Állunk rendelkezésére!

Ballagás

Kedves Tomi és Boglárka,

Büszke vagyok rátok.

A kilenc év hétpróbáját

Bizony kiálltátok.

Egy csatát már megnyertetek,

De koránt sincs vége.

Lesznek még itt kemény harcok,

Mit megnyerni kéne.

Talán emlékeztek még a

Régmúlt első napra?

Szívdobogva ültetek be

Az iskolapadba.

Odáig meg anya kísért

Kezeteket fogva,

Átadva az iskolának

Könnyeit morzsolva.

Mára már a szívdobogást

Nem a pad váltja ki,

Kezeteket is megfogja,

De már másvalaki.

Most itt állok, mert elmúlott

A hosszú kilenc év.

Tarisznya a vállatokon,

Szépen kiöltözvén.

Két karotok virágcsokrok

Súlyától fáradva,

Sorban egymás vállát fogva

Indultok ballagva.

Bejártok ti minden osztályt

Könnyezve, nevetve

Ballag már a vén diákot

Végig énekelve.

És a végén kiballagtok

Lassan araszolva,

Ódon falú iskolátok

Köves udvarára.

Gratulálnak jó barátok,

Szülők és nagymamák,

Tarisznyába kerül még itt

Pár hasznos jó tanács.

Elköszöntök az itt maradt

Iskolatársaktól,

Nőjenek ki ők is lassan

Az iskolapadból.

Köszönet a tanároknak,

Mit értetek tettek,

Apró pici csemetéből

Ifjú fát neveltek.

Mert felnőtté nem váltatok,

Gyerekek sem vagytok,

Valahol a kettő között

Kell majd helytállnotok.

Kiballagtok az utcára,

Az élet kitárul,

Mögöttetek a zöld kapu

Szép lassan bezárul.

Úgy gondolom, iskolátok

Ezzel nincs feledve.

Bárhol jártok a világban,

Jusson eszetekbe.

Mert itt raktátok ti le az

Élet alapjait,

És hogy tovább hogy alakul,

Rajtatok is múlik.

Zeithaml Erzsébet, Bátka

Történelmi ár

A természet ismét megmutatta, hogy milyen zabolátlan tud lenni. A rengeteg hó után most a vízé volt a főszerep. Bizony az árvíztől való félelmem a képernyő elé ültetett, borzongva figyeltem a dühöngve robogó folyót, és elismeréssel adózok a gáton dolgozóknak. Hihetetlen nagy volt az összefogás, persze, hihetetlen nagy volt a veszély és a tét. Mikor ezek a sorok íródnak, déli szomszédaink vannak nagy bajban. Jó volt látni, hogy az erdélyi, kárpátaljai önkéntesek jöttek segíteni az anyaországnak. Egy hölgy, aki már több napja dolgozott Nagymaroson a gáton, megköszönte a szlovák polgárok segítségét is. Jó volt mindezt látni és hallani. Az viszont elkeserítő volt, mikor Robert Kaliňák, a belügyminiszterünk mondta, hogy volt olyan felelőtlen egyén, aki eltulajdonította a csavart, a gát tartozékát. Hát milyen az az ember, aki ilyen aljasságra képes? Más értékét, életét veszélyezteti ezzel, csak azért, hogy utána esetleg legyen mivel dicsekednie. Nyolcéves voltam az 1965-ös árvíz idején. Soha nem fogom elfelejteni, mikor Csicsó és Kulcsod között átszakadt a gát (átszakították), így mi kaptuk a természeti csapást. Este telepítettek ki bennünket. Rémülten ültünk a buszon anyuval és 75 éves nagymamánkkal, mi 10, 8 és 6 évesek voltunk. Komjaticére vittek bennünket. Pár napig voltunk így együtt. Utána az iskolásokat a csehországi Hostinnére utaztatták, az óvodásokat pedig Malackyba. Szülők nélkül. Ez volt a legrosszabb, hogy szétszakították a családokat, hisz a férfiak maradtak a falu védelmezésénél. A meggondolatlan gyűjtőnek biztos nem volt még ilyen élménye, ezért ilyen bátor más kárára. Örülök, hogy az összehangolt heroikus munkának meglett az eredménye, és hogy nálunk most nem volt hasonlóra szükség. Őszintén sajnálom azokat, akik talán életük munkáját veszítették el. Mindezekből számomra az következik, hogy a természet előtt fejet kell hajtanunk, nem szabad leigáznunk. Őszinte tiszteletem a védekezés során dolgozóknak.

