Állunk rendelkezésére!

<p>Kedves Olvasóink! A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 &euro; áfával. Legyen eredményes ez a hét is!</p>

 

 

Hűségdíj

A Csemadok szentpéteri szervezetének vezetősége úgy döntött, hogy 2013-ban megalapítja a Csemadok Hűségdíját, amely minden évben ünnepélyes keretek között kerül majd kiosztásra. Így szeretnénk megköszönni azoknak a hűségét, akik hosszú évtizedeken keresztül támogatták szervezetünket.

Az első díjazott Dr. Pecena György, aki Bátorkeszin született, ott járt alapiskolába, az akkori rendszernek köszönhetően szlovákba. Nagy örömére gimnáziumi tanulmányait már magyarul folytathatta Párkányban, majd az érettségi után Pilsenbe került orvosi egyetemre. Elvégzése után több helyen dolgozott, végül Szentpéteren telepedett le, és körzeti orvosként dolgozott. Számos oklevél, elismerés tulajdonosa, közülük is a legkiemelkedőbb a Propter Merita díj, amellyel a gyógyítás terén sikeres orvosokat díjazzák. A Csemadokban fiatalkora óta tevékenykedett, amikor Komáromba került, megválasztották elnöknek. 1969-ben, a legvészesebb időben Gáspár tanár úr ajánlására elvállalta a Komáromi járás Csemadok-elnöki tisztségét. Nem volt könnyű feladat, jó diplomáciai érzékkel lehetett csak elérni, hogy a szervezet életben maradhasson, és biztos pontja legyen az itteni magyarságnak. Szentpéteren a hosszú évek alatt végig hű maradt a szervezethez, a Magyar Közösség Pártjához, és több választási időszakban képviselőként tevékenykedett a szentpéteri polgárok érdekeit védve. Máig hálás szüleinek, hogy az akkori körülmények között is magyar gimnáziumba járhatott, ahol megismerhette irodalmunk és történelmünk nagyjait. Elveinek alárendelve éli életét, melyek alapján a legfontosabb a szülők, a család, a szülőföld szeretete és az anyanyelv ápolása. Máig írásai jelennek meg a Vasárnapban és a Dunatájban. A magyarországi Nyugdíjasok Országos Szövetsége által meghirdetett pályázaton többször indult, legutóbb próza kategóriában díjazták is az Otthonról utazok haza című írását. A Csemadok vezetősége és az egész tagság nevében kívánunk a doktor úrnak jó egészséget, további termékeny éveket a szépkorúak tollforgató pályázatán és nem utolsósorban szeretetet, megértést a családban.

Pintér Márta, Szentpéter

 

Környei fellépés

Tardoskedd egyik kedvencének, a Nyugdíjasklub mellett 20 éve működő Rozmaring dalkörnek a tagjai, eleget téve egy kedves meghívásnak, Magyarországra, a 22. Környei nemzetiségi és sörfesztiválra utaztak. Minthogy Környe egyike baráti községeinknek, a nyugdíjasok évente találkoznak hol ott, hol Tardoskedden. Most sör, finom ételek, kirakodóvásár és attrakciók várták a vendégeket. No meg persze a szíves vendéglátás és a remek kultúrműsor. 

A délután központi rendezvénye a dalkörök és hagyományőrző csoportok bemutatkozása volt. A színpadon váltották egymást az értékes, szemet, szívet gyönyörködtető műsorszámok. Kedvesek és nagyon ügyesek voltak a kalocsai népviseletben táncoló Szivárvány táncegyüttes fiatal táncosai, a Hagyományőrző Gyermekcsoport bimbózó tehetségei, a modern táncokat bemutató együttes tagjai. A műsor fénypontja a Rozmaring volt, vegyes dalcsokrukkal nagy sikert arattak. Külön értékként említeném a Környei Német Nemzetiségű Dalkör és Tánccsoport szereplőit. Hagyományos népviseletükben, anyanyelvükön énekelték a szép dalokat, a fiatalok táncolták jellegzetes táncaikat. Példaértékű a német nemzetiségi csoportok aktivitása, a nagy létszámuk. Mi, kisebbségben élők tudjuk, hogy ez milyen fontos identitásunk megőrzésében. A tartalmas nap után a kultúrcsoportok tagjai szép élményekkel gazdagodva indultak haza. A 20 éves Rozmaring pár nap múlva újabb fellépésre indul Deákira. Sok sikert ott is!

