Állunk rendelkezésére!

ÉDESANYA

A hosszú jajveszékelés hirtelen megszakad. Egy pillanatig mindenki lélegzet-visszafojtva vár a csöndbe hasító hangra, és amikor felhangzik, véget ér a kilenc hónapos csodavárás. Az olló kattan, és a másodperc töredéke alatt egyből kettő lesz. Egy pici ember, aki születése pillanatában oly tiszta, és oly védtelen. Az életet adó zsinórnak azonban két vége van, s a nő, aki világra hozta gyermekét, hirtelen anyává vált, és ebben a pillanatban tiszta szívvel, önzetlenül jegyezte el magát a kötelességgel és a felelősséggel. Azt, hogy az édesanya szó tartalmilag mit jelent, csak ezután próbálja majd megfogalmazni. Az anya mindent érez, ha a gyermekével történik valami, az vele is történik. Gyermeke öröme boldoggá teszi, bánata megszomorítja a szívét. Az anya az, aki a könnyeidet mosolyra váltja, és a mosolyodat megkönnyezi. Nélküle nagyon nehéz az élet, ő az egyetlen ember, akitől bármit kérhetünk, akihez bármikor fordulhatunk, akire támaszkodhatunk, és akit mindig átölelhetünk. Példát is ő mutat nekünk, hiszen főz, mos, takarít, ügyintéz, dolgozik, ugyanakkor ő az, aki gyógyít, vigasztal és lelkesít. Fáradhatatlan kezei lágyan simogatnak, és amikor bánata vagy fájdalma van, gyermekére könnyein át is tud őszintén mosolyogni. Ez az ANYA!

Mivel a sors engem és a családomat nagyon messze sodort Tőle, és sajnos ritkán láthatom, most neki, a férjem édesanyjának és még mellettük több száz édesanyának próbálom meg leírni, bennem milyen érzések és gondolatok lakoznak az anyai szeretetről. Olyan érzés ez, amit soha nem tudok megunni, amiből soha nem elég. Erre az érzésre mindig olthatatlanul szomjazom, és mégis mindig többet szeretnék belőle. Jólesően csiszolgatom egyre tisztábbra és fényesebbre, mert a szívemig hatol, melenget, dédelget éppúgy, mint amikor az anyatejet szívtam magamnak táplálékul. Az iránta érzett szeretethez nincs hasonló. Mivel ezen a szép napon sem tudom őt virággal köszönteni, ezt a pár sornyi gondolatot kötöttem csokorba ajándékul. Természetesen nem csak neki, hanem minden édesanyának kívánom a napfény ízét és melegét, és mindent, ami az életben szép, hogy ez kísérje őket szüntelen.

Lovász Erika, Lörrach, Németország

Dicsérjük az anyát!

Dicsérem az életadó anyát. Dicsérem az anyát, ki gyermekét világra hozva anyanyelvén szólva, napról napra, egészségben, betegségben nevelgeti, gyógyítgatja. Minden este eldalolja: aludj édes kicsikém, legyen szép álmod, sok-sok tündér járjon neked táncot. Dicsérem és becsülöm az ilyen anyát. Míg a pici gyermek nagyra nő, sok mindent tenni kell. Ingyen nem adnak semmit sem. Hajoljatok meg mindnyájan minden napon az anyák, nagymamák előtt, kiknek imádságát, dalát ne engedjük, hogy a rozsda befogja. Anyanyelvem magyar. Magyar anyától születtem. Magyarul tanított imádkozni engem. Magyarul dalolt rólad, drága szülőhazám. És jó honfinak nevelt, mert az itt élő más népek nyelvét, kultúráját is tisztelem. Dicsérjük tehát az életadó anyát!

Édesanya! Ide születtél anyának, Európába. Az igazság és a gyermek iránti szeretet legyen a törvényed. Védd anyanyelvedet, és őrizd, add tovább identitástudatodat. Légy emberséges anya. Szeress minden gyermeket, ha más nyelven beszél is, mint te. Mert a kicsi oly tiszta, tehetetlen, ő nem választhat nyelvet. Héber, magyar, cseh, lengyel, ruszin, szlovák, akár roma, édesanya tanította. Legyen egy a gyermek a másikkal, és az anya is, aki éppúgy küzd a bajokkal. Nevelje az édesanya gyermekét a nyelve szeretetére és a másság tiszteletére. Mondjon igazat, keresse és küzdjön az igazságért. Az anya nem azért szüli meg gyermekét, hogy egy másik anyáé elvegye életét, csak azért, mert más nyelven beszél. A jó anya jó tanácsot ad. Tanulj, gyermekem, mert tudás nélkül nehéz az élet. De ahol a tudás, ott az élet megszépül. Becsüld, tisztelt tanítóidat.

