Állunk rendelkezésére!

<p>Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, s a tisztességgel megírt véleményeket közöljük e rovatban akkor is, ha nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját, véleményét. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 &euro; áfával. Legyen eredményes a hetünk!</p>

Ad A csendes hallgatás

Igaza van Hunčík úrnak, nálunk túl alacsony a vitakultúra. Szerintem nem arról van szó, hogy a résztvevők ne ismernék a vitázás tisztes szabályait, és képtelenek lennének végighallgatni a vitapartnert. Inkább arról, hogy a vitaküldötteket a pártok delegálják, és nekik, ha törik, ha szakad, képviselniük kell saját közösségüket. Nem lehetnek vesztesek, mert alkalmatlanná válnának a pártjukon belül. Ha támadást éreznek az ellenfél szavaiban, az ismert mondás szerint járnak el: legjobb védekezés a támadás. Ezért vágnak közbe olyan vehemenciával, ezért igyekeznek belefojtani a szót ellenfelükbe. (Ez érvényes mindenkire, legyen az jobb- vagy baloldali képviselő.) Engem az is ingerel, ha az adott témától eltérően a vitázó előbb felvázolja pártja jövőbeli programtervét, ami nem a vita témája. De jövőre parlamenti választások lesznek, tehát ez is tudatos. Sokszor hallom a környezetemben, hogy a politikusok hazudnak. Nos, a politikában munkamódszerré vált bizonyos helyzetekben az igazság elferdítése. Szándékosan nem beszélek hazugságról, mert feltételezem, hogy hazug jelöltekre nem ad le senki szavazatot. Ebből kiindulva mondhatjuk, hogy egy politikus sohasem hazudik, csak a kijelölt irányvonalnak megfelelően néha (vagy talán elég gyakran) féligazságokkal eteti az embereket. Nem háborodok fel azon sem, amit az ellenzék kifogásol, hogy az ő jó és érdemes törvényjavaslatukat elveti a kormánypárt. Gondoljunk csak bele, hogy nézne ki a kormányzó a saját választói szemében, ha a lakosság életét és létezését könnyítő törvény az ellenzék javaslatából születne.

Visszatérve a vitakultúrára: a szakirodalom szerint a kultúra az egyén önmegvalósítása, kreálása szabad térben, mindennemű politikai hovatartozás nélkül. Érvényes ez a vitakultúrára is. Hogy az ember megértse saját magát (és úgy realizálódjon), ahhoz jó adag őszinteségre van szükség, aminek hitelességét a becsületesség garantálja. Ezt kell tudatosítani nemcsak a politikusoknak, hanem mindenkinek. Nem könnyű felépíteni egy autonóm személyiséget, de csak így lehet előrelépni.

Szabó István, Kassa

 

Fogadjuk el a lelki támogatást!

