Ahol a romák történelmet írnak

Nem ritka az ilyen település vidékeinken, Nagymagyar mégis különleges, egyedi helynek számít: az itt lakók kétharmada a roma közösséghez tartozik, és a tavaly őszi helyhatósági választásokat a Szlovákiai Roma Kezdeményezés (RIS) színeiben indult Rigó Marek nyerte. A község első embere decembertől 11 tagú, színtiszta roma önkormányzat élén állva vigyáz rendre, biztonságra, és ambiciózus terveket dolgoz ki falujának fejlesztésére. A roma önkormányzat mindenképp unikumnak számít az országban, sőt egész Európában.

A fordított lakossági arány a szocialista korszak derekán, az állami családtámogatási és betelepítési törekvések eredményeként jött létre a faluban. De nehogy megijedjen a kedves olvasó, itt híre sincs pérónak, a Luník 9-beliekhez hasonló áldatlan viszonyoknak – Nagymagyar romái a szlovákiai lakosság színvonalán, gondozott, kertes házakban, rendezetett családokban és a társadalmi normáknak megfelelően élnek. Van persze néhány szegényebb vagy nehezebben alkalmazkodó is közöttük, de ilyenek más falvakban, a „fehér” emberek között is akadnak. És azt sem lehet elhallgatni, hogy ugyanennyien, ha nem többen, kifejezetten jómódban élnek – ugyanúgy, mint más falvakban a magyar vagy szlovák családok némelyike. Legtöbbjük személygépkocsival rendelkezik, szörfözik az interneten, vállalkozik, kereskedik. A községben a munkanélküliek aránya nem haladja meg az országos átlagot; helyben is vannak munkalehetőségek, ráadásul Pozsony, Szenc, Somorja sincs messze, a munkaképes lakosok egy része ezek valamelyikében keresi a kenyerét.

A nemzetiségi megoszlás a romák és a magyarok között 60 : 40 a romák javára, így adódhatott, hogy míg a magyar alapiskola tanulóinak létszáma mostanra 150 körül alakult, addig a szlováké eléri a 450-et is – a roma gyerkőcök 98%-a ugyanis az utóbbiba jár; mint ahogy a polgármester is innen indult valamikor az szakérettségi, majd a sikeres vállalkozói karrier felé. A szlovákok száma egyébként elenyésző a faluban.

A tettek embere

Hideg, esős májusi napon érkezünk a községbe. Munkanap lévén, a közvilágítás felújításán dolgozó munkásokon kívül embert az utcákon alig látni, esetleg csak volán mögött ülve. A parkoló autók szinte egymást érik az utak mentén, a községi hivatal terebélyes épületkomplexuma előtt is telve a parkoló. Ez nem csoda, hiszen a létesítményben több szolgáltatás, többek között az egészségügyi központ is helyet kapott.

A polgármesterrel a hivatal emeletén levő irodájában találkozunk. Szabadkozik, hogy nem magyarul válaszol kérdéseinkre, de mint mondja, a magyar szókincse jócskán elmarad a szlovák vagy a roma mögött; én persze továbbra is magyarul kérdezgetem, társalgásunk így két nyelven folyik – úgy, ahogy állítása szerint a magyarul hozzá forduló lakosokkal, ügyfelekkel is tárgyal. Elmondja, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy megnyerheti a választásokat, és hivatalba lépésekor is voltak még kételyei, de ahogy telnek a hónapok, egyre inkább úgy érzi, jó döntés volt részéről ezt a kihívást felvállalni. A választás eredményét a romák lelkesen, a magyarok nagy része szkeptikusan, sőt ellenségesen fogadta, de Rigó Marek bízik abban, hogy előttük is sikerül bizonyítania: megállja a helyét, és polgármestersége alatt az egész faluközösség érdekét tartja szem előtt. Elismerően beszél az előző önkormányzatok törekvéseiről, hiszen a falu infrastruktúrája szinte tökéletes, üzletekben, szolgáltatásokban nincs hiány, a középületeket rendben tartották, azonban úgy érzi, lemaradások, restanciák maradtak a roma lakosság irányában – a fejlesztésre kapott támogatásokat szerinte a korábbi faluvezetőségek kissé egyoldalúan használták fel. Ráadásul olyan problémákat is örökül kapott, melyek megoldásához nem is annyira a pénz, mint az akarat hiányzott. A képviselőkkel együtt most ezeket is megpróbálja orvosolni.

„Meg szeretném mutatni, hogy a cigányok is képesek a falu színvonalas irányítására – mondja (cigánynak, nem pedig romának vallja magát, mondván, az utóbbi nevet idegenek akasztották rájuk). – Főleg a fiatalok számára szeretnénk több érvényesülési lehetőséget teremteni, külön kiemelve a sport, a társadalmi normák, a rendszeretet és az igényesség elsajátítását.” Kisebb-nagyobb intézkedésekkel, változtatásokkal már eddig is több mindent elértek: ma már a roma fiatalok is ingyen használhatják a sportpályát, a roma falurészben trafipaxok lassítják a forgalmat, szemétládákat helyeztek el az utcákon, és megoldották a szemétlerakat, valamint a zsidó temető elkerítését is. Most a legsürgősebb az új óvodai projekt kidolgozása: „Dédelgetett tervem, hogy felszámoljuk a régi cigány óvodát, és az egészségre káros, azbesztet tartalmazó épület helyett korszerűt építsünk az összes nagymagyari gyerek számára – ha kiskoruktól ismerik egymást, együtt játszanak a fehérek a romákkal, akkor felnőttként is jobb lesz köztük a viszony, barátsággal viseltetnek egymás iránt. Remélem, a négy év elég hosszú lesz ahhoz, hogy ezt a tervet megvalósítsuk!”

