjobb – neki is, a családnak is –, ha az anya mellette tud maradni. Pótolhatatlan idő ez, tartalmas pillanatokkal. Nő a gyermek biztonságérzete, önállósága, és minél jobban felkészül a közösségre, annál zökkenőmentesebb lesz az elszakadás. Persze azt a három évet nem bezárkózva értem. Nagyon jó baba-mama klubok vannak, megfelelő társaság ez gyermeknek, anyának egyaránt. Tisztában vagyok azzal is, hogy főleg, ha kicsi a korkülönbség a testvérek között, és hosszúra nyúlik az anyasági szabadság, a mamának is jólesik a változás, jólesik hasznossá tennie magát és kicsit más környezetben mozognia. Szerintem az ideális megoldás a fél munkaidő lenne. Vagy napi három-négy órát, vagy heti két-három napot képzelek ezen. Főleg az oviba szoktatás ideje alatt lenne ez jó, egyfajta átmenetként. Nem egyszerű feladat két fronton helytállni, de a kezdeti problémák leküzdése után megfelelő idő- és munkabeosztással megoldható a családban.” Pálfy Ingrid
„Munka? A szülőszobából is a klienseimmel telefonáltam, és irányítottam a munkát. Ugyanígy utána is. Amíg dolgozom, a gyerekkel egy hónapos korától bébiszitter van.” Jelige: Kelet
„Egy édesanya ha gyermeket vállalt, akkor ne akarjon visszasietni a munkába, hanem élvezze az anyaságot. Ha az anyuka azt gondolja, hogy kisbaba mellett lehet dolgozni, téved. Ilyenkor fordul elő az, hogy a saját gyermekére nem jut elegendő ideje, elhanyagolhatja úgy, hogy észre sem veszi. A gyereket szeretni és nevelni kell, nem pedig félretenni. Egy felelős anyuka úgy véli, hogy jobb helye lesz gyermekének a bölcsődében?” Petra, Pozsony
„Lehet, hogy maradi vagyok, de a család és a karrier kérdéséről az a véleményem, hogy számomra a család a legnagyobb karrier. Nem sietek vissza dolgozni, bár kissé aggaszt, hogy az évek alatt elfelejtett szakmai dolgok hogyan jönnek vissza, de majd előszedem a könyveimet, jegyzeteimet, és esténként feltornászom magam agyilag a régi szintemre.” M. K.
„Ha van segítség, akkor szerintem össze lehet hangolni a családot a karrierrel vagy fordítva (?). Én maszek fodrász vagyok. Ez azt jelenti, hogy bárhova vihetem a szakmámat, mindig velem van. Az egész családom segít: a férjem, az anyukám, az apukám, a nagymamám, az anyósom, a sógornőm. Nagy köszönet illeti őket.” Zs. K.
„Na, ebben a témában egyértelmű a válaszom: addig legyünk otthon pici gyermekünkkel, amíg csak lehet. Maximálisan használjuk ki a három év anyaszabadságot, lehetőségeink szerint. Persze van, aki a megélhetése végett kénytelen visszaállni munkába, azt megértem, de teljes mértékben elítélem azokat az anyukákat, akik csak hobbiból szülnek, aztán rövid idő múlva lepasszolják nagymamának a kicsit, vagy beadják bölcsibe, pusztán azért, mert nekik így kényelmesebb, arra hivatkozva, hogy a karrier is fontos; pedig ez egyáltalán nem igaz. És sajnos nagyon sok ilyen modern anyuka van. A karrier sosem lehet fontosabb, mint a gyerek. Az életnek csak egy értelme van: a gyerek, dolgozni pedig dolgozhatunk életünk végéig. Én teljes mértékben kihasználtam az állam adta lehetőséget, és három évig otthon maradtam pici gyerekeimmel, mert ez nagyon fontos nekik, talán a legfontosabb, mindenféle szempontból. Időnként én is éreztem, hogy nehéz, talán könnyebb volna, ha visszamennék dolgozni, de aztán rögtön észhez is tértem. Nem másnak szültem őket, hanem magamnak, ne más nevelje az én csemetémet, hanem én szeretném nevelni, ne másnak mondja ki az első szót, hanem nekem, ne más lássa meg először járni, hanem én, és még sorolhatnám.” V. K.