Bartalos Ilona, Lakszakállas

Tűz és víz

A 2013. június 8-i szombat realista valósága, amikor is Komáromnál 888 cm-nél tetőzött a Duna, és csak vasárnap lélegezhettek fel egy kicsit az emberek. Ekkor jöttek felszínre bennem a következő gondolatok:

Ahol víz és tűz ott élet vagy halál

Bolygónkon az ember mindkettőre talál

Tudjuk jól azonban ha kilép medréből

A víz is rossz szolga rosszabb lesz a tűztől

Mert ahogy a közmondás is kimondja

A tűz is lehet rossz úr de lehet jó szolga

Vizet-e vagy tüzet hogyha féken tartod

Nem önti el házad nem égeti arcod

Tüzet vízzel olthatsz vízzel olthatsz szomjat

De a tűzzel vizet azt csak felforralhatsz

Vigyázz tehát ember ezen igazságra

Nehogy későn térj észhez későn érkezz gátra!

Az aranyigazságoknál maradva, fontos az árvíz utáni optimista nézet. Arról van szó, hogy minden helyettesíthető és helyrehozható az emberi életen kívül.

Bokros Gyula, Vígtelke

Valaki mindig figyel

Böngészve az interneten, csak úgy rákattintottam a nemzeti emlékezet hivatalának oldalára, s megdöbbentem. Lucska falujában élt id. F. Józsi bácsi. Én vagyok az unokája, ezért bátorkodom írni, és utólag megköszönni azoknak, akik még élnek, hogy jó munkát végeztek. Nagyapám 1951-ben az ilavai börtön lakója lett. Az utolsó szó jogán is ki merte mondani, hogy k. kommunisták. Figyelték nemcsak az ő, de a család ténykedését is, például hogy hallgatjuk-e a Szabad Európát (képzeljék el, hallgattuk, sőt Amerika Hangja magyar adását is, meg Vatikánt is). Sokat eljártak a házunk előtt Sz. I., Sz. J., D. J. urak (elvtársak), nagymamám zsörtölődött, mit járnak erre, lesnek annyira! Nagyapám csak annyit mondott, erre van az út. Milyen lehet az ilyen ember lelkiismerete, ha egyáltalán van? Már nagyapámmal nem találkozhatnak, de velem igen. A szemük sem rebben, mintha mi sem történt volna. Az igaz, hogy az ívben nincs feltüntetve, mit jelentettek, de az igen, hogy a titkosrendőrséggel dolgoztak, nem gondolva arra, egyszer úgyis kibújik a szög a zsákból. Inkább legyek egyszerű, tiszta lelkiismerettel, ne féljek találkozni a másik emberrel hatvan év után sem, tudva, hegy a heggyel nem találkozik, de ember az emberrel igen.

K. Andrásné, Rozsnyó

Ad Kinek jár a gondozási hozzájárulás?

Szeretném okulásul leírni a történetem. Sokan megállítottak a faluban, hogy én miért nem intézem a gondozási segélyt 83 éves édesanyámra. Azt válaszoltam, hogy tavaly, miután az édesanyám eltörte a lábát, és egy hónapig volt kórházban, a falunkban egy asszony megígérte, hogy elintézi. De mivel nem tudtam a borítékot megtömni, elhúzódott nekem ez a dolog egészen augusztusig, akkor is én szóltam rá. Ő meg, hogy már két hónapja nála van a papír. Ha én nem említem, a mai napig sem szólt volna. Azt találtam neki mondani, hogy amikor arra jár, elhozhatná, mire ő, hogy mit tudnék én ezért adni? Még a lélegzetem is elállt, úgy meglepődtem. Bár hallottam ilyen kósza beszédeket róla, de soha nem gondoltam, hogy igaz volna. Mostanáig. Mert a falunk háromnegyed része már fiatal nyugdíjasokból áll. Akik tudtak neki fizetni, mind hazugsággal mentek nyugdíjba. Nem tudom, hogy az orvosok is mire teszik le az esküt, hazugságra? Hogy mernek a borítékért hamis diagnózist adni? Tőlem is kért az asszony 20 eurót, hogy odaadja egy konkrét orvosnak, aki kiírja a papírt az édesanyámnak, ahelyett hogy azt mondta volna, vigyem el hozzá. Nem értem, egy orvos hogyan írhat ki, állíthat fel diagnózist, ha a beteget nem látja. Jól van ez így? No, de a gondozásit mégsem kaptam meg, az volt az indok, hogy édesanyám egyedül eszik. Közben nagyon jól tudom, hogy 15 olyan személyre szedik körülöttem a gondozásit, akik járnak a templomba, és a kertjükben is dolgoznak. Ők jogosultak rá? Szerintem csak az államot károsítják. Szégyelljék magukat a szociálison is, hogy ilyen szálhámosokra hallgatnak. Ilyenek miatt fog Szlovákia tönkremenni, mert azt a pénzt, amit az egészséges nyugdíjasoknak fizetnek ki, meg a nem rászoruló gondozásiját inkább az éhező gyerekek között osztanák szét!

