Aktuális

„Tilos annak lennünk, akik vagyunk”

Afganisztánból húsz év után vonult ki az Egyesült Államok hadserege, a demokratikus védőpajzson keletkezett rést pedig villámgyorsan fordították saját hasznukra a tálibok. Miközben az egész világ napjában többször is felkapja a fejét a politikai híreket hallva, s dermedten figyeli az Afganisztánból érkező megrázó képsorokat, a nők helyzete egyre drámaibbra fordul az országban.
Vasárnap

2021. szeptember 10. 07:00

Vasárnap
- Shutterstock-felvétel

A talibán legutóbb öt évig vezette az országot, egészen az amerikai csapatok 2001-es bevonulásáig. Kormányzásuk idején akár apróságokért is felelősségre vonhatták az asszonyokat. Európa kellős közepén élve jelentéktelen dologként tekintünk a körömlakkra, a fundamentalisták uralma alatt azonban egy ilyen semmiség miatt levághatták a nő körmét vagy akár egy ujjpercét is. Betiltották a sminket, kötelezővé tették az arcot és a teljes testet eltakaró burkát. Nők nem nevethettek jókedvükben, nem volt joguk ahhoz, hogy minőségi oktatásban részesüljenek, férfi kísérő nélkül pedig még az utcára sem léphettek ki – ez alól bevásárláskor sem mentesültek. A szabályok megszegése esetén a tálibok keményen büntettek. Nem riadtak vissza a nyilvános megalázástól és a veréstől, de az általuk követett radikális iszlám időnkénti embertelen értelmezése révén a csonkítás, a kivégzés és a halálra kövezés is a mindennapi élet részévé vált.

Ok az örömre

Akkori uralmuk leverése okot adott az örömre, de még így sem lett minden tökéletes. A főváros határain túl az újonnan kinevezett kormánynak nem volt elég hatalma ahhoz, hogy minden friss rendeletet betartasson. A nemi erőszak még a talibán vezetése után is túl gyakori volt. A családon belüli lelki és fizikai bántalmazás egy 2015-ös jelentés szerint a nők 90 százalékát érinti. Az elszenvedett abúzus ellenére a napjainkra jogilag is lehetséges válás még az utóbbi években is ritkán merült fel lehetőségként. Egy régi afgán mondás ugyanis úgy tartja, hogy „egy nő csak fehér menyasszonyi ruhában hagyhatja el az atyai házat, visszatérni pedig csak fehér lepedőben lehet”. És a családok továbbra is ehhez tartják magukat. A rossz kapcsolatból kilépő nőkkel nem hajlandóak egy asztalhoz ülni, az általuk készített éltelt tisztátalannak bélyegzik, az apák pedig ki is tagadják gyermeküket. Noha nyugati szemmel még ez a bánásmód is elfogadhatatlannak tűnik, mégis óriási különbség volt a 2001 előtti és utáni helyzet között. Kabulban és annak környékén lépésenként ugyan, de történt némi javulás a nők jogainak elismerésében: néhányan bekerültek a politikai életbe, akár a kormány tagjai közé is. A változás eredménye volt az is, hogy a lányoknak a nyolcadik életévük betöltése után nem kellett befejezniük a tanulmányaikat. Az iskola elvégzését követően munkát vállalhattak, az utcákon pedig kreatív és divatos módszereiknek hála már az arcukat is szabadon hagyhatták.

Az elmúlt húsz év részleges szabadsága után a rémálom most mégis visszatérni látszik, erről pedig a médiában is látható, a múltra kísértetiesen emlékeztető felvételek tanúskodnak.

