"De lehet-e úgy élni, hogy az utcára kilépve az ember állandóan fölfele sandít, nehogy egy tégla a fejére essen, nehogy egy zsebtolvaj megfossza összes pénzétől, nehogy véletlenül egy olyan linkre klikkeljen, ami számítógépe összes adatát elviszi, nehogy rászedjék, bepalizzák, átverjék, hiteltelenné tegyék?"
Az egyik német nyelvű néprajzi hírportálon a napokban jelent meg egy, A rágógumi kultúrtörténete címen tervezett nemzetközi tudományos konferenciára szóló figyelemfelkeltő felhívás. A téma bizonyos kollégák számára oly abszurd(nak tűnt), hogy mivel a szervezőt (ahogy egy, már nem élő klasszikusunk mondani szokta: név és cím a szerkesztőségben, esetünkben jelen sorok szerzőjénél) sem ismerték, arra gyanakodtak, Fake-Wissenschaftról, áltudományról vagy egyszerűen valami blőd viccről van szó. Jöttek a kell a humor, de azért ennyire talán mégsem típusú hozzászólások, mígnem valaki tisztázta (ki tudja, ő vajon létező kolléga?), hogy a konferenciát meghirdető név igenis valós személyt takar, aki komoly kutató, a felhívásban nincs semmi trükk, s ha valakit nem ismerünk, nem kell azonnal gyanakodni, stb. Nem tudom, mit gondoljak erről a világról, amikor mindent be akarunk szabályozni, mindent ellenőrizni, mindenhez tudományos szervező- és felügyelőbizottságok kellenek, s mégis egyre gyakoribbak az ilyen jelenségek. Aztán jöhetnek az ellenőrzések, az óvintézkedések, felülvizsgálatok, szankciók, s egy csomó ember így szépen elfoglalja magát...
Ahelyett, hogy Thomas Mannt olvasnának.
Nyilván ma is létezik a pitiáner bűnözés, a zseb- és tyúktolvajlás, léteznek nagy bankrablások, sőt rablógyilkosságok (a sort folytathatnám az ikertornyok tragédiájával még csak nem is lezárva), de ezek mellé szépen fölsorakozott modern világunk bűnözése a (félig-meddig) virtuális világban. Szinte naponta kapunk ál-e-maileket, melyekben arról értesít valaki tört magyarsággal vagy szlováksággal (szóval Google-fordításban), hogy egy illető nem tudja hirtelenjében hova rakni hatalmas örökségét, adjuk meg a bankszámlaszámunkat, s majd mi is részesülhetünk belőle, stb. És hát bizony a tudományos életet is ellepték a bér-szakdolgozatírók, a plagizátorok, a mások szellemi produktumait eltolvajlók, továbbá az ál-tudományos (predátor) folyóiratok, amelyek a tudományos világban jegyzett, előkelő megjelenési lehetőséget kínálnak fel (sok pénzért) a publikálni akaró, kényszerülő (rendesen fiatal) kutatóknak. Úgy látszik, a tudományban is úgy van, hogy a bűnözők mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járnak? Ami a predátor folyóiratok nyomulását illeti, azt alighanem a publikálási kényszer idézte elő. A vadászkutyát pedig nem lehet és nem is kell a nyúl után kergetni, s ha mégis ezt tesszük, akkor az a kutya kutya kiskapukat fog keresni, sőt mások (esetünkben: a predátor folyóiratok üzemeltetői), nyerészkedési vágyból, kiskapukat kínálnak majd föl neki (esetünkben: nekik, tehát a kutatóknak), amiket ők bizony majd szépen ki is fognak használni. Aztán pénzük oda, s nemhogy számukra tudományos hozadéka nem lett az egésznek, hanem még a jövőbeli (!) tudományos hitelességük is csorbát szenvedett. Résen kell tehát lenni!
De lehet-e úgy élni, hogy az utcára kilépve az ember állandóan fölfele sandít, nehogy egy tégla a fejére essen, nehogy egy zsebtolvaj megfossza összes pénzétől, nehogy véletlenül egy olyan linkre klikkeljen, ami számítógépe összes adatát elviszi, nehogy rászedjék, bepalizzák, átverjék, hiteltelenné tegyék? Lehet folyamatosan és görcsösen ezekre figyelni? Ha igen, mert miért ne lehetne, de hát abban az esetben az, az én felfogásom szerint, nagyon nem normális világ lenne (lesz), s akkor viszont mikor fogunk rendesen dolgozni, meg – mondjuk – Thomas Mannt olvasni?
1825. november 3-án Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására, ami így a mai Magyar Tudományos Akadémia születésnapjának számít. 2003 óta e naptól csaknem egy hónapon át tartanak, Magyarország határain belül és azokon túl, a magyar tudomány ünnepének rendezvényei. Nagyjából ugyanebben az időszakban, az idén november 5–11-e között a szlovákiai tudományos közeg a tudomány és technika hetét tartja.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.