Adrián Vavro felvétele
A tábla már két évtizede ott van a homlokzaton. Még Ján Slota polgármestersége idején került föl, a polgármester hathatós közreműködésével. Hírül adja, hogy „dr. Jozef Tiso” ennek az épületnek az erkélyéről hirdette ki 1938-ban Szlovákföld autonómiáját.
Az épületben jelenleg a ferences nővérek kolostora és gimnáziuma működik. Ide járt a férjem, és ide jár a két idősebb gyerekünk is. Másfél éve, az autonómia kihirdetésének 80. évfordulóján két nacionalista szervezet bérbe vette a gimnázium nagytermét, hogy „történelmi szemináriumot” tartsanak, melyre sok szélsőjobbos résztvevő is érkezett. Megkoszorúzták az emléktáblát is. Az eseményről megjelent egy tudósítás az egyik liberális lapban, mely bár nem volt mentes a túlzásoktól sem, alapvetően hűen adta vissza az egész találkozó fasiszta légkörét. A cikk nyomán sok támadás érte a gimnázium vezetőségét. Az nyilatkozatban próbálta magát mentegetni, mondván: csak bérbe adta a termet, nem tudta, kik jönnek oda.
A szeminárium után pár nappal valaki az éj leple alatt vörös festéket fröccsentett az ominózus táblára. Jócskán jutott belőle a műemlék épület vakolatára is. A fiam rögtön le is fotózta az eredményt. Bevallom, annak ellenére, hogy sajnáltam a műemléket, némi kárörömöt is éreztem. Azt a táblát már rég le kellett volna venni. Bár ennyi év alatt már hozzászokhattam volna, hogy egy olyan országban, ahol szinte minden városban van vörös csillagos felszabadító szovjet katona szobra, fasiszta vezéreknek is simán lehetnek emléktábláik.
A lefröccsentett táblát pár nap múlva eltávolították, hogy a vakolatot újra tudják festeni. A férjem közben beszélt az igazgatónővel – osztálytársak voltak annak idején –, és barátilag azt tanácsolta neki, fontolják meg, mi lenne, ha a kényszerű eltávolítást kihasználva a táblát nem is tennék vissza. Kitérő választ kapott. Ezt még meg kell fontolni, nem biztos, hogy az ötlet minden nővérnek tetszene. A tábla pedig néhány hónap elteltével visszakerült a frissen festett falra.
Majd eljött 2020. január 27., a holokauszt nemzetközi emléknapja. A férjem, aki már hónapok óta rágódott ezen a tábladolgon, úgy döntött, nem hallgathat tovább. Megkérte Sebit, készítsenek egy videót. Kiállt az útra a tábla elé, Ferenc pápa üzenetével a kezében: Emlékezzünk, nehogy közömbössé váljunk. Soha többé! A videót közzétette a Facebook-oldalán az alábbi kommentárral: Kár, hogy a gyerekeim iskolájának falán egy olyan embernek a neve függ, aki tehetett volna valamit zsidó testvéreink életének megmentéséért, de nem tett.
A hatás nem maradt el. Rögtön elkezdték bombázni a kommentelők. „Na, ezt nem kellett volna!” „Csalódtam önben!” „Eddig tiszteltem magát, de mostantól nem fogom!” „Tiso áldozat volt, a szlovákok jótevője! Sohasem volt szebb itt az élet, mint a Szlovák Állam idején!” „Janko, ne haragudj, ezt nem vártam tőled! Katolikusként a saját egyházadat gyalázod?!” „Kárt okozol szegény jó nővéreknek? Ők nem is tehetnek az egészről, a városvezetőség kényszerítette rájuk a táblát!”
A férjem már korábban utánanézett a városházán és a műemlékvédelmi hivatalban – a tábla az épület tulajdonosának, jelen esetben a ferences nővéreknek a beleegyezése nélkül nem lehetne a falon. Sőt, bizonyos személyek már korábban kezdeményezték az eltávolítását – sikertelenül.
A videó híre a tanárokhoz is eljutott. A hittanórán is szóba került a fiam osztályában. – Semmi sem fekete-fehér! – érvelt dúlt hangon a hittantanárnő. – Tisót nem ítélhetjük el! – De hát több mint hetvenezer zsidót elvittek innen! – így a fiam. – Igen? Na és miért nem mondod el azt is, hogy hány ezret mentett meg?! Tiso mentette a zsidókat! Rengeteget megmentett közülük! – De hogyhogy Magyarországon sokkal később kezdték csak őket deportálni? – Na elég! Hittanóra van! Ez csak az apád témája!
A vitát saját fülemmel hallottam – Sebi ugyanis felvette, hogy megmutathassa itthon, milyen szövegeket hallgat az iskolában. Csúnya dolog másokról tudtuk nélkül felvételt készíteni, igaz. Meg is tiltottam neki, hogy rajtunk kívül bárkinek megmutassa.
Pár éve még azt hittük a férjemmel, a gyerekeink keresztény értékrenden alapuló, humánus, szabad légkörű iskolába járnak (ilyen volt valaha, amikor megalakult). Tévedtünk.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/14. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.