Csomó Magda, Tardoskedd

 

Papszentelés Füleken

A füleki ferences plébániatemplom 285 éves ősi falai között nagy esemény zajlott. A hívek és a város lakosai szép ajándékot kaptak a Mindenhatótól – papszentelésen vehettek részt július 5-én, Szent Cirill és Metód ünnepén. A fülekiek által jól ismert, Léva melletti faluból, Kereskényből (Krškany) származó füleki szerzetes, Filip testvér részesült áldozópappá szentelésben, amit a Munkácsról érkező Majnek Antal püspök atya végzett, több oltártestvér celebrálása mellett. A megható ünnepségen Filip atya szülei, rokonai, paptestvérek és hívek vettek részt. A zsúfolásig megtelt templomban a püspök atya áldásával vette át a szentlélek ajándékát, e szép hivatás, a pappá szentelés szentségét. A püspök atya értékes szlovák és magyar szentbeszéde után a szlovák és magyar hívek tiszteletük jeléül átadták ajándékaikat az újonnan felszentelt Filip atyának. A szentmise befejeztével az atya minden résztvevőt meghívott a füleki várudvarban megrendezett agapéra. Első szentmiséjét július 6-án, a Fülektől 5 km-re eső galambai Hétfájdalmú Szűzanya kápolnájában tartotta, melynek építéséhez sokban hozzájárult anyagilag és keze munkájával is. Vasárnap, július 7-én szülőfalujában várták a hívek szentmiséje bemutatására. Hálás köszönet a szülőknek, akik a Jóisten szolgálatára nevelték gyermeküket, Isten áldásában legyen részük életük folyamán. Ezt kívánják a füleki hívek.

„Az út tiszta és szent, melyet választottál, / Rajta haladni soha el ne fáradjál. / Kevés bennünk a szép szó, kevés bennünk a hála, / Az Úr Jézushoz száll érted szívünk imája. / Te vezéreld, Te igazgasd szolgád minden lépteit, / És ha szenved, Te enyhítsd meg szíve minden sebeit.”

Szabó Irén, Fülek

 

Rozsnyó, 1961–2013

A Rozsnyói Pedagógiai Iskola utolsó érettségiző diákjai 52 éves találkozóra gyülekeztünk június 8-án a régi „intrink” épületében. Szemünkben a boldogság könnyei csillogtak. Mi, „nyugatiak” már pénteken érkeztünk, a „keletiek” szombaton. A két osztály tanulói egész Szlovákia területéről kerültünk a rozsnyói tanítóképzőbe 1957-ben, így a mi találkozóink 2-3 naposak. Sajnos, a tanáraink közül már senki sem lehetett közöttünk, és fájt a szívünk azokért a társainkért is, akik „előrementek”, itt hagytak bennünket. Rájuk gyertyagyújtással emlékeztünk.

Sokat beszélgettünk, énekeltünk, Sanyikánk hozta a hegedűjét, volt, aki még táncra is perdült. Nagyon jó hangulatban teltek az órák, felidéztük a régi diákéveket, vidám történeteket. Persze másnap is volt folytatás, egyik osztálytársunk domboldali kis házikójában. Neki külön köszönettel tartozunk az eddigi összes találkozó szervezésért, és Erzsikének, aki minden alkalommal egy szép ajándékkal lepett meg bennünket. Remélem, három év múlva is ilyen szép számban találkozunk.