Tervek és víziók

Persze, más projektek is vannak az önkormányzat tarsolyában: a választási időszak végéig az állami lakásfejlesztési alap támogatásával emeletes bérházak építését tervezik kétszáz lakásegységgel. Az elképzelés szerint egy teljesen új negyed fog felépülni, új utcákkal – igény helyben is van rá, és a városból, főleg a Pozsonyból elkívánkozókat is ide lehetne csábítani. A falu részét képező, vízönellátó Újvásár majorba is be szeretnék vezetni a közüzemi vízvezetéket – eddig ezt sem sikerült véghezvinni. A falu érdekét szolgálná egy önkormányzati fenntartású vállalkozói szolgáltatóközpont is, amely szakmunkásokat biztosítana a kisebb házkörüli javítási vagy felújítási munkákhoz. A polgármester szerint a tennivalóknak se szeri, se száma. Be kell fejezni a jóváhagyott vagy megkezdett projekteket is, így pl. lefektetni a villanyvezetékeket, felújítani a tűzoltószertár épületét, melynek emeletén egyébként a helyi fúvószenekar is próbálni szokott. A szemétlerakót már sikerült körülkeríteniük, s a már említett zsidó temetőt is védőfallal vették körül. Az elavult kamerarendszer korszerűsítésre szorul, folyamatos párbeszédet kell folytatni a lakosokkal, rendet, tisztaságot tartani, garantálni a közbiztonságot. „A bűnözés nem jellemző a falura, a lopások száma semmivel sem több, mint más falvakban” – mondja a nagymagyari polgármester.

Beszélgetésünk vége felé a szociális programokra, kulturális és sporttevékenységgel kapcsolatos tervekre is kitérünk. Utóbbiakkal összefüggésben egy többfunkciós sportközpont víziója lebeg a szemük előtt, és külön feladatnak tartják a tehetséges roma gyermekek bevonását; első fecskeként létre is hoztak már egy roma ifjúsági focicsapatot. A nyugdíjasokról, egyedülállókról a község eddig is gondoskodott, kitűnően működik a nyugdíjasklub, de Rigó Marekék még többet szeretnének tenni az idősekért és a róluk gondoskodó családokért: egy üresen álló, felújításra szoruló épületben napközi otthont nyitnának, ahol a dolgozó felnőttek napközben biztonságban tudhatnák idős hozzátartozójukat.

Ami a kultúrát illeti, a magyar, a szlovák, a speciális, a művészeti alapiskola és a magán-szakközépiskola rendszeresen megtartja a maga hagyományos rendezvényeit, ráadásul a faluban két művelődési ház is van, ahol különféle programok valósulnak meg. S habár a Csemadok nem működik, a Nagymagyari Kulturális Közösség, a Nakk elismerést érdemlő módon gondoskodik a magyar kultúra ápolásáról. Sajnos azonban, a polgármester szerint e téren is vannak lemaradások, hiszen jó pár éve nem voltak egész falut mozgósító, lakosságot összekovácsoló kulturális események, pl. a falunapot sem tartották meg. Elsősorban közösségépítő rendezvényeken törik a fejüket, ennek az elgondolásnak a jegyében szervezték meg decemberben, rögtön hivatalba lépésük után az első karácsonyi vásárt, és május elsejére ugyancsak ilyen céllal állítottak, helyesebben ültettek májfát – egy felszalagozott, gyökeres nyárfacsemetét – kulturális műsorral egybekötött ünnepség keretében a falu közepén.

Körúton

Falunézésre indulunk, a polgármester is elkísér bennünket. Minden szembejövőhöz van egy-két szava, lehet az roma vagy magyar, többekkel kezet ráz, rákérdez ügyes-bajos dolgaikra. A romák, akikkel szóba elegyedtünk, nagy tisztelettel beszéltek róla, azt mondták, a falut az ő jóvoltából tényleg a magukénak érzik, s jobban is vigyáznak rá. Valóban nem látni szemetet sehol, a roma falufélen sem, amelyről nem tudnám, hogy romák lakják, ha a polgármester nem figyelmeztetne rá. Az iskolákat körbejárva pedig azt is megtudom tőle, hogy a helyi magán-szakközépiskolában a különböző szakmák és érettségivel végződő szakok mellett a Nagyszombati kerületben elsőként személy- és vagyonvédelmi szakot nyitottak. Lefényképezzük a falu fölé magasló gyönyörű templomot, amely Csallóköz legnagyobb szakrális épületeinek egyike, kiautózunk a zsidó emlékhelyhez, lefotózzuk a mögötte magasló bérházat, amely mellé hamarosan továbbiak épülnek, végül a nemrég ültetett, felszalagozott, élő májusfa mellett kötünk ki. Itt is szóba elegyedünk néhány járókelővel, egyikük, egy magyar elmondja, hogy szerinte az új polgármester tele van bizonyítási vággyal, és a kételkedők is láthatják, hogy máris történtek pozitív változások: új szemétkosarak, átjárók, az óvodai fejlesztések, a fekvőrendőrök, a szenci úton lévő szemétlerakó, a körbekerített zsidó temető, a folyamatban lévő munkák, projektek zökkenőmentes folytatása – mindez talán elég ahhoz, hogy azokat, akik eddig fenntartásokkal viseltettek iránta, meggyőzze róla: képes a falu egészét érintő pozitív változások megvalósítására.

A polgármester mindenesetre hisz abban, hogy Nagymagyart a mostani képviselő-testülettel karöltve sikerül felvirágoztatniuk – apróbb-nagyobb változtatásokkal, józan paraszti ésszel, kis léptekkel, de megállás nélkül haladva a mindenkinek kedvező fejlődés felé.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!