Álmodtam egy világot magamnak

<p>Mindenkinek van egy világa, ahova szeret elmenekülni a gondjai elől. Nekem is, ott megélhetem legtitkosabb vágyaimat. A képzeletem szárnyal, sziltekkel, antvanokkal vagyok körülvéve, minden olyan, amilyennek én akarom.</p>

Ismét médiapartnere volt a Vasárnap a Kulcsár Tibor esszéíró versenynek. Remek írások érkeztek számos középiskolából, a kategóriájukban a legjobbakat mi is bemutatjuk. Most a nagyfödémesi Nagy Anikóét, aki az Álmodtam egy világot magamnak kategória legjobbja.

 

Mindenkinek van egy világa, ahova szeret elmenekülni a gondjai elől. Nekem is, ott megélhetem legtitkosabb vágyaimat. A képzeletem szárnyal, sziltekkel, antvanokkal vagyok körülvéve, minden olyan, amilyennek én akarom.

Egyszer egy álmomban olyan helyre csöppentem, ahol csata folyt. Először nem is tudatosítottam, mi történik körülöttem, később viszont rájöttem, két nép harcol mellettem. Az egyik sápadt volt, hasonlítottak az emberekre, a másik nép tagjai valamilyen démonszerű lényeknek tűntek. Mindenhol romok hevertek, a házak kettészakadtak, az emberek menekültek. Elkezdtem futni a hatalmas palota felé. Megláttam egy furcsa nőt, akit fegyverrel vettek célba. Ellöktem az asszonyt, így engem talált el a fegyver. A következő pillanatban azt vettem észre, szárnyaim vannak, és tudok varázsolni… Felébredtem.

Végiggondoltam, mi történt velem, és annyira megtetszett ez az élmény, hogy alakítgatni kezdtem a saját világomat, ahol a démon normók, az antvanok és a sziltek élnek.

Az antvanok a sápadt, emberre hasonlító lények, akik Azdrach királyságában élnek. Nem található ott se növény, se állat. A királyság középpontja egy hatalmas, díszes palota, ahol az uralkodó és a családja él, itt három hálószoba (egy a királyi párnak, kettő a gyerekeknek) található. Minden szőnyeg és függöny vörös színű. Nincs trón, a királynő éreztetni akarja a népével, hogy egyenlő velük. A palotához tartozik még tanácsterem, étkező és könyvtár. Körülötte modern, magas, lakóházak állnak. Kívülről fekete-fehér, a belsejébe sötét, de nem a fekete szín uralkodik. A házak körül az emberek kemény betonon járnak. Egy átlagos antvan házában három fő dolog van: vörös színű, sárga rojtos, nehéz függönyök, régi stílusú karosszékek, a falak mentén, a könyvespolcokon temérdek könyv. Azdrach királysága körül síkság van, amíg el nem érünk a következő országig, Ilfirinig.

Ilfirinben a sziltek népe él. A sziltek és az antvanok eléggé különböznek, mégis van bennük közös. Ilfirin egy hatalmas, festői táj. Hegyek magasodnak az égbe, belőlük vízesések folynak le egyetlen közös, kristálytiszta tóba. A tó mellett lomblevelű erdőben lehet gyönyörködni, Ilfirinben nincsenek tűlevelű növények, sem olyanok, melyek bármilyen élőlényt is bántanának. Az összes növény virágzik és gyümölcsözik, egész évben. Ugyanolyan állatok élnek itt, mint a Földön, ez az egyetlen hasonlóság. Az erdő közepén rét fekszik, ez a szárnyas unikornisok és egyszarvúak legelője. Többfajta barlang is van, azokban kizárólag ékkövek találhatóak, melyeket minden szilt hord. A táj középpontja a királyi palota. A sziltek uralkodója is a családjával együtt él egy hatalmas, középkori stílusú, színekben pompázó palotában. Külső falain zöld indák futnak, a központi részben egy díszes, háromemeletű szökőkút vizet lövell. A szilti palota keleti része akkora termekből áll, amekkora egy kisebb lakás. Mindegyik a keleti szárnyon van, hogy a bent lakó lássa a napfelkeltét. Egy átlagos szobában kör vagy téglalap alakú ágy áll, baldachinnal a tetején, mellette három ruhásszekrény. Az egyikben női báli ruhák vagy elegáns férfiruhák lógnak, a sziltek ilyeneket hordanak. A másik ruhásszekrényben csataruhák, a harmadikban pedig különböző, régi stílusú fegyverek (kard, íj, pajzs) vannak. A nők szobájában áll egy rózsaszín pipereasztal, tükörrel, kis székkel, különböző festékekkel és ékszerekkel. Minden szobához tartozik egy fürdőszoba. Itt sincs trón, pontosan azért, amiért az atvanoknál. A tanácsterem fedetlen, az egész egy kerek asztalból és a körülötte lévő székekből áll. A hozzá csatolt hatalmas teraszok közvetlenül a vízesés mellett vannak, hogy mindig lehessen érezni a kristálytiszta víz suhogását. A sziltek különleges fa- vagy kőházakban élnek. Irányítani tudják a természet elemeit (víz, föld, szél, fény). A vízsziltek a tó körül, a földsziltek az erdőben, a fénysziltek az unikornisoknál a réten, a szélsziltek pedig a hegyekben élnek.

