A Trianon Múzeum

Igaz, csak március 15-étől őszig látogatható. Előreláthatóan október végéig. Addig, amíg a fűtési idény el nem kezdődik, mert onnantól kezdve jövő tavaszig be lesz csukva. Nincs pénz a fűtésre. Abban az országban, amelyet a szomszédos országok némely politikusai és kvázitörténészei előszeretettel titulálnak sovénnak és revizionistának, a nemzeti történelemnek ezt a traumáját bemutató múzeumot az állam egy árva fillérrel sem támogatja. Hiába kilincsel a kuratórium, hiába íródnak a pályázatok.
Várpalota egyik legszebb műemlékét, a Zichy-kastélyt a város szívében találjuk, egy másfél hektáros park szívében. A város földesura, Zichy Imre építtette még valamikor az 1720-as években. A hozzá tartozó uradalommal együtt a 19. század derekán élte fénykorát, gróf Waldstein János várpalotai működése idején. Waldstein konzervatív politikus, a főrendiház tagja, Széchenyi István jó barátja, országosan ismert műgyűjtő és művészetpártoló arisztokrata volt, aki jelentős festménygyűjteményt, régiségtárat és könyvtárat alapított itt. A barokk kastélyt 1860-ban a közeli katolikus templom felújítása közben keletkezett tűz elpusztította. Ezt követően Waldstein megbízásából Ybl Miklós építette újjá. Több tulajdonosváltás után 1913-ban az épületet a honvédkincstár vásárolta meg. A két világháború között tiszti kaszinóként, parancsnoki épületként, majd 1977-től múzeumként működött. 2002-ben a Trianon Múzeum Alapítvány megkapta a hadseregtől, ekkor kezdték az anyag gyűjtését és az állandó kiállítás megtervezését. A tárlatot tavaly nyitották meg.
A múzeumban a történelmi Magyarország közigazgatási egységeit, vármegyéit, törvényhatósági joggal felruházott városait bemutató térképgyűjtemény, a Kárpát-medence legszebb vidékeit, néprajzi tájegységeit, településeit bemutató fényképek, az egykori megyeházak fényképgyűjteménye s a Trianon-kérdéskör és a magyar irodalom kapcsolatát ismertető tárlat látható. A kiállítás foglalkozik a bécsi döntések és a párizsi békeszerződés történetével. Bemutatja az elcsatolt területek két háború közti történéseit, az 1920 utáni irredenta és revizionista mozgalmak elképzeléseit, a hozzájuk kapcsolódó tárgyi emlékeket, röplapokat, emléktárgyakat, zászlókat, könyveket, folyóiratokat. Az állandó múzeumi anyag egyik legérdekesebb része az elpusztított köztéri műemlékeket bemutató gyűjtemény.
Mint Várpalotán megtudtam, felvidéki magyarok ritkán tévednek errefelé. A gondnok egyetlen komáromi csoportra emlékszik vissza. Jönnek ide Erdélyből és Amerikából, Budapestről és Szegedről, csak Kassáról és Léváról nem érkeznek látogatók. Pedig a határon túli magyarok ingyen nézhetik meg a múzeumot. Aki ide belép, lehet, hogy elszomorodik, talán egy-egy kéz is ökölbe szorul, aztán a Hábetler-mozi csinnadrattájában és a napisajtó nagy mosógépdobjának forgásában vígan él tovább a magyar. Hamar elfelejti a várpalotai Zichy-kastélyt és a benne látottakat. Vagy talán mégsem.