V. Z.

Anyák napja a nyugdíjasklubban

Kassán a Terasza városnegyedben nemrégen alakult meg egy új nyugdíjasklub a magyar ajkú idős emberek számára. Köszönet jár ezért a negyed polgármesterének, Rudolf Bauernak és Filipko József MKP-elnöknek, akik hozzájárultak a megalakításához. A klubtagok közül elsősorban Major Zsuzsát, Gál Istvánt és Szakál Lászlót említném, akik tovább is gondoskodnak a klub menetéről. A helyiség, ahol a klub üzemel, valamikor óvodás gyermekeknek adott otthont. Szép, tágas és kényelmes helyiség, nagy örömmel és lelkesedéssel járnak oda a tagok. A számuk még nem olyan magas, mint a többi klubokban, kb. 40 körüli, de reméljük, még bővülni fog az idők folyamán. Az elnökség többek között gondoskodik irodalmi, egészségügyi és más előadásokról, sőt a tagok maguk is tudnak rögtönözni rövid kultúrműsort, ha van rá igény. Május 14-én ünnepelték az anyák napját. Az asztalok megteltek virággal, finomságokkal, üdítőkkel. A Csemadok Őszirózsa énekcsoportja is gondoskodott szép programról, népdalok hangzottak el, meghatóak voltak az anyákról szóló versek is, nem egy embernek könnyet csalva a szemébe. Reméljük, még sokszor sikerül boldoggá tenni az elhagyott idős embereket, akiknek gond és nyűg a magány, és fáj is. A klubban, noha rövid időre, de elfelejtik ezt, és vidámabb gondolatokra hangolódnak. Ezért ajánlatos, hogy minél többen eljárjanak a klubba szórakozni. A véletlen már nem egy tagot összehozott régi iskolatársakkal is. Milyen szép így együtt felidézni az ifjú éveket, az élményeket, ilyenkor az itt töltött órák szinte visszavarázsolják őket a fiatalságukba. Akik még nem léptek be a klubba, tegyék meg mielőbb, csak nyerhetnek vele. Mindenkit szeretettel fogadnak.

Tóth Éva, Kassa

Találkozó Párkányban

A Párkányi Tizenegy Éves Magyar Tannyelvű Középiskola lány- és fiúosztályának 1958-ban végzett diákjai május 26-án tartották 55. érettségi találkozójukat. A 35 lányból öten meghaltak, 18-an jöttek el, a 40 fiúból 15 meghalt, 15-en eljöttek. Sokan betegség miatt maradtak távol. Voltak, akik először jöttek el a találkozóra, azt tartva, lehet, hogy az utolsó volt. Tanár már nem volt jelen, a fiúk osztályfőnöke, Lengyelfalussy Miklós 2009-ben halt meg. Az osztályfőnöki órát az osztályelnökök vezették. A magyar tizenegy éves iskola megnyitása után a harmadik végzős osztályok voltunk. Érdekesség még, hogy azokban az években internátus is volt egy fabarakkban. Sokan laktak ott Nyitra, Léva és Ipolyság mellőli diákok, de a Párkány környéki falvakból is. Akkor még kevés volt az ilyen magyar középiskola, s a távolabbi vidékekről is eljöttek a magyarok tanulni. Reméljük, a hatvanéves érettségi találkozó is összejön. Az osztálytársak nevében:

Benye Ferenc, Párkány

Édes megmérettetés Ebeden

Az ebedi nyugdíjasklub idén első alkalommal rendezte meg az anyák napi ünnepség keretén belül a háziasszonyok cukrászversenyét. Bár hasonló itt még nem volt, szép számban részt vettek, három kategóriában huszonhárman. Édes, torta és sós sütemény kategóriában versenyeztek, volt, aki kettőben is. 20 édes sütemény, 6 torta és 7 sós került a zsűri elé, aki az ízeket és a külcsínt értékelte. Az elnök, Nevidánsky István, a párkányi Vénusz cukrászda tulajdonosa, Lengyel Attila, a Miratti étterem tulajdonosa és Góra Attila, a zselízi Betty cukrászda mestercukrásza. Kategóriánként három díjat osztottak ki: elektromos mixer, digitális konyhai mérleg és tortatároló kazetta. A díjakat és emléklapokat Valach János, a klub elnöke adta át, utána svédasztalos szabad kóstolás az összes résztvevőnek. Az ünnepségen kultúrműsorral örvendeztettük meg az édesanyákat, nagy- és dédmamákat. Felléptek a helyi óvodások, a Párkányi Ady Endre Alapiskola tanulói, az ebedi nyugdíjas- és vegyes kórus, valamint a citerazenekar. A klub vezetősége apró ajándékokkal kedveskedett az édesanyáknak. Felbuzdulva a jól sikerült akción, jövőre megismételjük ezt az édes délutánt, amit minden nyugdíjasklubnak ajánlunk.

Valach Mária kultúrfelelős, Ebed