A múltat megragadó fotós

<p>A vágkirályfai Molnár Mónika különleges dolgot álmodott meg. Szó szerint, hiszen éjjel, az ágyban fekve szállta meg az ihlet. Mégpedig azt határozta el, hogy népművészeti fotózást szervez. Másnap elkezdte megvalósítani a tervét, a végeredmény pedig magáért beszél.</p><div>&nbsp;</div>

Körülbelül tizenöt éves korában vette észre, hogy érdekli a fényképezés, akkor a kezébe akadó, kis felbontású képeket készítő mobiltelefonokkal próbálta megörökíteni a pillanatot. Azóta eltelt tizenkét év, az eszközeit lecserélte, a mindennapjait pedig teljes mértékben a fényképezés tölti ki. „Három éve kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Tanfolyamokon vettem részt, sokat gyakoroltam, és ami a legjobb döntésem volt: felmondtam a munkahelyemen. Irodában dolgoztam, de nem éreztem magaménak, hiányzott a szabadság. Nagy bátorság kellett hozzá. Végül összeszámoltam, milyen előnyei vannak annak, ha felmondok. A családom, a vőlegényem végig támogatott és biztatott; ez nagyon sokat segített. Belevágtam, vállalkozó lettem. A szabadság megfizethetetlen. Én döntöm el, mit fogadok el. Például kértek már fel aktfotózásra, de azt nem tudnám csinálni, így nemet mondtam.”

 

Megálmodni és megvalósítani

A vágsellyei kereskedelmi akadémia után szociális munkásnak tanult Érsekújvárban. A diploma megszerzését követően sem pihent, hiszen elkezdte tanulni azt, hogyan lehetne profi fotós. „Sorra jöttek a felkérések, de egyszer éjjel arra ébredtem, hogy valahogy a népművészetet kellene megörökíteni. Foglalkoztat a téma, mert úgy gondolom, egyre többen elfelejtik, kik is vagyunk, honnan jöttünk, mi az örökségünk. Mindenki a modern világra, a jövőre koncentrál, azt gondolják, csak az a jó. Ami régi, azt eldobják, az öregeket idősotthonokba teszik, nem tisztelik.” Talán a legfőbb üzenete ez volt a néprajzi fényképezésnek. Hogy értékeljük a múltat is, hiszen rengeteg kincset rejt. Leginkább azért, mert már nem a mindennapok része, ahogy még a nagyanyáink idejében volt. Mónika is sokat gondolt arra, mennyire hiányzik neki a dédanyja, így kicsit közelebb tudta őt hozni.

 

Gyerekkorunk nosztalgiája

Ami gyerekkorában természetes volt, az most a képeken keresztül köszön vissza. A pogácsa, a kukoricafosztás, a kenyérsütés, a falra akasztott tányérok, a régi bútorok. „Elég volt neki az a kevés, amije volt. Nem vágyott luxusra, nem halmozott fel kölcsönöket, egyszerűen élt, de boldogan, nem a külvilágnak. Ez is hiányzik.” Szeretettel beszél a fényképezésről: olyan volt, mintha közben angyalok segítették volna. Az elgondolás és a kivitelezés könnyedén ment, akit megszólított, az segített, sokszor ingyen. „Az alistáli tájházban voltunk, három lányt kértem fel, Tokovics Klaudiát, Bergendi Szonyát és Bopka Andreát, hogy legyenek a modellek. A testvérem, Annabella sminkelt, Dobsa Marika pedig a testfestést végezte. Ezzel azt akartuk kifejezni, hogy a múlt a bőrünkbe ivódott, a vérünkben van. Az is nagyon érdekes volt, amikor Alistálra érkeztünk: egy helybeli bácsi azonnal felajánlotta, hogy az üzletéből bármit elvihetünk kelléknek, csak hat órára vigyük vissza. Megpakoltuk az autót virágokkal, seprűvel, tejeskancsóval, kosárral. És nem kért érte semmit. Hihetetlen volt számomra, mert ma már hiányzik ez a fajta bizalom.”

 

Egyvelegek összhangja

Mónika nem akarta, hogy egy térségre jellemző motívumok, ruhák legyenek a képeken, olyan egyveleget szeretett volna, melyben összhang van. „Használtunk keleti-szlovákiai kancsót, imregi ruhát a Csallóközben mátyusföldi szemszögből. Szerintem a népművészet mindig is változott, alakult, nem lehet határok közé helyezni, beskatulyázni, ezért volt fontos számomra, hogy ne tájegységek szerint dolgozzunk.”

A népművészeten kívül foglalkoztatja még a környezetvédelem, ezt a témát is szívesen feldolgozná. Úgy gondolja, a jelenlegi állapot tarthatatlan, és minél több embert kell rávenni arra, hogy tudatosan odafigyeljen a szemetelésre, a környezetszennyezésre. De más tervei is vannak. „Szeretnék több tájházban is fotózást szervezni, különböző munkafolyamatokat bemutatni, és jó lenne, ha a mostani képekből létrejönne egy kiállítás. Ha ezt végigvittem, jöhet a következő téma. Nem szeretnék egyszerre sok mindenbe belekezdeni, mert akkor valamelyiket elhanyagolhatom. Egyet kell csinálni, de azt szívvel-lélekkel.”

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?