Összefogásból lesz tiszta vize Patonyrétnek

Az, hogy a patonyréti víz mérgezett, márciusban derült ki. Flaška Leonard, a falu polgármestere azóta kilincselt az illetékes hivatalokban, hogy pénzt szerezzen a szűrőberendezésre. „Mivel a vízvezeték a falu tulajdona, a vízművektől nem várhattunk segítséget. Azt mondták, akkor veszik át, ha az egészet felújítjuk és felszereljük a vízórákat, mert mostanáig átalányösszeget fizettek a lakosok. Gondoltam, akkor már meg is tarthatjuk. A járási elöljáró, Michal Deraj segítségével próbáltam bejutni a környezetvédelmi minisztériumba, a titkárnőig jutottam. Többszöri próbálkozás után rájöttem, hogy magamnak kell megoldást találnom” – mondja.

Támogatók és adakozók

A polgármester, aki civil foglakozása szerint vízvezeték-szerelő, talált is megoldást, először civil szervezetektől, Csallóköz lakosaitól kért támogatást, hogy a falu számára bebiztosítsa az ivóvizet, majd a szűrőberendezés megvásárlására hirdetett adománygyűjtést. „Közadakozásból annyi ásványvizet kaptunk, hogy minden háztartásba naponta négy karton jutott. Dióspatonytól kaptunk egy kisebb tisztító berendezést is, amelyet eredetileg a kultúrházban használtak, de a zárlat alatt nem volt rá szükségük. Csakhogy mi sem vehettük hasznát, mert a benne megszűrt víz elemeztetése és a használat engedélyeztetése az ALS cégnél 500 euróba került volna. Egy alig 260 lelkes kis falu költségvetésében ez nagy tétel, ezért próbáltam támogatást kérni az államtól legalább a szűrőberendezés terveinek kidolgozására” – mondja Flaška Leonard. Elméletben ez lehetséges is, megkeresésünkre a környezetvédelmi minisztérium azt válaszolta, hogy 2021-ben a községek pályázhatnak a meglévő vízvezetékek és berendezések felújítására, és az alapból finanszírozhatják a környezetvédelmi szempontból súlyosnak ítélt helyzetek megoldását is. Csakhogy a pályázatot még nem írták ki, és Patonyréten nem várhattak arra, amíg a kormány végre nem csak saját magával fog foglalkozni.

„A nagypakai polgármestertől kértem tanácsot, mivel ők hasonló cipőben járnak, szintén községi tulajdonban van a vízvezeték. Az a szűrőberendezés, amelyre szükségünk van, több mint 30 ezer euróba kerül, ezt mi sehogy sem tudtuk volna önerőből állni. Ezért szólítottam meg mindenkit, aki csak eszembe jutott. Nagyszombat megye képviselői több hét után reagáltak, 5 ezer eurót ígértek, ezt még nem kaptuk meg. Viszont a Kukkonia Polgári Társulás önként jelentkezett és megkereste a SAM vállalatot is, amely évek óta víztisztító berendezések építésével foglalkozik. Ők ketten vállalták a költségeket, úgyhogy az adományokból összegyűlt 18 ezer euróból még fel tudjuk újítani a vízházat, és kialakítottuk az emésztőgödröt, amelybe a szűrőberendezésből kikerült szennyvizet vezetjük.

Elásott permetszerek

A Csallóköz alatt található Közép-Európa legértékesebb ivóvízkészlete, védelmében már törvényt is szorgalmaztak a régió polgármesterei: legutóbb Anna Zemanová, a SaS parlamenti képviselője kezdeményezett egy, a csallóközi ivóvízkészlet megóvását célzó projektet, amelynek az lenne a célja, hogy megakadályozza a felszín alatti vizek szennyeződését. Tervek tehát vannak, de ezek egyrészt csak a jövőre vonatkozhatnak, másrészt egyikből sem valósult meg még semmi. Harmadrészt pedig a már a csallóközi talajba került vegyszerekkel sem lehet kezdeni semmit. A régióban minden polgármester tudna beszélni arról, hogy a földműves szövetkezetek felszámolásakor hogyan ásták el a határban a megmaradt műtrágyakészletet. Ez történt Nagypakán, Egyházgellén, Bakán, Patonyréten, ahol az atrazin mennyisége az ivóvízben elérte a kritikus szintet, s valószínűleg máshol is, csak ott kevesebb műtrágya maradhatott raktáron, és nem éri el a határértéket az ivóvízben.

Kérdésünkre a környezetvédelmi minisztériumból azt a választ kaptuk, hogy sem az állami geológiai intézetnek, sem a vízgazdálkodási kutatóintézetnek nincs tudomása a Csallóközben elásott permetszerekről. Ettől függetlenül a régióban mindenki tudja, hogy ez nem legenda.

