Tizenkilenc éves voltam, éppen munkába álltam, mellette a hobbimnak éltem, az összes szabadidőmet erre szántam, gyógynövényekkel foglalkoztam, tanfolyamokra jártam, termesztettem, szárítottam, meg minden, ami ezzel jár. Egy tanfolyamon ismerkedtem meg későbbi férjemmel, aki elvált, orvos volt, és nyitott minden újra, ezért érdeklődött a gyógynövények iránt is. Feri tizenkét évvel idősebb nálam.
Nagyon imponált, közös érdeklődési körünk lett, hamar kialakult a közös baráti kör is, nem gátoltuk egymást a szakmai fejlődésben sem. Majd jöttek a gyerekek, lány, fiú. Éltük a mindennapokat, jól éltünk. Amikor Feri 52 éves lett, hirtelen valami megváltozott. Egészségi gondok jelentkeztek nála, kezeltette magát, én mellette álltam, természetesnek vettem, hogy ilyen is adódik az életben. De ő ekkor megváltozott. A betegségből kilábalt, rendbe jött, mégsem tudta feldolgozni. Az intim életünkben nagy változás történt. Egyszerűen elutasított, és attól kezdve azt mondta, neki a szexuális életre nincs szüksége, ha annyira hiányzik, keressek mást. Értetlenül álltam a helyzet előtt. Azóta eltelt néhány év, és én még mindig nem értem. Jó kapcsolatunk volt, meg tudtunk mindent beszélni, de attól kezdve a férjem erről a témáról hallani sem volt hajlandó.
Együtt vagyunk, de nekem egyre nehezebb. Lassan megbomlott ugyanis a bizalom, mivel van olyan, amit meg sem szabad említenem, így lassan jött a többi dolog, mert minden mindennel összefügg. Egyedül érzem magam a kapcsolatban. Nem igazán tudom, kihez forduljak, kitől kérjek segítséget. A szüleimnek nem merem mondani, hiszen a kapcsolatunk elején anyám figyelmeztetett, hogy a nagy korkülönbségnek lehetnek hátulütői. Hát lettek. Nagyon szeretnék megint egy bizalmi kapcsolatot a férjemmel, de nem tudom, mit tehetnék, félek, továbbra is elutasít majd mindent.
Sári
Kedves Sári,
mivel azt írja, azóta eltelt néhány év, feltételezem, hogy kialakult önök között egy új formája a kapcsolatnak. Kérem, ne a régi, nagyon jól működő kapcsolatra fókuszáljon, mert mint a soraiból kiderült, ez már nem létezik. Próbáljon meg a jelenlegi helyzetre ránézni. Ebből kiindulva fogalmazza meg magának azt, ami jó ebben, ami rendben van – ezt írja le. A következő csoportba pedig írja össze, mi az, ami zavarja, és hogy abból min tudna javítani ön. Vagy mi az, amin nem szeretne változtatni. Az utolsó csoportban legyen az, ami nem jó, és amivel ön nem is tud semmit kezdeni, sem változtatni, sem javítani, mert nem önön múlik. Ezt a harmadik papírt tegye félre. Az elsőt azokkal a dolgokkal, amelyekkel elégedett, tegye egy olyan helyre, ahol láthatja gyakran, ez legyen a megerősítés ahhoz, hogy van a kapcsolatnak jó része is. Most a középső, a javítani való dolgok listája jöhet. Minden pont mellé írja le, mi a célja, és mit tudna érte tenni. Elég egy kicsiséget odaírni, hiszen a nagy dolgok mindig kisebbekből állnak össze. Próbáljon meg naponta foglalkozni a felírt célokkal, feladatokkal, és hetente egyszer készítsen kiértékelést saját magának. Sok sikert kívánok a munkához, meggyőződésem, hogy ez a módszer egy jó önismereti munka is, ami nagyban hozzásegíti majd önt a kívánt eredményhez. Kitartást és sok boldogságot kívánok!
Bolemant Éva rovata
A teljes írás a VasárnapLélekben jelent meg!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.