A rémálom visszatért

Vasárnap kora reggel az egyetem felé tartottam órára, amikor nők egy csoportja rohant ki a kollégiumból. Kérdeztem, mi történt, egyikük pedig azt válaszolta, hogy a rendőrség evakuálja őket, mert a talibán megérkezett Kabulba. Mindannyian haza akartunk jutni, ám nem használhattuk a tömegközlekedést. A sofőrök nem engedtek be az autóikba, mert nem akarták vállalni a felelősséget azért, hogy nőket fuvaroznak. (…) Majdnem teljesen elvégeztem a tanulmányaimat, párhuzamosan fejeztem be két szakot Afganisztán két legjobb egyetemén, ám ezen a reggelen minden a szemem láttára vált semmivé. Annyi napon és éjszakán át dolgoztam azért, hogy az az ember lehessek, aki vagyok, és ezen a reggelen, amikor hazaértem, az első dolog, amit a nővéremmel tettünk, hogy elrejtettük a személyi igazolványunkat, a diplomáinkat és a bizonyítványainkat. Lesújtó volt. Miért kell elrejtenünk azokat a dolgokat, amikre büszkének kellene lennünk? Afganisztánban nekünk ma tilos annak az embernek lennünk, akik vagyunk. (…) Az afgán nők rengeteg áldozatot hoztak azért a kis szabadságért, ami megadatott nekik. Árvaként szőnyegeket szőttem, hogy legyen pénzem tanulni. Rengeteg anyagi nehézségben volt részem, de még több tervem volt a jövőre. Nem számítottam rá, hogy minden így ér véget. Most úgy tűnik, mindent elégethetek, amit az elmúlt 24 évben elértem” – osztotta meg érzéseit és tapasztalatait egy egyetemi hallgató a The Guardiannel.

Kabulban néhány nappal a tálibok bevonulása előtt még filmfesztivált rendeztek. Egy hét sem kellett ahhoz, hogy a városból eltűnjenek a nők, és beköszöntsön a rettegés. A burkák ára hirtelen a duplájára nőtt, annyira megugrott irántuk a kereslet. A világ szemében a súlyos anyagból készült kék ruha, amelynél az arcot a szemeknél egy hálószerű rész fedi, ami viselőjének némileg látni engedi a külvilágot, de őt elfedi a kíváncsi tekintetek elől, évtizedeken keresztül egyet jelentett az afgán nőkkel. Mivel a népesség kétharmada harminc év alatti, így számukra ismeretlen az a fajta kontroll, amit a tálib rezsim ismét kötelezőként ír elő minden nő számára, szerintük ugyanis egy nem rokon nő arca kísértést jelenthet egy férfi számára. Hasonló szavakkal indokolták azt a döntést is, melynek értelmében a hölgyek inkább maradjanak otthon. A szóvivő szerint a katonák nincsenek kiképezve arra, hogy tisztességesen bánjanak a nőkkel, így nem lennének biztonságban a közelükben. Az ilyen közleményekkel látszólag a nőket próbálják óvni, a valóságban viszont csak saját brutalitásukról tesznek tanúbizonyságot. A lányok azonban házaikban sincsenek védve, a fundamentalisták otthonukból rabolnak el fiatalokat, akiket házasságra kényszerítenek, a fiútestvéreiket pedig sokszor még a helyszínen kivégzik. Így nem véletlen, hogy a menekülők jelentős része nő és gyermek, akik a rájuk váró jövőtől rettegnek.

Most másként lesz!” – hangsúlyozták a tálibok, akik igyekeztek mérsékelt, egy az emberi szabadságokat tiszteletben tartó társaság képét festeni magukról. A nagy szavakkal ellentétben mégis sikerült napok alatt porrá zúzni az évtizedek alatt kivívott női jogokat.

Szöveg Tilajcsík Dóra

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/36. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Zuzana Čaputová
Frissítve

Čaputová a traumák évének nevezte az elmúlt évet

kijárási tilalom

Jogi gondok a kijárási tilalommal

Orvos válaszol az Új Szó Stúdióban – Ami a beszélgetésből kimaradt

Orvos válaszol az Új Szó Stúdióban – Ami a beszélgetésből kimaradt

koronavírus

Akinek tünetei vannak, ingyen mehet PCR-tesztre

ddd

Meddig terhelhető egy gyermek?

koronavírus

Koronavírus – Ismét ezer felett az egy nap alatt regisztrált fertőzöttek száma, tízen elhunytak

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.