„Egyedülálló anya vagyok, a szüleimmel élünk közös háztartásban. Mivel nehéz abból a pénzből megélni, amit az államtól kap az anyuka, úgy döntöttem, hogy külföldön vállalok munkát. Anyum még nem érte el a nyugdíjaskort, ezért otthagyta az állását, hogy távollétem alatt vigyázni tudjon az unokájára. Hetente-kéthetente járok haza, mikor hogyan sikerül pár napra elszabadulnom. Anyagilag így jobban kijövünk, és a kicsi is jól elvan, megbízható kezekben tudhatom.” Janka
„A család és/vagy karrier? dilemma kapcsán én két előítélettel találkoztam. Ha a nő visszamegy dolgozni, akkor környezete hajlamos rögtön rásütni, hogy karrierista, önzőmód cserbenhagyta gyermekét, s a saját érdekeit, vágyait tartja szem előtt. Sopánkodunk manapság az anyaság degradált volta miatt. Talán ezért is leptek meg jobban azok a megjegyzések, amelyeket saját bőrömön tapasztaltam. Ha az anya három évig nem akar visszamenni dolgozni, és ez alatt az idő alatt otthonról végezhető munkát sem vállal, vagy nem kezd új tanulmányokba, akkor kimondatlanul azt éreztetik vele, hogy lopja az időt, lusta. Érdekes, hogy ezzel mindannyiszor olyan személlyel – anyával, nagymamával! – beszélgetve szembesültem, akitől más szemléletet vártam, mert aki nevelt gyereket, annak tudnia kellene, hogy ez mivel jár. Olyan is volt, aki kerek perec nekiállított a szüleimnek, hogy talán ők nem hajlandók a kis unokára vigyázni, ezért nem megyek vissza dolgozni? Mivel férjem gondoskodik a jólétünkről, és úgy vélem, ezeknek az éveknek az elszalasztott pillanatait később nem adhatná vissza semmi, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy három évig otthon »lustálkodjam«.” V. Erika
„Napjainkban sok nő számára fontosabb, hogy ne essenek ki a pörgésből, nem látnak kihívást a családanya szerepében, holott szerintem ez is ugyanolyan nehéz munkakör, sőt! Én nem tudom elképzelni, hogy más nevelje a gyerekem. Testileg-lelkileg fárasztó állandó készenlétben lenni, magamra egyáltalán nincs időm, olykor nehéz elviselni, hogy korlátozott a személyi szabadságom, hogy már nem mehetek akkor és oda, amikor és ahová szeretnék, beszűkült térben és időben mozgok, mégsem cserélném fel, mert az az öröm, amelyet egy gyerek adni tud, semmi egyébbel nem pótolható.” N. G.
„Én mindkét szülésem után tudtam dolgozni. Szerencsém volt, mert a fiam születése után megfelelő feltételeket alakítottak ki számomra az akkori munkahelyemen, s a férjem és az anyósomék segítettek, amiben csak tudtak. Ugyanígy van ez most is: alkalmi munkát vállaltam, nyolc és fél órát kell naponta ledolgoznom, de rajtam múlik, mettől meddig vagyok bent. Igyekszem a gyerekek igényeihez igazodni. Egyébként személyes tapasztalat, hogy a munkaerőpiacon hátrányban van az a nő, akinek gyereke van.” Kata
„Egy nő csak anya lehet? Nemrég egy ismerősi körben ülve arra lettem figyelmes, ahogy egy férfi kijelenti, hogy ha az anyának karrierje van, az csak a gyerek rovására mehet. Maga a gondolat is megdöbbentett, hát még az, hogy a vele szemben ülő kismama lelkesen bólogatott a kijelentésre! Furcsa haraggal teltem meg. Miért menne a gyermek rovására, ha egy nő, anya, nagymama karriert épít? Mert emiatt a férfinak is lenne dolga mellette? Mert némi segítségre szorulna, és nem csak egyedül végezné a házimunkát, a gyermeknevelést? Mert a nő is érvényesülhetne a munkaerőpiacon, ha lenne egy társa, akivel megosztja a teendőit. Társadalmunk ma egyfajta átalakulásban van. A nők ugyanis mindent magukra vállaltak, és lassan, de biztosan beleroppannak abba, hogy nincs segítségük. A férfinem pedig roppant kényelmes éráját éli. Ma már nem kell vért izzadni a mezőn, hogy legyen mit enni az asszonynak és gyermeknek. Régen helytálló volt, hogy otthon meleg étellel várja az urát a nő, de ma már ugyanazt a munkát végzik mindketten. Csak az egyik fél még a második műszakban gürcöl otthon tovább. Igazságtalan mindezért a nőket hibáztatni. Az asszonyra panaszkodni, hogy nem foglalkozik eleget a gyerkőccel, a férjjel. Ma már egy kereset nem elég, az elvárások pedig nagyok. Egyáltalán mit jelent manapság a női karrier? Egy munkahelyet, amelyen megbecsülik a női szorgalmat, ahol esetleg elő is léptetik őt? Őszintén szólva, egyre kevesebb olyan nővel találkozom, akit egyáltalán emberszámba vesznek, ha már van gyermeke. Ők ugyanis nem vállalják a napi tízórás beosztást, és néha a beteg gyermekükkel otthon akarnak maradni. Nőként ma helytállni óriási kihívás. Gyakran mondják nekünk, hogy mi akartunk egyenjogúságot, akkor viseljük a következményeit, de én úgy gondolom, ma sincs egyenjogúság. Mindaddig nem lehet, amíg egyesek azt gondolják, hogy a dolgozó nők nem lehetnek elég jó anyák. Ha pedig ez a helyzet, akkor viszont a dolgozó apa miért nem igyekszik elég odaadó családfő lenni? A szülői szerepkör két emberre van szabva. Régen, még nagyanyáink idejében az anya legfőbb célja a család körüli teendők elvégzése volt. Biztosan nyugodtabb tempóban teltek a napok. De a világ változik! Hiszem, hogy egy anya is építhet karriert, emellett a gyermeke nem kell, hogy elhanyagolt legyen, csak a megfelelő társ kell hozzá.” Mészáros Krisztina
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.