„A rendszerváltás után ásták el a megmaradt permetszereket, műtrágyát, amelyekből sokat be is tiltott az EU. Mindenki tud róla, de mindenki hallgat, mert ma már semmit nem lehet ezzel kezdeni. Bele kell nyugodnunk, hogy a legjobb ivóvízkészlet felett élünk, mégis tisztítanunk kell a vizet, mert az elődeink megmérgezték. Ugyan a legutóbbi elemzés szerint a csecsemők és a várandós nők kivételével mindenki más ihatja, de hiába fizettem ezért a vizsgálatért is 650 eurót, mert még ki kellene hozzá dolgoztatnom egy tervet a használatról, amit jóvá kellene hagynia a közegészségügyi hivatalnak. Több hetes folyamatról lenne szó, addig reményeim szerint ihatjuk a megszűrt vizet” – mondja a patonyréti polgármester, aki maga lesz a berendezés kezelője is.

Megmaradt műtrágya

A két 800 literes tartályt már beszerelték, átmosták, most az onnan nyert vízminták értékelésére várnak, s ha minden jól megy, két hét múlva kifogástalan vizet ihatnak a patonyrétiek. Hogy ennek elérésében csakis közösségi összefogásra és civil támogatókra számíthattak, az sokat elárul arról, mennyire törődik az állam a csallóközi ivóvízkészlettel. Pedig azt, hogy veszélyben van, már a szocializmusban is tudták.

„Voltak arra vonatkozó tervek, hogy a vereknyei holtágnál, ahová a Dimitrovka vegyi üzem hordta a hulladékát, 3-4 méter betonfalat építenek egészen az aljzatig és letakarják, mint egy teknőt. Végül nem épült meg ez a betonfal, s bár az agyagos aljzat nem szivárog, a felszínről lemosta az eső a vegyi hulladékot” – mondta el lapunknak Miklós László egyetemi professzor, volt környezetvédelmi miniszter. Mint megtudtuk tőle, felettébb nehéz feltérképezni, hol lehetnek a Csallóközben vagy máshol vegyihulladék-lerakatok, mert arról, mikor mit és hol ástak el, csak akkor beszélnek az emberek, ha katasztrófa történik. „Minden földműves szövetkezetnek maradt a privatizáláskor műtrágyája, akinek nem, az biztos elásta vagy csak otthagyta valahol. Az Ipoly mentén készült egy tanulmány, ott elhagyott bódékban raktározták.”

Nádasok kellenének

A talaj vegyszertartalma nem csak ott magas, ahol a megmaradt készleteket ásták el, hiszen a szocialista tervgazdálkodás intenzív műtrágyázással járt. De kétségbeesni azért Miklós László szerint nem kell, a csallóközi ivóvízkészletet ez nem veszélyezteti. „A vezetékes ivóvizet 80 méter mélyről nyerjük, a műtrágya pedig 10–15 méter mélyre szivárog, vagyis azok számára jelent veszélyt, akik saját kutakból nyerik a vizet. Ilyen is sok van, hiszen a Csallóközben 4-5 méter mélyen már van víz, ezért kell folyamatosan ellenőrizni a minőségét.”

A szivárgás a talaj összetételétől is függ, kavicsos talajban könnyebben mélyre jut a vegyszer. A Slovnaft vegyi üzemben ezt például a kémiai hulladékot visszaszívó kútrendszerrel akadályozzák meg. Hosszútávú megoldást az olyan mély gyökerű növények termesztése jelenthet, mint a kukorica, ezek ugyanis felszívják a nitrátot. Hasznos lenne a nádasok telepítése is a holtágakba. Bár az Ökológiai Stabilitás Területi Rendszere programon keresztül úrbéri közösségek is pályázhatnak a közös tulajdon zöldesítésére, s a pénz mellé kidolgozott tervet is kapnak, hová mit ültessenek, az érdeklődés kicsi, mert a nádasok és erdők telepítése nem jövedelmező. „Mivel a Csallóközben mindig gabonatermesztés folyt, nagy kiterjedésű nitrátos területek vannak a régióban. Szerencsére, mára ez visszaszorult, legfőképp azért, mert drága a műtrágya” – állítja Miklós László. És lehet, hogy ez az egyetlen járható út: ha a műtrágya a műanyag és minden vegyszer olyan drága lesz, hogy kétszer is meggondoljuk, mennyit veszünk és mennyit dobunk ki belőle, akkor talán végre védeni fogjuk a környezetünket – ha nem meggyőződésből, hát kényszerből.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/17. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene