A jó tervezés, szervezés, irányítás és összehangolás járvány idején éppolyan fontos az egészségügyben, mint a megfelelő gyógymód – állítja Gálffy Balázs hematológusrezidens, aki az elmúlt hetekben a pozsony-kramárei kórház infektológiai klinikáján dolgozott. Rezidensként önként vállalta a gyakorlatot, ahol elmondása szerint nemcsak szakmai, hanem orvosetikai szempontból is rengeteget tanult.
Hogy kerül egy hematológus az infektológiai klinikára?
A ligetfalusi Cirill és Metód Kórház orvosa vagyok, vérképzési zavarokkal, csontvelő-transzplantációval foglalkozom, és az ötéves szakképzésnek az infektológiai klinikán végzett gyakorlat is része. Most a járványra való tekintettel felajánlották ennek az elhalasztását, de nem fogadtam el, mert láttam, hogy az infektológián is orvoshiánnyal küzdenek. Ugyanúgy bekapcsolódtam az osztályos munkába, vagyis a súlyos betegek ellátásába, mint a többi ott dolgozó, ezenkívül pedig, ha kellett, helyszínre is kiszálltunk, például a bazini idősotthonba.
Miért épp önök mentek oda?
Amint tudomást szereztünk az otthonban történt fertőzésekről, önként kimentünk, és mind a száz klienstől vettünk vért, törletet, mindenkinél végeztünk EKG- vizsgálatot, klinikai szűrővizsgálatot. Az eredmények alapján a lakók egy részét kórházba küldtük, a jobb állapotú fertőzött betegeket pedig helyben kezdtük el kezelni. Sajnos a bazini idősotthonban is megmutatkozott, milyen nagy gond Szlovákiában az orvostársadalom elöregedése. Az idős orvosok maguk is a veszélyeztetett csoportba tartoznak, és ha megbetegszenek, vagy csak karanténba vonulnak, az otthonok lakói ellátatlanul maradhatnak. Ez a helyzet most újra rávilágított arra, hogy az országban kb. 3500 orvos hiányzik, és akik itt maradtak, azokra óriási teher hárul. Remélem, ez a járvány leküzdése után is téma marad.
Bazin szerencsére közel van Pozsonyhoz, ahol van infektológiai klinika. De mi történne, ha országszerte több idősotthonban terjedne el a fertőzés?
Csak imádkozhatunk azért, hogy ez ne történjen meg, főleg olyan helyen ne, ahol nincs a közelben nagyobb kórház. Ezért kulcsfontosságú az idősotthonok megfelelő kontrollja.
A bazini otthon lakóit továbbra is a kramárei infektológusok látják el?
Igen, amíg a kórházban voltam, háromszor voltam a kiszálló csapat tagja. Később a kevésbé súlyos Covid–19-betegeket ellenőriztük, beállítottuk a gyógyszereiket.
A kórházban nagyon súlyos állapotú, lélegeztetőgépre tett betegeket is ellátott. Milyenek az esélyeik a felépülésre?
Ez nagyban függ az életkoruktól és az általános állapotuktól, vagyis attól, milyen más betegségeik vannak. A Szlovákiában elhunyt COVID–19-es fertőzöttek közül szinte mindenki 65 év feletti, a legtöbben a 80-at is betöltötték. Ilyen páciensek számára egy szövődményes tüdőgyulladás végzetes lehet. A koronavírus-fertőzésben elhunyt betegek nagy része nálunk halt meg, viszont jó párat azok közül is sikerült kigyógyítanunk, akik már az intenzív osztályra kerültek.
Más a Covid–19 vírus okozta tüdőgyulladás, mint azok, amelyeket egyéb vírusok vagy baktériumok okoznak?
Vannak specifikumai, de alapjában véve úgy kell kezelnünk, mint más vírusos légúti megbetegedést, rosszabb esetben, mint az akut légúti distressz szindrómát, az ARDS-t, amelyet több kórokozó is előidézhet. A lényeg, hogy a tüdő nem tudja oxigénnel ellátni a vért, és ezáltal a többi szervet sem.
Mit lehet tenni ezekért a betegekért? Minél hamarabb lélegeztetni kell őket, hogy javítsanak az állapotukon?
A terápia komplex: megpróbáljuk oxigén segítségével növelni a vér oxigéntelítettségét, és gyógyszereket is alkalmazunk. A gyógymódokat illetőn folyamatosan jelennek meg a szaklapokban a publikációk, mivel milyen eredményeket értek el, és természetesen mi is figyeljük őket, de még nincs az egész világon alkalmazott és garantáltan hatásos terápia.
Egy idős betegnek, akit hetekig lélegeztetőgépen, mesterséges altatásban tartanak, milyen esélye van a felépülésre?