Sántáné Kiss Manyi

 

Kirándulni voltunk

Május 24–26. között a taksonyiak háromnapos kirándulást szerveztek Kassára, s mivel nem töltötték meg a buszt, mi, nagymácsédiak tizenketten csatlakozhattunk hozzájuk. Első megállónk Rimaszombat volt, megtekintettük a régi városból maradt gyönyörűen felújított épületeket és templomokat, fejet hajtottunk Tompa Mihály és Petőfi Sándor szobra előtt. Krasznahorkaváralján csak távolból, szomorú szívvel csodáltuk a csonkán is „büszke várát”, majd átsétáltunk az Andrássy-mauzóleumba, melyet Andrássy Dénes épített felesége, Franciska számára örök nyughelyül. Halála után, 1913-ban őt is ide temették. A mauzóleum csodálatos, de annál szomorúbb látvány az előtte elterülő park. Ami pár évvel ezelőtt még teljes pompájában díszelgett, azt mostanra teljesen felverte a gaz. A nap utolsó állomása már Kassa volt, ahol megtekintettük a repülőgép-múzeumot, ami talán a csoport férfi tagjait érdekelte jobban, de mi, nők is tisztességgel végigjártuk a hangárokat. Másnap kétórás szervezett idegenvezetés a belvárosban, de mivel én már péntek este különváltam a csoporttól egy kedves barátnőm hívására (aki ahogy mondja, testvérem József Attilában), vele jártam a várost egész estéig. Mi a szombatot Márai Sándor sírjánál kezdtük, aki úgy ragaszkodott Kassához, városát megismertette a világgal, de biztos vagyok benne, ha élne, nem ragaszkodna hozzá, hogy Kassán szobra legyen, és ilyen méltatlan helyen. A fényképekről és a híradásokból azt gondolja az ember, hogy szép tér, ahol van, a valóság azonban egészen más. Egy forgalmas, zajos utca szegletében áll a különben nagyon szép szobor, nem nagyobb téren, mint valamikor faluhelyen a régi parasztházak előtti libalegelők. A koszorúk berugdosva a szék alá, hogy a járókelők szemét ne irritálja a piros-fehér-zöld szalag. Pedig lehetne ott szlovák trikolórral díszített koszorú is, ha a város vezetősége venné a bátorságot, és együtt koszorúzna a magyar szervezetek tagjaival. Akkor lehetne a tolerancia városa Kassa és méltó az Európa kulturális fővárosa címre. Megnéztük a házat is, ahol gyermekkorában élt, a szállodát, ahol felnőttként megszállt, a hatalmas piacot, a gyönyörű görög katolikus központot, a Panta Rhei könyvesboltot, ahol csak egy pici részen kínálják a magyar könyveket annak a 6000-es számú közösségnek, aki még magyarnak vallja magát Kassán. Pontban 12 órakor a ferenceseknél egy szentmisén vettünk részt, utána pedig megcsodáltuk Kassa sétálóutcáját, azt a sok szépen felújított palotát és nemesi házat, templomot. Délután felkerestük a Rodostói házat, de sajnos csak a Rákóczi-szobrot csodálhattuk meg, mivel a ház felújítás alatt, akárcsak a múzeum, és a szépséges Jakab-palota is csak a külsejével kápráztatja el az arra haladót. A Szent Mihály-kápolna és a Dóm mint ékszerdoboza a belvárosnak már kívülről is elbűvöli az embert, de belül maga a csoda. Egyszerre talán nem is lehet betelni azzal a sok szépséggel. A Dómban van a május 12-én felszentelt Boldog Salkaházy Sára szobra. Nagyon szép, kis szépséghibával. A neve -ová végződés nélkül szlovák helyesírás szerint van felvésve, sajnos így hamisítják a valóságot, s ezekből az apró mozaikkockákból lehet összerakni, hogy a valamikori toleráns Kassa hogyan válik intoleránssá a kisebbségekkel. A vasárnapi bőséges reggeli után hazafelé vettük utunkat, első megállónk a betléri kastélynál volt. A csodás parkban még látni nyomát a pusztító szélviharnak, de mint a kastély is, nagyon szép és rendezett. Füleken a várat szerettük volna megtekinteni, de a parkolóban egy hatalmas jégeső fogadott, úgyhogy csak 10-12 bátor ember ment fel. Vasárnap estére haza is érkeztünk, mindnyájunk nevében köszönöm a szervezőknek, nem utolsósorban sofőrünknek, aki szerencsésen megjárta velünk ezt a nem kis utat.

Bugyi Mária, Nagymácséd

 

Jelenség

A faluban köztiszteletnek örvendő 89 éves J. bácsi, miután megtudta, hogy hazaengedtek a kórházból, meglátogatott. Részéről ez nemcsak udvariassági gesztus, hanem az 1950-es években kialakult baráti kapcsolatunk megnyilvánulása volt. Az egészségi állapotom körbejárása és egy „jól nézel ki” után egy jelenségre hívta fel a figyelmemet.

