Temető a természetben

Vasárnap

A szeretett hozzátartozó temetése mindig testet-lelket próbáló esemény, a hosszú szertartás csak még inkább nyújtja a szenvedést, a kiadások pedig anyagilag is megviselik a családot. De ennek nem feltétlenül kell így lennie, ma már Szlovákiában is elérhető az a természetes temetkezési forma, amelynek során felesleges külsőségek nélkül, de annál bensőségesebben vehetnek az elhunyttól végső búcsút a hozzátartozók.


 

A természetközeli temetkezés szokása Nagy-Britanniából indult, ahol már a kilencvenes években ebből a célból kialakított kegyeleti erdőkbe és parkokba helyezték el az elhunyt hamvait, természetesen lebomló urnákban. Amellett, hogy az ilyen temetés jóval olcsóbb, hiszen nem kell koporsóra, koszorúkra majd síremlékre költeni, sokak számára meghittebb is, mert a koreográfiáját maguk határozzák meg. Ha úgy érzik, néma csendben búcsúznak, de ha szeretnék, meghallgathatják az elhunyt kedvenc zeneszámait, saját szavaikkal köszönhetnek el tőle, beszélgethetnek egymással, vagy akár koccinthatnak is az emlékére.

Öt éve kezdődött
A hagyományokhoz ragaszkodó és a látszatra nagyon is adó Szlovákiában az ökotemetések még ugyan nem terjedtek el tömegesen, s talán nem is fognak, de ami fontos, már erre is van lehetőség, az érdeklődők megtalálhatják a helyét és a módját, hogy szó szerint a természet lágy ölén helyezzék végső nyugalomra szerettüket. A természetes temetkezés úttörői hazánkban meglepetésre fiatal hölgyek, a Funebra társaság alapítói, Monika Suchánska és Andrea Uherková. Monika a brünni Masaryk Egyetem hallgatójaként kezdett foglalkozni az ökotemetkezés lehetőségeivel, a szakdolgozatát is ebből a témából írta, és a prágai Emlékek Erdeje természetes temetkezési hely egyik alapítója volt. Visszatérve Szlovákiába, 2017-ben a közhasznú projektek elindítását oktató Szokratesz Intézetben (Sokratov Inštitút) ismerte meg leendő kolléganőjét, Andrea Uherkovát, akivel ugyanabban az évben együtt hozták létre az első hazai ökotemetőt, az Emlékek Kertjét Zólyomban.

Vasárnap

Ugyanaz másként
"Prágában kezdettől nagy volt az érdeklődés, és folyamatosan növekszik. Szlovákiában kicsit jobban tartottunk az emberek konzervatív felfogásától, de mostanra kiderült, hogy van egy réteg, amelyik pont ezt a temetkezési módot részesíti előnyben. Az elmúlt öt év alatt több mint száz temetést tartottunk a zólyomi Emlékek Parkjában, és már bővítenünk kell a területet” – mondja a kezdetekről.
És hogy kik is azok, akik a természetes temetést választják? Monika Suchánska szerint elsősorban azok, akik idegenkednek a szertartástermek ridegségétől és a ceremóniák személytelenségétől, nem annyira vallásosak, hogy a templomot válasszák, és feleslegesnek tartják a díszes koporsót, a sok művirágot, a márvány síremléket. „Ha elkezdenek keresgélni, hogyan lehetne ezt másképp csinálni, előbb-utóbb ránk találnak. Akik már voltak ökotemetésen, azok másoknak is szokták ajánlani – ezt szívesen vesszük, mert így arról is kapunk visszajelzést, hogy elégedettek velünk.”

Lebomló urna, élővirág
Akinek ugyan maga az ökotemetés gondolata rokonszenves, de semmit nem tud róla, annak a Funebránál elmondják, hogy az elhunyt hamvait lebomló urnában helyezik a földbe egy virágágyásba, árnyas fák tövében.
A sírhelyet a kassai Emlékek Erdejében a fatörzsre erősített korten, azaz rozsdamentes acél névtáblák jelzik, a zólyomi Emlékek Kertjében pedig kőtáblák a réten. A gyászolók a szertartásra csak élővirágot hoznak, az is csupán tizennégy napig marad a sírhelyen, utána komposztáljuk. Később már nem hordanak virágot a sírra, ha emlékezni akarnak, akkor a temető közepén található, kőből faragott emlékhely közepén méhviasz mécseseket gyújthatnak. Később már nem kell a sírt gondozni, virágot sem hordanak oda a hozzátartozók. Néhány embert pont ez tántorít el attól, hogy bennünket válasszanak, mert szeretnék a sírt gondozni. Az ökotemetőkben ezt a természet végzi, visszafogadja az embert, aki porból lett és porrá lesz” – teszi hozzá Suchánska.

Vasárnap

Személyes és bensőséges
A megszokottól különbözik a búcsúztatás is, nincs kötött rendje, meghatározott ideje és koreográfiája, minden család a saját elképzeléseihez igazíthatja. Nálunk legfeljebb két temetés lehet egy napon, nem történhet meg, hogy az egyik családot már sürgetni kell, mert a másik a bejáratnál várakozik. Igyekszünk, hogy minden személyes és bensőséges legyen, ha mi mondjuk a búcsúbeszédet, akkor próbálunk minél többet megtudni az elhunytról, de búcsút vehetnek tőle saját szavaikkal a jenlevők is. Annyira spontán és meghitt az egész, hogy sokszor a helyszínen döntenek úgy, hogy mégis mondanak valamit. Félkörben állva egy fa körül ez mégiscsak könnyebb, mint ha egy ravatalozóban ki kell állni az emelvényre. A hozzátartozók kiválaszthatják, milyen zene szóljon, nem ritka, hogy zenekar játszik, vagy a jenlevők énekelnek, de az is lehet, hogy történeteket mesélnek az elhunytról, felolvassák a neki írt üzeneteiket, fényképeket nézegetnek, vagy megnézik egy focimeccs részletét, mert mindig meccset néztek együtt. Egy kislány temetésén például olyan dalokat hallgattak felvételről, amelyeket ő énekelt. Úgy alkalmazzuk, hogy a szertartás elején valami szomorúbb, a végén kicsit könnyedebb zene szóljon, hogy a résztvevők emelkedett lélekkel távozzanak. A célunk az, hogy feleslegesen ne fokozzuk a szomorúságot, hanem a szertartás végén a veszteség ellenére mindenki kicsit fellélegezhessen, megnyugodhasson, úgy érezze, hogy méltó módon vett búcsút az elhunyttól. Ha a hozzátartozók úgy szeretnék, mi sem vagyunk ott, teljesen családi körben maradhatnak. Hozhatnak frissítőt, ételt is, a helyszínen piknik formájában megtarthatják a halotti tort. De elég gyakori az is, hogy az ökotemetést követően hagyományos halotti tort tartanak egy vendéglőben, hogy a hagyománytisztelőbb rokonság is elégedett legyen. Nálunk az emberek még félnek az újtól, vagy pontosabban attól félnek, mit fog szólni a környezetük, ha eltérnek a szokásoktól.”

A fákban él tovább
Akiknek mégis van merszük kipróbálni valami újat, azok legtöbbször természetszerető, a látszatra kevésbé adó emberek, de olyanok is, akiknek nincs családi síremlékük, és nem is akarnak erre költeni. „Minden sírhoz legfeljebb két generáció jár, esetleg még egy harmadik, sokan feleslegesnek tartanak emiatt ezreket áldozni sírkőre. Azzal is elég gyakran találkozunk, hogy a hozzátartozók hiszik, hogy az elhunyt a fákban él majd tovább, vagy hogy nyugodtabban fog pihenni a természetben. Ahány temetés, annyi személyes indíték és annyi megható történet. Ahhoz is nyújtunk segédeszközt, hogy aki akarja, az megtervezhesse a saját temetését. Életem vége elnevezéssel olyan fontos kérdéseket tartalmazó kártyacsomagot lehet kapni nálunk, amelyeket megválaszolva az ember hozzátartozói tudtára adja, hogyan képzeli el élete utolsó időszakát, ki legyen mellette, hol és hogyan temessék el. Ez nagyban megkönnyítheti a családtagok döntéseit, de tény, hogy nem sokan rendelték meg, az emberek félnek még a halál gondolatától is, és azt hiszik, hogy ha megtervezik, elő is idézik. Régen ez nem így volt, az idős emberek jó előre kiválasztották a ruhát, a helyet a temetőben, még a papot is” – mutat rá Monika Suchánska.