Anyácskám, köszönöm neked, hogy megtanítottál az első szóra, te vezetted első léptemet. Köszönöm, hogy anyanyelvi iskolába írattál. Idegen városokba járva velem jár a szíved. Úgy érzem éjszakánként, hogy megölelsz az éjben. Esőcseppben könnyeidet látom. Te vagy az otthon, te vagy a gyökér, mely összeköt minden néppel s a hazával engem. De otthontalan nem lehet, kit, hogyha szól, megértenek. Anyácskám, te vagy a tiszta forrás, szép és éltető. A te erőd öröklődő erő. Anyácskám, anyanyelvem, Édesanyám!

Czuczorné Kis Irén, Andód

Anya csak egy van

Anya csak egy van, ezt soha ne feledd!

Csókold meg százszor is azt az elfáradt kezet.

Szíve alatt hordott, s már akkor is érted élt,

Gyermekével együtt élve szép jövőt remélt.

Gondozott és ápolt, ha kellett, virrasztott,

Táplált, vigyázott rád, s minden bajtól óvott.

Nem nézte, hogy fáradt, s a teher nehéz,

Mindig mindent vállalt, s szerette gyermekét.

Ő tanított imádkozni, tanított a jóra,

Emberségre, becsületre s a szép magyar szóra.

Soha el ne feledd, légy felnőtt vagy gyermek,

Ezért hogyha elfáradt már, s tán megöregedett,

Szeressed és támogassad addig, amíg lehet.

Légy hű gondviselője, hogyha kell, hát ápold,

Ha szükséges, gyámolítsad, ne hagyd őt magára,

Egykor ő is hűn vigyázott fiára, lányára.

Édesanya csakis egy van – ismétlem, ne feledd!

Tiszteld, s nagyon-nagyon szeresd, addig, amíg lehet!

Némethné

Emlékezés régi május elsejékre

Keserű szájízzel gondolok vissza a szocializmus éveiben történt május elsejei ünneplésekre. Teljesen más volt a valóság, mint ahogyan azt a televízió élő képei, valamint a napilapok prezentálták. Többségben a felvonulók jól kivitelezett színjátékát láthattuk. Igaz, voltak olyanok is, akik halálosan hittek az ideológiában. A tribünön az akkori politikai vezetőség büszkélkedett, akiknek ez kikapcsolódásnak és kebelfeszítő eseménynek számított. Azért mondom mindezt, mert az üzemekben már előre figyelmeztette a dolgozókat a felelős apparatcsik a felvonuláson való részvételre. Ma is a fülemben csengnek szavai: „Elvtársak (bár nem volt mindenki elvtárs, de akkor ez volt a kötelező megszólítás), természetesen nem kötelező a részvétel, de aki nem vesz részt, számoljon azzal, hogy fekete pont kerül a kádervéleményébe.”

Hogy mivel járt ez a fekete pont? Egyszerű. Az illető lemaradt a soron következő fizetésemelésről, elesett több üzem által garantált kiváltságtól, mint üdülés, gyógyfürdő, gyerekek nyári táboroztatása stb. Így aztán garantált volt a részvétel. Terv szerint kijelölt helyen gyülekeztek a résztvevők. A vörös zászlót és az ország politikai vezetőinek megnagyított képeit, ide sorolva Marx, Engels és Lenin is, csakis a kommunista párt ifjúsági szervezetének megbízható tagjai vihették. (Más nem is nagyon vállalta.) Ugyanez volt a helyzet az értelmetlen, hangzatos jelszavak transzparenseivel. Ám a tribün előtt kötelező volt az előre megadott (legtöbbször a józan észnek ellentmondó) jelszavak hangos kiáltása, és a hatalmasok felé való integetés. Mesterien kidolgozott forgatókönyv. Persze az iskolások sem maradhattak le a felvonulásról, bármilyen volt is az időjárás. Majdnem elfelejtem. Sok embert az vonzott az utcákra, hogy karácsony után május elsején lehetett újra bizonyos déligyümölcsöket, de almát is, virslit és egyéb hiánycikket venni utcai árusoknál. Ez volt az akkori realitás. A többi csak jól átgondolt propaganda, szemfényvesztés és idilli képmutatás a nyugati világ felé.