Irányítják a természetet, megváltoztatják az évszakokat. Minden természeti erőnek megvan a maga eleme. A földnek az örök fa, ami már az idők kezdete óta ott áll a királyi palotában. Ez jelenti a békét és a harmóniát. A levegőnek a tornádó, ami egyszer egy csatát fejezett be, ez szimbolizálja a levegő igazi erejét. A fénynek a Nap, ami mindig világosságot hoz, bármi történjen is. A víznek pedig a Hold, ami tele van rejtéllyel. Ez jelenti a varázslatot. Ebben is hasonlítanak a sziltek az antvanokra, mindketten imádják a Holdat. A sziltek tele vannak vidámsággal, élvezik az életet. Mindenkihez kedvesek. Mindenkinek, még a férfiaknak is hosszú a hajuk. A szemük színe az elemekhez kapcsolható. A vízsziltek kék, a földsziltek barna, a szélsziltek szürke, a fénysziltek pedig kékeszöld szeműek. Hegyes fülük van, ezért nagyon jó a hallásuk. Mindenki karcsú és minimum százhetven centiméter magas. Nagyon jól bánnak a fegyverekkel, főként az íjjal.

Az antvanok hasonlítanak a vámpírokra, sápadtak, vörös a szemük, gyorsak, szupererősek, magasak és karcsúak. Az antvanok nem bántanak senkit, ugyanis az uralkodójuk miden évben a januári teliholdkor egy különleges varázslattal megigézi a Holdat, mely a saját erejével képes megállítani az antvanokat, hogy ne öljenek meg senkit. Ezért is dicsőítik ezt az égitestet. Háromezer évente eljön a vörös holdciklus, ekkor az antvanok megállíthatatlanok lesznek. Eddig még nem bántottak sziltet, csak állatot. Ez a nép komoly, mégis kedvesek, tanultak, sok könyvet olvasnak. Régiesen beszélnek és viselkednek. Csak teát isznak, modern ruhákat hordanak. Általában bőrdzsekit, szaggatott farmert, sportcipőt vagy csizmát, atlétát, néha sapkát hordanak, de soha nem vesznek fel ruhát és szoknyát. Nem érzik a meleget meg a hideget, ezért akárhogy öltözhetnek, de báli ruhát nem vesznek fel. Soha nem használnak fegyvert nagy erejük miatt.

Az álomvilágomban magas vagyok, tűzpiros, göndör hajam, vörös szemem, karcsú alakom van. Mindig báli ruhákban járok, csillogó ékszerekkel, néha még az ezüstszínű tiarámat is felveszem. Egy hold alakú nyaklánc mindig a nyakamban lóg. Kedves vagyok, megértő, próbálok mindenkire odafigyelni. Anyai ágon az antvanok, apai ágon a sziltek hercegnője vagyok. Rendelkezem az antvanok ősi titkos erejével, irányítani tudom a szellemeket, ha előjön az erőm, de ez ritkán fordul elő. Amikor használom az antvan erőmet, világos szárnyam nő, rövid, szaggatott, fekete-fehér ruhában, ezüstszínű palástban és fekete, csillogó cipőben vagyok. A szilti vonalnak köszönhetően mind a négy elemet tudom irányítani, de legtöbbször a vizet használom, az a kedvencem. Általában a szilteknél élek királyi rezidenciámban. Hercegnőként egyszerű a feladatom, élvezem az életet, néha harcolok a normók ellen. Egyesíteni akarom a két népet, mert ellenségek. A sziltek azt állították, hogy az antvanok miatt jöttek a normók, s hogy miattuk támadták meg őket. Mindent megteszek annak érdekében is, hogy egy közös nép legyen belőlük, mert nem akarok választani, és tudom, együtt tudnának élni.

Amikor eljövök ebbe a világba, akkor dél körül lehet az idő. Az első dolgom az, hogy meglátogassam az álompasimat, Arnirt. Ő egy fényszilt, nagyon kedves, meghallgat, ha kell, romantikus, ölelésével mindig megvigasztal, az erejét csak jóra használja. Fél fejjel magasabb, karcsú, szőke hajú, sötétkék szemű, aranyos mosolyú. Néha piknikezünk vagy unikornison lovagolunk, vele gyönyörű az élet. A szüleimtől kaptam egy fehér szőrű szárnyas unikornist. Jégcseppnek neveztem el, összetartozunk. Sokszor lovagolok, repülünk, szivárványt csinálunk vagy csak sétálunk. Amikor este érek az álomvilágomba, akkor sem unatkozom. A kedvenc szórakozásom az, hogy felmegyek a vízesés tetejére, és leugrok, de nem esik bajom. Imádom, ahogy suhanok a mélybe, majd az erőmmel a vizet csúszdává változtatom, és azzal érkezem a tiszta vízbe. Ha ott maradok éjszakára, akkor a saját hatalmas hálószobámban alszom, veszek egy habos, forró fürdőt. Nagyon jó érzés arra ébredni, hogy látom a napfelkeltét, hallom a zuhogó vízesést. Amikor dühös vagyok, akkor is nagyon jó ide eljönni. Kimegyek az Azdrach és az Ilfirin közti határra, és villámokat szórok. Van egy másik jó megoldás is a düh ellen. Ha úgy gondolom, hogy csatázni van kedvem, akkor elképzelem a normókat, néha egyedül is sikerül őket legyőznöm. Sokszor csak ülök és gondolkodom, ahhoz a legjobb hely az azdrachi királyi könyvtáram. Ott minden meghitt, nyugodt, semmi sem zavar.

Úgy alakítgatom ezt a világot, ahogy akarom, úgy élhetek benne, ahogy akarok. Ha kell, akkor megvigasztal, feldob, néha pedig elbújhatok a világ gondjai elől. Jó lenne, ha az igazi világ gondjait is olyan könnyen meg lehetne oldani, mint az álmomban, de ha ez nem is sikerül, ez a világ mindig itt lesz nekem.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?