Ahhoz, hogy ezt a levelet megírjam, személyes okom fűződik. Hét éve ugyanis, 36 évi házasság után veszítettem el a férjemet. Bár tudva volt, hogy nem sokáig fog élni, mégis kegyetlenül megviselt testileg, lelkileg a halála. Szerencsémre a gyermekeim, családom és barátaim igyekeztek megtenni mindent, hogy ne omoljak össze, a bánat mégis maximálisan legyengített. Mindez évekkel ezelőtt történt, amikor az udvardi könyvtár két alkalmazottja, Editke és Évike meghívták Bolemant Éva és Póda Erzsébet életvezetési tanácsadókat, és bennünket is, főleg özvegyen maradt asszonyokat egy felejthetetlen napra. Órák hosszat beszélgettünk, s ráébresztettek bennünket, hogyan kell a lelki fájdalmat és a bánatot leküzdeni. Amiről azt hittük, hogy csak mi érezzük, általuk rájöttünk, hogy mások is ugyanúgy szenvednek. Hosszadalmas búcsúzkodás után megkönnyebbülve, kicsit feloldódva váltunk el tőlük, de a segítségük mindannyiunk számára sokat jelentett. Még egy alkalommal volt szerencsénk találkozni Bolemant Évával, amikor Endrei Judittal látogattak Udvardra, nagyon hangulatos beszélgetés volt, és újabb élményekkel lettünk gazdagabbak. Kedves özvegy társaim! Ha úgy érzik, nem bírják elviselni lelki szenvedésüket, ajánlom, forduljanak e kedves élettanácsadókhoz, higgyék el, könnyebben fogják elviselni azt a nehéz időszakot, nem szabad megvárni, amíg belefáradnak a lelki meggyötörtségbe. Azt tapasztalom, hogy főleg a férfiak, akik igazán szerették párjukat, még nehezebben viselik elvesztését, és nem találják a kiutat. Ne szégyelljék elfogadni szakemberek tanácsát és segítségét, mert amíg a földön vagyunk, nem mindegy, hogyan élünk. A lelki bánat tönkreteszi egészségünket, és másokra is rossz hatással vagyunk. Nagyon örülnék, ha írásommal valakinek segítenék, mert amikor a mélyponton voltam, nekem is jólesett a segítség másoktól.

Kovácsné Balogh Erzsi, Udvard

 

Kézimunka-kiállítás

Tardoskedden a Faluház-galériában kézimunka-kiállítás csalogatta egész márciusban azokat, akik szeretik a szépet. A falakon, asztalokon, vitrinekben szebbnél szebb munkákban gyönyörködhettünk, amit csak ügyes kezek tűvel elkészíthetnek: keresztszemes, kalocsai és lapos hímzés, azsúrozás, gobelinek, szálkihúzásos munkák, kisebb-nagyobb terítők, díszpárnák, képek, egy álomszép, talán nyolcvan évvel ezelőtt hímzett vánkos. Váltakoznak a régi hagyományos és a mai modern technikák. Az egyik sarokban csupa csodálatos patchworkdarab: faliképek, terítők és egy nagyméretű takaró. Nemcsak a tökéletes munkák, a kiváló színérzék is csodálatot keltő. A húsvéti vitrinekben művészi festett, mintásra lyuggatott, gyöngyökkel díszített tojások a tyúkétól a liba- és kacsatojáson át egészen a struccéig. Elismerés és köszönet illet minden ügyes kezű lányt és asszonyt, akik lehetővé tették, hogy szemet gyönyörködtető munkáikat mások is megtekinthessék. Külön köszönet jár kultúrfelelősünknek, Borbély Líviának és könyvtárosunknak, Ruzsik Katalinnak, akik összegyűjtötték a sok szép darabot, és létrehozták ezt a csodaszép kiállítást.

Csomó Magda, Tardoskedd

 

Lelki jégkorszak

Gyertyák égnek, vérben holtak,

Áldozatai a terrornak.

Eiffel-torony árnyékában

Terror tarol a világban.

Az öreg hölgy dermedten áll,

Ott ólálkodik a halál,

Új világnak ikertornya

Rég lehullott már a porba.

Orosz, ukrán testvér nemzet

Európa tűzfészke lett,

Fagy borzolja e kor szakát,

Lelkek élik jégkorszakát.

Sok-sok szíveknek panasza:

Befagyott a lelkek tava.

Lelkek taván jégcsap koppan,

A szeretet megfagy ottan.

Lelkek tava rianása,

Hitvallások kiáltása.

Rianó jég, kiáltó szó,

Ember földi átutazó.

Népvándorlás, űzött népek

E földtekén szétszélednek,

Európa szíve, Brüsszel

Küszködik sok menekülttel.

Átlőtt szívek, nagy vérfolyók

Történelmek a tanítók

Négy világtáj öt sebére.

Áldozatok kifolyt vére

Olvassza fel lelkek jegét,

Terítse rá szeretetét.

Fördős József, Gúta

 

Segítség, közügy!

