A színházban nincs súgólyuk, mégis van súgójuk

Akkor súg jól a padszomszéd, ha a tanár nem hallja, de a felelő igen. Gondoltam, a színházban is ez a fontos: a művész hallja meg a súgót, de a néző ne. Leczkési Dóra elárulta, hogy ennél azért többről van szó.

A Komáromi Jókai Színház súgója vagy négy éve. Lehet egyáltalán ezt a szakmát tanulni?

Erre engem nem képeztek. Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban érettségiztem, három évig Pesten voltam stúdiós, majd egy évig még ott maradtam dolgozni. Játszottam együtt többek közt Száraz Dénessel, aki szintén a mi gimink diákja volt. Az Abigélben ő alakította Kalmár tanár urat, én egy matulás diáklányt. Nagyon szimpatikus, nincs elolvadva magától, pedig nagyon tehetséges színész.

Nem tetszett Pest, hogy hazajöttél?

Nagy volt, sok ember, nem az én világom. Ráadásul egyszer kiraboltak a pályaudvaron. Én gútai vagyok, kisvárosi. Már megszoktam, hogy a biciklimmel gyorsan eljutok akárhová. Budapest gyönyörű. Egy életen át lehet ott csavarogni, bámészkodni, ez vitathatatlan, de nem nekem való. Haza akartam jönni, hogy közel legyek a családhoz, barátokhoz. Interneten láttam, hogy Komáromban súgót keresnek, gondoltam, előnyömre válik a szakmai gyakorlatom, hiszen nagyjából tudtam, mi a súgó dolga. Balaskó Edittel, az előző súgóval találkoztam a kezdés előtt egy nappal, és egy kávé mellett mesélt a munkáról. Sokat köszönhetek neki. Most hét közben Komáromban lakom albérletben a színház lakásában a kollégákkal, és nagyon jól elvagyunk. 

Mi tehát a súgó szerepe?

Minden próbán, előadáson ott vagyok. Figyelem a színészt, a rendezői utasításokat, jegyzetelek. Amikor a színész leteszi a szövegkönyvet, de még nem tudja százszázalékosan a szöveget, akkor van a legtöbb feladatom. Minden ember más és más. Kell ismernem az előadót. Van, aki egyik napról a másikra megtanulja, van, aki nehezebben memorizál, van, aki nem szeret szövegkönyvvel dolgozni, van, akinek elég segítség az első szó. Vannak szövegcentrikus színészek, akik előadás előtt megkérnek, hogy mondjuk össze a szöveget az öltözőben. Ha a próbákon jól végzem a dolgom, az előadáson kevésbé izgulok, mert a színész magabiztosabb a színpadon. Nagyon nagy a felelősségem, sok minden múlhat rajtam. Ha valaki megakad, az nem azt jelenti, hogy azonnal súgnom kell, lehet, hogy a partner rávezeti, mi következik. De ez kiszámíthatatlan. Nem lehet előre felkészülni. Nagyon észnél kell lenni. Számomra úgy egyszerű, ha a színésszel együtt mondom a szöveget magamban. Klasszikus súgólyuk már nem létezik, az előadás alatt takarásban vagyok, igazodok a játéktérhez, keresek egy helyet magamnak, és stabilan ott ülök. A színészeknek tudniuk kell, hova nézzenek, ha baj van.

Minden darabot tudsz fejből?

Nagyjából. A próbafolyamat alatt olyan sokszor hallom a szöveget, hogy az előadásokon már nem kell mindig olvasnom. Az első produkcióra is még mindig emlékszem. Ez a Lili bárónő volt. Abban kaptam egy kisebb szerepet is, szobalány voltam. Az első évad minden bemutatójában volt egy kis szerepem. Ezekért a lehetőségekért nagyon hálás vagyok, hiszen megtiszteltetés azokkal együtt játszani, akikre felnézek.

Vannak kedvenc darabjaid?

Több is. A Made in Hungária azért, mert azt súgtam először, bár az előző évadban próbálták és mutatták be. A már említett Lili bárónő azért, mert annál már ott voltam az olvasópróbától kezdve, és játszottam is. És mert az operett számomra kedves műfaj. Továbbá a Bányavirág, Bányavakság, Különös házasság, A dzsungel könyve, Függöny fel!

Hogy néz ki egy munkanapod?

Nagyon változatos. Fél tízre megyek a színházba, tízkor kezdődik a színpadon a próba, tart kettőig, a délután szabad. Hattól kilencig megint próba, vagy héttől előadás. A vasárnap, a hétfő és a nyár nekem is szabad. Előre tervezni nem nagyon tudok, mert a próbarend változhat, alkalmazkodni kell. De nagy előny, hogy mindent látok. Ahogy a színész felépíti a karaktert, elkészülnek a jelmezek, felépül a díszlet, megszólal a zene, összeáll a darab.

Hogyan pihensz?

Délután két próba között, vagy a buszban, ha tájolunk. Megvan a bemutató, lejátsszuk a bérletes előadásokat, megyünk színházakba, művelődési házakba, városokba, falukba. Útközben lehet pihenni, ilyenkor teljesen kikapcsolom az agyam.

A színészeknek szerepálmaik vannak. Létezik olyan darab, amelyet nagyon-nagyon szeretnél súgni?

Nincs ilyen. Én csak azt szeretném, ha a jövőben is olyan produkcióink lennének, amelyek jól vannak megrendezve, amelyeket szeretünk játszani, a nézőknek is tetszenek, és ezt a végén hosszú tapssal ki is fejezik. Ezért érdemes csinálni.