– Bizonyára tudod – kezdte –, hogy az 1920-as években Nyitra, Privigye, Galánta környékéről több szlovák család (még Juraj Ďurčansky nyugalmazott szenátor famíliája is) községünkben talált új otthonra. Viszonylag gyorsan beilleszkedtek, elsajátították az itteni szokásokat, megtanultak magyarul is, az itt élő magyar törzslakosság pedig általuk tökéletesítette szlováknyelv-tudását. Akkor az emberek elfogadták egymás anyanyelvét. Sajnos ez a jó szokás az utóbbi években megtorpant. A közelmúltban összetalálkoztam Z. fiatalasszonnyal és a megszokottól eltérően magyarul köszöntem neki: »Jó reggelt!« Mire ő: »Dobré ráno«, s feltette a szokásos kérdést: »Kde idete újko?« »Az üzletbe« – válaszoltam, mire ő gyorsan továbbment, s én is folytattam utamat. Nos, mit szólsz ehhez? – szögezte nekem a kérdést.

– J. bácsi – kezdtem a választ –, a vegyes, túlnyomórészt magyarok által lakott községekben élő szlovák polgárokat senki és semmi nem kötelezheti a magyar nyelv elsajátítására.

– De a társas kapcsolatok íratlan szabályai – szakított félbe kissé ingerülten – lehetővé teszik, sőt megkövetelik, hogy egymás nyelvét ismerjük és beszéljük

Diskurzusunk e témáról bár kissé hosszúra nyúlt, én boldog voltam, hogy J. bácsit – éltes kora ellenére – foglalkoztatja ez a „jelenség”.

Budai Ernő, Százd

 

Elixír

A minap meglátogattam egy volt kolléganőmet, akivel hosszú évek során együtt dolgoztam. Már a kezdetnél észrevettük, hogy nagyon sok közös vonás van az életünkben. Mindketten egyedül neveltük a gyermekeinket, mivel az élet nagyon sokszor csak a rossz oldalát mutogatta nekünk. Hiába tekintgettünk mi is a naposabb oldal felé és álmodoztunk egy szebb jövőről, az csak elmaradozott. Aztán a gyermekek kirepültek, és mindketten egyedül maradtunk. Nehéz volt addig is, most még nehezebb. Ők élik a maguk életét, ami nekik sem könnyű a mai világban. Nap mint nap szembesülnek a nehézségekkel, amit nem tudnak megoldani. És hát sajnos nekünk, anyáknak fáj a legjobban látni, hogy nem boldogok. A szorongás mindig itt bujkál a lelkünk csücskében, és nem tudjuk leküzdeni. A leghatásosabb gyógymód, ami elérhető számunkra, az egy csodálatos elixír, amit minden kedden elhoz az újságárus kézbesítője. Ez az elixír a Vasárnap. Ha belemélyedünk az olvasásába, elmúlik a bánatunk, feloldódunk, megnyugszunk egy időre. Nagyon szeretjük mindketten Hunčík úr írásait, az egészségügyi rovatokat, a Kopertát, a keresztrejtvényt, recepteket stb. Holott eleve tudjuk, hogy a problémáinkat nem oldja meg, de megnyugvást és erőt merítünk belőle. Sajnos a kis nyugdíjunkból nagy kiadás az előfizetési díj, de már a gyermekeink is pótolnak bele, látván, hogy a Vasárnap nem az, amit a patikában mérnek. Egyszóval, nekünk az igazi vasárnap kedden van, mert akkor érkezik az elixír, a Vasárnap.

Tóth Éva, Kassa

 

SMS-ben érkezett

Az ajándékot megkaptam. A csipke sokkal szebb és nagyobb, mint ahogy a kép alapján elképzeltem. Köszönet érte önöknek és Czap Magdolnának.

Péter Éva

 

Ezennel szeretném megköszönni a kisorsolt könyvet, a Remény vonalait, amivel nagy örömet szereztek nekem. Köszönöm:

Dudás Kati, Kassa

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?