A magyar dal napját Presser Gábor kezdeményezésére először a 2008-as Sziget Fesztiválon rendezték meg. 2009 óta szeptember második vasárnapján tartják, és párhuzamosan több helyszínen, köztük vidéki városokban is szerveznek eseményeket. Határon túl, Erdélyben is voltak 2013-ig rendezvények. Szlovákiában Kassa is bekapcsolódott, így az egyetlen határon túli helyszínné vált 2014-ben, szeptember második vasárnapján már ötödik alkalommal a Rodostó-múzeum udvarán, a Csemadok Kassai Városi Választmánya és a KIKELET – Kassai Ifjúsági Közösség szervezésében. Az ünneplés sikeres volt, a program sokszínű és érdekes, elégedettek lehettek a rendezők mindaddig, míg meg nem kapták a SOZA (a szerzőijog-védő hivatal) levelét, melyben kioktattak, milyen paragrafusokat sértettünk meg, s főleg, hogy engedélyük és tudomásuk nélkül rendeztük a magyar dal napját. Ezzel megsértettük a fellépők szerzői jogait is, s azzal, hogy előre nem fizettük ki az ezzel járó illetéket, amelyből majd ők kifizetik a fellépők tiszteletdíját. A törvény nem ismerete nem ment fel senkit, tudtuk, hogy egy bonyodalmas intézkedésnek, pénzbefizetésnek vagyunk kitéve. Ez év januárjában végül egy meghatározott összeg befizetésével az ügy el lett intézve. Az államilag elismert szervezet meg volt elégedve, ingyen hozzájutottak egy kis pénzhez. De nem mi, mert egy sor kérdés megválaszolatlan maradt:

Hogyan vonatkozhatnak a szóban forgó szervezet szabályai azokra a művésztestületekre, személyekre, akik a SOZA-nak nem tagjai? Ugyanez külföldi szereplőkkel? És ha saját Őszirózsa hagyományőrző népdalcsoportunk lép fel? Díjmentesen persze, mint általában mindenhol. Most tehát nekünk fizetni kell a SOZA-nak, hogy majd ők kifizetik a mi Őszirózsánkat? Nem kész őrület? Karinthy Frigyes, ha élne, erről biztosan mint az őrültek házáról írna. Hofi sem tudna jobb kabarészámokat kitalálni. Ez egy kész abszurdisztán, ilyen a mai valóság!

Ha meghívunk egy külföldi énekest, mondjuk, bálba, be kell tartani a szabályt, előre be kell jelenteni a SOZÁ-nak az énekes egész esti programját. No most, ha ráadásként a közönség kedvéért az énekes elénekel olyan számokat, amelyek nem voltak bejelentve, azzal megsértjük a szabályt, ami büntetendő. De ki ellenőrzi ezt? Ez is nem a bürokrácia teteje? És hogy akarják a fellépők „gázsiját” kifizetni, ha el sem kérték az elérhetőségüket, címüket? És ha a műsor nagy része népdalokból áll, kik a szerzők, kinek fizetnek?

Ami a fellépőknél közös volt, az, hogy egyikük sem tagja semmilyen szlovák zenei, előadószövetségnek, társulatnak, mindenki a rendezők felkérésére, saját elhatározása alapján szerepelt, természetesen bizonyos csekély honorárium ellenében, többen díjmentesen. Nem titok, hogy egy ilyen rendezvény minden tekintetben igényes, nagy nehezen biztosítjuk csak az anyagi hátteret, és aztán számoljunk még egy uzsoratétellel is?

