A boldogság mint versenyelőny, avagy kiégés helyett virágzás

Hogyan kapcsolódik a munkahelyi kiégés témája egy olyan projekthez, amelynek főszereplői a gyermekek? A szóban forgó terület több szálon is (közvetve és közvetlenül) egymásba fonódik.

A gyerekek egyrészt közvetve (szüleiken, nagyszüleiken keresztül) találkoznak a munkahelyi gondok által keltett feszültségekkel. Mivel nem lehet teljesen szétválasztani a szakmai és a magánéletet, az anyukák és apukák által megélt munkahelyi stresszt a család többi tagja is átéli. Az ilyen állandó megterhelés károsan hathat a gyermekek fejlődésére.

Vajon mit tehetünk mi, szülők azért, hogy csemetéinket megvédjük az enerváltság állapotától? Első ízben saját magunkat kell rendbe raknunk, egyensúlyba hoznunk munkahelyi és magánéletünket. Így nemcsak a mi életünk, hanem a családunk tagjaié is kiegyensúlyozottabbá válik. Másodsorban a lehető legjobb tudásunk szerint ismertessük meg gyermekeinkkel a pozitív pszichológia eszköztárát.

A pozitív pszichológia hét alapelve

Hogyan előzhető meg a munkahelyi kiégés? Miként lehetünk eredményesebbek, kreatívabbak, motiváltabbak a munkahelyünkön és az iskolában? Kérdések, melyekre az utóbbi években egyre több szakértő próbált meg választ adni. Közülük kiemelném Shawn Achort, aki a boldogságot, pontosabban a siker és a boldogság közötti kapcsolatot kutatta. Elmélete szerint a pozitív pszichológia hét alapelvének alkalmazásával hatékonyabban végezhetjük munkánkat, megtanulhatunk jobban élni a lehetőségeinkkel, kreatívabbá és motiváltabbá válhatunk. Achor A boldogság mint versenyelőny című könyvében (HVG Kiadó, Budapest, 2015) részletesen kifejti a pozitív pszichológia általa kidolgozott hét alapelvét:

1. A boldogság mint versenyelőny (Hogyan juttatja agyunkat – és szervezetünket – versenyelőnyhöz a boldogság?) Az első alapelv szerint akkor tudunk igazán kiteljesedni, minőségibb és teljesebb életet élni, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben. A boldogság, a pozitív beállítottság és hangulat motiváltabbá, okosabbá és sikeresebbé tesz bennünket.

2. Az alátámasztás és az emelő (A beállítódás változásával a teljesítmény is változik.) Mindnyájunknak van egy világképe, vagyis olyan szemüvegünk, amelyen keresztül szemléljük a világot. Ez az okuláré nem velünk születik, a környezetünk hatására alakul ki fokozatosan, szüleinktől, nagyszüleinktől, tanárainktól tanuljuk el. A második alapelv azt tanítja meg, hogyan változtassunk ezen a beállítódáson (alátámasztás) úgy, hogy az erőt (emelő) adjon a kiteljesedéshez és a sikerhez.

3. A tetriszhatás (Hogyan szoktassuk agyunkat a lehetőségek meglátására?) Érzékszerveinken keresztül rengeteg impulzus éri agyunkat a nap 24 órájában. Testünk eme okos szerve egyfajta szűrőfunkciót lát el: csak azokat az információkat dolgozza fel, juttatja el a tudatunkba, amelyek valamiért fontosak nekünk. Az, hogy milyen kritériumok alapján filtrál, gondolatainktól, beállítódásunktól függ. A harmadik alapelv megtanít arra, hogyan állítsuk be agyunk szűrőfunkcióját úgy, hogy könnyedén meglássuk és megragadjuk a kínálkozó lehetőségeket.

4. Felfelé esés (Hogyan építkezzünk a kudarcokból?) Az élet nem fenékig tejfel – szokták mondani. Mindnyájunk életében előfordulnak olyan események, amelyek próbára tesznek bennünket. Nem mindegy, hogy válság idején, amikor kudarc és stressz ér, hogyan reagálunk az eseményekre. Elesünk, és földön maradunk? Vagy felállunk, s megerősödve tovább állunk? A negyedik alapelv arra tanít bennünket, hogyan lehet felfelé esni, azaz a legjobbat kihozni egy negatív eseményből.

5. A Zorro-kör (Ha a fókuszunkat leszűkítjük kicsi, elérhető célokra, a hatókörünk megnő.) Gyakran előfordul, hogy egyszerre több kihívással találjuk magunkat szembe – a tennivalók egyre csak tornyosulnak, s azt sem tudjuk, mihez fogjunk. A feszültség növekszik bennünk, úgy érezzük, elveszítettük az irányítást, sodródunk az árral. Ilyen esetekben úgy nyerhetjük vissza uralmunkat a helyzet fölött, ha előbb a kisebb kezelhető feladatokra, célokra összpontosítunk, és csak később tágítjuk a kört az egyre nagyobb és összetettebb feladatok felé.

6. A 20 másodperces szabály (Hogyan cseréljük le rossz szokásainkat jókra a változással szembeni ellenállás csökkentése által?) Mivel szervezetünk igyekszik a lehető legkevesebb energiabefektetéssel fenntartani magát, a régi, már automatikusan működő szokásainkat, jól begyakorolt mozdulatainkat részesíti előnyben az újakkal szemben. A hatodik alapelv azt mutatja meg, hogy energiagazdálkodásunk átalakításával igenis lehetséges új, jó szokások kialakítása és fenntartása, valamint kevésbé hasznos viselkedésmintáink elhagyása.

7. Társas befektetés (A társas támogatás a legértékesebb erőforrásunk.) Születésünktől kezdve igényeljük mások jelenlétét, fontos számunkra, hogy érezzük: tartozunk valahová. Egyfajta biztonság és erőforrás is, ha tudjuk: nem vagyunk egyedül, számíthatunk másokra, a többiek támogatására. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a pozitív társas kapcsolatok jótékony hatással vannak a szív- és érrendszerre, az immunrendszerre, a neuroendokrin-rendszerre, valamint befolyásolják a szervezet stresszre adott válaszának intenzitását. A hetedik alapelv megtanít arra, hogyan fektessünk még többet társas kapcsolati hálónk fenntartásába.

Shawn Achor fentebb idézett könyve nagyon magával ragadó, humoros és közérthető. Tanácsai alapján felülírhatjuk rossz beidegződéseinket, hatékonyabban végezhetjük munkánkat, megtanulhatunk jobban élni a lehetőségeinkkel. Ráadásul mindezt gyermekeinknek is megtaníthatjuk!

Molnár Péter

A szerző a MinorityKids.sk projekt munkatársa

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap Gyerekbarát mellékletében jelent meg!