Szabó István, Kassa

Választások – utóhang

Nagyon rosszulesett Bugár döntése, nem gondoltam volna, hogy ilyenre hajlamos. Pedig nagyon bíztunk benne, és úgy is nézett ki, hogy talpig becsületes úriember – politikus! Tévedtünk, főleg mi, magyarok. Ezzel a döntéssel bizonyára megásták a saját sírjukat, akárcsak Procházkáék. Ez olyasmi volt, mint a II. világháborúban a müncheni árulás. Mivelhogy Dunaszerdahelyen a kampányban azt hirdették, hogy Szlovákiának új kormányra van szüksége a botrányos Fico (Smer) nélkül. Azt mondták, hogy a Most-Híd 11-es, de azt be is kellene rúgni. Hát sikerült is, de sajnos a saját kapujukba rúgták, öngól lett. A választások után még azt rebesgették, hogy le sem ülnek a Smerrel tárgyalni, de a 3. napon megfordították köpönyegüket, és átmentek Ficóhoz. Azt tudtuk, hogy Danko (SNS) csak karnyújtásnyira van a Smertől, azt is sejteni lehetett, hogy Procházka is közel áll, de hogy a Most-Híd is ilyen legyen, azt már nem. Ezért mégiscsak az MKP-t kellett volna támogatni minden magyarnak, mert bizonyára többet tettek volna Berényiék a magyarok érdekei védelmében, mint amit most Bugárék fognak tenni. Mert azzal is tisztában kellene lennünk, hogy nagyon sok az olyan szlovák polgártársunk, aki úgy értelmezi a magyar kisebbséget, mint alacsonyabb rendű egyéneket, mert a sok jó szülő miatt lassan elfogyunk, beolvadunk, mert szlovák iskolába járatják a gyermekeiket.

Tudjuk, hogy a parlamentben a 150 személy nagyon sok, a fele is elég lenne az 5 milliós Szlovákiának. Kétharmada helyett újak kellenének, pl. Matovič, Sulík, Simon, Frešo, Figel és még egypár. Sajnos, sok a kormányban a kétszínű politikus. Az egyszerű emberek azt mondják, hogy rossz az euró, semmit sem ér. Ez sem igaz, csak félrevezetés. Az euró jó, csak kevés, mert sokan, akik agyondolgozták magukat kevés koronáért, azoknak 200-300 eurós nyugdíjuk van, Nyugaton 2000-et is kapnak. A politikusok, mint Frešo is kijelentette, hogy ha így haladnak, még 100 év múlva sem érjük el fizetésekben a Nyugatot, pedig Ficónak az összes tévéfellépései arról szólnak, Szlovákiának van a legnagyobb gazdasági növekedése. A munkanélküliséget csökkentette? Egyre többen mennek Nyugatra, de mi lesz, ha a sok migráns még olcsóbban fog dolgozni? Meg tudjuk, a romák 90 százaléka nem dolgozik. Meddig lesz ez így?

Nagy F., Dunaszerdahely

Nőnap után férfinap Nagymegyeren

A nyugdíjasklub március 8-án a kultúrközpont nagytermében ünnepelte a nőnapot. Szép tavaszias idő volt, mintha az égiek is tiszteletben tartották volna rendezvényünket. Minden évben megünnepeljük a hölgyeket, ami most újdonság és nagyon szép gesztus volt, hogy a Vidám Nótázók éneklőcsoport tagjai (férfiak) a ruhatárnál fogadták és a helyükre kísérték őket. Kovács Katalin, a klub vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd a Szabadidőközpont kis táncosai adtak művészi szintű műsort, és az érsekújvári televízió szerkesztőnője egy témához illő verssel köszöntötte a telt házas rendezvényt. Varga Frigyes, a klub elnöke is üdvözölte a megjelenteket, saját, nőket dicsérő költeményét is felolvasta, a Vidám Nótázók pedig magyar és szlovák nótákkal szórakoztattak. Varga Frigyes harmonikás, Hamar László hegedűs és hét, szépen öltözött bohém öregfiú: Vendég Géza, Nagy Sándor, Keszegh Dezső, Burián Jozef, Szabó László, Pavlík Tibor, Boros Mihály. A színvonalas kultúrműsor után Lojkovič Samuel polgármester kért szót. Magyarul, szlovákul köszöntötte a megjelenteket, mindenkinek jó egészséget, békességet, megértést, a betegeknek gyógyulást, boldog jövőt és jó szórakozást kívánt. Minden hölgy kapott egy szál virágot, csokoládét és sok-sok jókívánságot. Majd következett a kötetlen szórakozás, amihez a zenét Pálffi Gábor biztosította. Aki eljött, táncolhatott, ehetett-ihatott kedvére, és megelégedéssel távozhatott.