További megválaszolatlan kérdések merülnek fel:

Hogyan érvényesül Szlovákiában a civil szervezetek, a kultúra agyoncsépelt állami támogatása? Mint az egészségügy, az iskolaügy, már a kultúra is biznisz az államnak, az állam által létesített és támogatott szervezeteknek? Nincs szándékomban nemzetiségi ellentéteket szítani, csupán a tényekre hivatkozok. Köztudott, hogy a Mečiar-kormány megalakulásakor eltörölte a kisebbségek (nem szeretem ezt a kifejezést, más szinonimát kéne használni!) anyagi támogatását. Azóta a Csemadok országosan nem kap semmit, Kassán még a várostól sem. Az alkotmányunk garantálja az esélyegyenlőséget. Nos, egy nem említett majoritású szervezet minden évben az állami költségvetésből, tehát az összes adófizető pénzéből kap nem kis összegű támogatást (ahol mellesleg az utóbbi években hűtlen anyagi kezelés miatt ügyészségi eljárás folyik!). Ez rendes eljárás? Nem tudom, máshol hogy oldják meg az ilyen eseteket, milyenek a kiskapuk, de ilyen körülmények között hogyan lehet a kultúrát művelni? Országosan mindenki meg van elégedve? Persze, akik kapnak, igen, de akik csak ráfizetnek? Nem kellene egy civil összefogás? De ez nem kisebbségi, magyar ügy, ez egész Szlovákiát érinti! Az ilyen és hasonló eseteket nem lehet elhallgatni. Ez közügy. Tisztelettel várjuk a tanácsadást, megköszönjük a segítséget.

Buday Ernő, Kassa

 

Napfogyatkozás

Az elmúlt hetek egyik kiemelkedő eseménye a március 20-i napfogyatkozás volt. Közép-európai idő szerint 9.38-kor kezdődött, 10.47-kor érte el maximumát, vagyis a Nap 58,6%-a volt fedve, és 11.59-kor ért véget e fantasztikus égi jelenség, amit Gútán kitűnő időben lehetett nézegetni. Én speciális védőszemüvegen keresztül próbálkoztam a fotózásával is, kisebb nagyobb sikerrel. Látványos esemény volt, az biztos, bár az 1999. augusztus 11-i teljes napfogyatkozást, amit Balatonkilitin csodálhattam, meg sem közelítette. Az a libabőrösségig fokozta az élményt. Ilyen teljes napfogyatkozás 2017-ben lesz látható legközelebb, Amerikában.

Paulovics László, Gúta

 

Kedves Vasárnap

Szeretnék reagálni még a karácsonyi dupla számban megjelent Vassfazék cikkre. Olvasása közben rájöttem, hogy ismerősökről van szó. A Vassfazék rovat szerkesztője nem is olyan messze áll tőlem, mivel édesapja távoli rokonom volt. Nem csoda tehát, hogy Laurában felismertem a nagymama főzési tudását, ő is nagyon jól sütött-főzött.

Emlékszem, gyermekkoromban Köbölkúton több főzőtanfolyamon is részt vett, szép sikerekkel. A mézeskalács-tanfolyamon díjat is nyert. Gyermekkoromban sokszor megfordultunk nála, és percek alatt finomságokat varázsolt az asztalra, olyan ízekkel, amiket nem lehet elfelejteni. Mindig meglepett valamivel, ezért is maradt meg emlékeimben Annus néni.

Csak gratulálni tudunk Laura tudásához, és kívánom neki, hogy a nagymamája nyomdokaiban járjon továbbra is.

Tisztelettel: K. J.

 

*

A március 10-i számban megjelent Panaszkönyvre (Ebéd vagy ebédjegy minden alkalmazottnak jár) szeretnék reagálni, mert elég sok kalamajkát okozott számunkra. Egy német tulajdonban lévő varrodában dolgozom, ahol minden rendben van. Rendszeresen megkapjuk az ebédjegyeket, a fizetésünket, sőt még a túlóráink is fizetve vannak. Nálunk egyáltalán nincsenek ilyen problémák, ezért is szerettük volna tisztázni a dolgot, ugyanis az írás jeligéje (Alica) megtévesztő lehet sokak számára. Arra kérném Önöket, ha van rá lehetőségük, közöljék rövid írásomat, hogy a félreértéseket elkerülhessük.

Tisztelettel: Angyal Alica varrodavezető

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?