Vesszőből fonott koporsók
A kassai Emlékek Erdeje, amelyet egy éve nyitottak meg, a helyi krematórium mellett található négyszáz négyzetméteren. Egyelőre tizenkilenc fa tövébe, tíz sírba helyezhetnek el összesen négyszázhetvenhat urnát, de szükség esetén a temető majd bővíthető. Zólyomban már szükség is van a bővítésre, mert idén szeptemberben engedélyezték a koporsós ökotemetést is. Ez is eltér a megszokottól, jóval egyszerűbb és olcsóbb.

Ráadásul még inkább természetközeli mint az urnás temetés, mert a hamvasztással sem terheljük a környezetet – magyarázza Monika Suchánska. – A holttestet ilyenkor lenvászon ingbe öltöztetve lakkozatlan fakoporsóban helyezzük a földbe. Ezeket egy hazai vállalkozó készíti számunkra nyárfából, de Csehországban például már vesszőből fonott koporsókat is használnak, a sírokon pedig egyszerű kőtáblák őrzik az elhunytak nevét. Nem úgy kell elképzelni, mint az amerikai katonai temetőket, mert ott a füvet műtrágyázzák és gépekkel kaszálják. Nálunk a fűben csak réti virágok nyílnak, és évente kétszer kézzel kaszáltatjuk a sírkertet.”

Vallásoktól függetlenül
Koporsós ökotemetést egyelőre még nem rendelt senki, ez Monika Suchánska szerint azzal is összefügghet, hogy a koporsós temetést sokan az egyházi szertartással kötik össze, az egyházak pedig nem igazán elfogadók a természetközeli temetésekkel kapcsolatban. Ez is személyfüggő, ha a család ismert olyan papot, tiszteletest, aki hajlandó az erdőben is elvégezni a szertartást, nagyon jók voltak a tapasztalataink. De ha mi szólítottunk meg valakit a Funebra nevében, akkor az egyház képviselői úgy álltak a dologhoz, hogy nincs jogunk beleszólni a szertartás menetébe. Vannak papok, akik külföldön már láttak ilyesmit, és rokonszenves nekik, de a kassai püspökség képviselői például találkozni sem voltak hajlandóak velünk. A természetközeli temető vallásoktól független hely, nincsenek ott sem keresztek, sem más vallási jelképek, ezért mindenki számára nyitott, de sokakból még pont ez a nyitottság hiányzik. Lassan azonban Szlovákiában is változik a helyzet, a nyugati országrészből egyre több önkormányzat keres bennünket, hogy segítsünk nekik ökotemetőt létrehozni. Egyrészt környezetvédelmi szempontok miatt, másrészt mert tudatosítják, hogy a hagyományos temetőkben egyre kevesebb a hely.”

Vasárnap

Temetésen nem spórolunk
Míg mostanáig főleg ökológiai és filozófiai okokból választották a hozzátartozók az ökotemetést, az utóbbi időben már gazdasági szempontok is befolyásolhatják a döntést. Nem véletlenül, az egyszerű koporsó vagy a lebomló urna földbe helyezése, és pár egyszerű virágcsokor sokkal olcsóbb, mint a hagyományos temetések. Suchánska szerint nálunk még mindig az a meggyőződés él az emberek nagy részében, hogy minél drágább és pompásabb a temetés, annál jobban kifejezik, mennyire becsülték az elhunytat. „Gyakran a temetkezési vállalatoknál is nyomást gyakorolnak a hozzátartozókra, hogy mindenből a legdrágábbat vegyék meg, mert úgymond az elhunyt megérdemli. Ezért azt gondolom, hogy a többség az emelkedő árak ellenére is ragaszkodni fog a hagyományos temetkezési formákhoz, és inkább máson spórol majd, de a világnak megmutatja, hogy neki is telik temetésre, torra, síremlékre. Mi ezzel ellentétben azt valljuk, hogy a legméltóbb temetés az, amely az elhunytról és az a gyászoló hozzátartozókról szól, nem pedig a külvilágnak akarnak vele üzenni.”
 

Érdekes

Mennyibe kerül az ökotemetés?

Hamvasztás 100–150 euró

Lebomló urna 100 euró

Lebomló koporsó 300–400 euró

Sírhely ötéves bérleti díja 73,48 euró

Hamvak elhelyezése 20 euró

Szertartási hely bérlete 10 euró

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/43. számában jelent meg 

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!