Nem sokkal rá, március 29-én már 9. alkalommal tartottuk a Szépkorúak Klubjában a férfinapot! A klubvezető és a neki segítő hölgyek: Letkó Irén, Mandák Éva, Pirosková Ilona terített asztalokkal vártak. Előkerültek a frissen sütött sütemények is, a saját termésű borok. Ami a megjelenést illeti, kevesen voltak. E nap javaslói közül is egyetlen bohém öregfiú jött el, Boros Mihály. Talán mert eső áztatta a várost és környékét. Megvárva a kezdés időpontját, a Vidám Nótázók éneklőcsoport tagjai: id. Varga Frigyes, Burián Jozef, Keszegh Dezső, Pavlik Tibor, Boros Mihály egy méteres virgáccsal, együtt köszöntötték a hölgyeket, megöntözték őket. A Kéknefelejcs kórusból: Boros Mihályné, Győri Kálmánné, Csepi Marika, Baráth Irénke voltak jelen. Id. Varga Frigyes és csapata elindították nótáikkal a jókedvet. Akik eljöttek, kellemes délután részesei lehettek. Mindkét rendezvényért köszönet a szervezőknek, a klub vezetőjének, Kovács Katikának és csapatának, a Lőrinc házaspárnak és a bohém öregfiúknak.

Baráth Tibor, Nagymegyer

Kedves Vasárnap!

Mint versben is megénekeltem, ez évnek József-napján, hála Istennek, megértem életemnek 70. évét. József csak azért nem lettem, mert egyik elődöm a Don-kanyarban szerzett betegségébe belehalt 20 éves korában, és ez az akkori hiedelmek szerint rossz előjelnek számított. Ez a nap jó alkalom volt arra, hogy összegezzem eddigi életem mozzanatait. A kronológiámban eljutottam többek között a Vasárnap-os időszakomhoz is, és akkor szívemben kellemes melegséget éreztem. Ez az érzés vezetett ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem adhatom ily könnyen föl közös utunk folytatását a Vasárnappal. Elhatározásomat fokozta még Váji-Nagy Valéria nekem írt levele, hiszen benne Ő is Vasárnap-os családtagnak titulált. Van bizony a Vasárnap-osoknak is mit megköszönnöm, mivel Borzovával kezdve (ahol átadtam személyesen, akkor még Szamaránszky Editkének, azóta Mezei) és Veres Istvánnak a feleségem nevére szóló Vasárnap-megrendelőszelvényt, azóta én csak utána kapom kézhez a Vasárnapot, persze ugyanolyan hévvel olvasom, mint a nevemre szólót. Igaz, feleségemet nem sikerült olyan mértékben meglepni vele, mert az ajándékot nem lehetett fölakasztani a karácsonyfára, ugyanis az nem ütötte meg a mércét (egy hajladozó keskeny papírrepülő hajtogatására alkalmas, ismeretlen nőt és férfit ábrázoló lapocska volt). Minden rosszmájúságot mellőzve szerintem többe került a leves, mint a hús, mivel ajánlott levélként volt kézbesítve, kb. háromszor nagyobb kopertában, mint a tartalma. Igaz, én ezt könyvjelzőként használom a Vasárnaptól kapott Hadak útján című gyönyörű könyvben, amit nagyon szépen köszönök, hiszen a Vasárnap karácsonyi számával és az Irodalmi Karácsony melléklettel sok gyönyörű percet szereztek a Vasárnap-osok. Igaz, ilyen az élet, jó időben kell jó helyen lenni az emberfiának (esetünkben még egy kicsit kellett volna várni a megrendeléssel, és a mixerrel jobban meglephettem volna a feleségemet húsvét alkalmából). Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a szóban forgó „ajándék” netán keményalapú papírlap lett volna, esetleg az Önök képmásával, legalább nekem szerezhetett volna örömet. Igaz, így legalább kihozott belőlem egy rímelősdit, és legnagyobb tiszteletemet téve a kedves Főszerkesztő Asszonynak, a vezércikk fölötti piros kabátos hölgynek, a bennem kiváltott érzelmekre hagyatkozva ajánlom.

Bokros Gyula, Vígtelke

*

*

Én már nem tudósítok, de a lapot kötelességtudóan, örömmel olvasom. Az ünnepi szám Húsvétvasárnap mellékletében a sok szép írás, vers közül kiemelném Czuczorné Kis Irén Köszönet című versét – a jubilánsok köszöntésére ezt a verset sokan felhasználhatják. Jó érzéssel olvastam a régi tudósítók írásait, de kedves a fiatal tehetségek felkarolása és írásaik közlése is, mint pl. Ilyenek a szlovákiai magyarok, no és a többi díjazott bemutatása is. További sikeres munkát kívánva várom írásaikat. No és akiben van írási tehetség, erőltesse meg magát, és a kor igényeit felölelve közölje gondolatait.

Hajtman Kornélia, Nána