Arra vonatkozóan sincsenek irányelvek, az egész világra érvényes kritériumok, mikor kell a beteget lélegeztetőgépre tenni. Ez a téma most nagyon foglalkoztatja az orvostársadalmat. Nemrég beszéltem például a szlovákiai származású Sándor Ferenccel, aki az USA Maine államában, egy Bangor nevű városban intenzív ellátásra szakosodott tüdőorvos. 2017 óta háromhavonta ingázik az USA és Szlovákia között, és a ruzsinói tüdőklinikán is dolgozik. Azt mondta, az Egyesül Államokban az a trend, hogy sokkal hamarabb intubálnak. Mi, amíg csak lehet, oxigénpalackot használunk, és ha jól van a beteg, nem intubálunk. A statisztikák sem egyértelműek abban a tekintetben, hogy ahol ezt hamarabb megteszik, ott biztosabb volna a betegek egészségi állapotának javulása. A kramárei kórház infektológia klinikáján ahhoz tartják magukat, hogy az intubálás, mint minden, a szervezetbe való beavatkozás, komoly fertőzésveszéllyel jár, ezért csak akkor alkalmazzák, ha már elkerülhetetlen.
Igaz, hogy a lélegeztetőgépre került betegek esetében hosszadalmas és nehéz a felépülés?
A lélegeztetett betegek többsége hetekig mesterséges altatásban is van, bár némelyiküknél elég tompítani a tudatot. Ebből nem egyszerű felépülni, mert a szervezet nagyon legyöngül, az izmok elsorvadnak; idős embereknél hónapokig is tarthat a lábadozás.
Mennyire változott meg az élete ez alatt az egy hónap alatt?
A magánéleti része annyiban, hogy csak munkába jártam, egy hónapig nem láttam sem a barátnőmet, sem a szüleimet. Önkéntes karanténba vonultam, hogy ne veszélyeztessem a szüleimet, nagyszüleimet. Nem volt könnyű, de elfogadtuk, mert tudtuk, hogy egyszer vége lesz, és annak is tudatában vagyunk, hogy a szakmámban bármikor bekövetkezhetnek ilyen helyzetek. Senki sem kényszerített, hogy orvos legyek, és ha már az vagyok, nem lett volna etikus megfutamodni. A munkaidőn kívül volt időm részletesen belemerülni a szakirodalomba, valamint régi hobbimnak, a családfakutatásnak szentelni az estéket, amit manapság már az interneten keresztül is lehet végezni. Az infektológián most letelt az egy hónap, még egy hétig Pozsonyban maradok, kivárom az inkubációs időt, aztán letesztelnek, és ha negatív leszek, végre hazamehetek Diósförgepatonyba.
Szakmai szempontból is sokat tanult?
Légzési elégtelenség a hematológián is előfordul, gyakran szeptikus sokk kíséretében, vagyis fertőzés következtében kialakult súlyos tüdőgyulladás esetén. Az antiinfekciós terápiát sikerült már ott elsajátítanom, de ez mégiscsak más, sokkal specifikusabb volt. A munkafolyamatok szervezéséről is sokat tanultam, láttam, mennyire fontos, hogy az osztályvezető orvos jó menedzser is legyen. Ami pedig a dolog etikai oldalát illeti, szerencsére nagyon jó és a hivatásának élő csapatba kerültem, s a többiek rögtön bevettek maguk közé. Az ügyelet letelte után is egy ötvenfős csoporton keresztül kommunikáltunk az interneten, és húsvétvasárnap délután jött egy hívás, hogy ki tudna most kimenni Bazinba, az idősotthonba. Fél órán belül tízen indultunk el a saját autónkon, és másnap megint; így folytatódott a lakók ellátása két héten keresztül. Ez óriási vizsga volt, de nagyon jó érzés is.
Mit gondol, megváltoztatja az egészségügyet vagy a politikának az egészségügyhöz való viszonyát ez a járvány?
Nagyon remélem, hogy felnyitja az illetékesek szemét, mi mindent kellene megoldani, mennyire fontos, hogy mindig legyen krízis esetére terv, mert a rögtönzés és a próbálkozás rengeteg értékes időt vesz el. Arról is beszélni kell majd, ki felel az idősotthonok orvosi ellátásáért, mert hiába a megyei önkormányzatok a fenntartók, ők nem tudnak a szögről leakasztani tartalékos orvosokat. Nagy szerencsénk, hogy nálunk egyelőre ilyen lassú lefolyású a járvány, és nem teszi próbára még inkább az egészségügyet.
Ön szerint minek köszönhető ez a lassú lefolyás?
Elsősorban annak, hogy idejében meghoztuk a szigorú intézkedéseket. Az okát még nem ismerjük, de a fertőzöttek között sem annyi a kritikus állapotú beteg, mint a környező országokban. Létezik olyan elmélet, hogy ez annak köszönhető, hogy a lakosság nagy része be volt oltva tuberkulózis ellen, de mindenképp sokat jelent a lakosok fegyelmezettsége is. Jó, hogy komolyan vettük ezt a dolgot, mert itt mindenki attól tartott az elején, hogy olyan lesz a helyzet, mint Olaszországban. Az orvosok rémálma, hogy egyszer meg kell nyomnunk a gombot, és lekapcsolni valakit a lélegeztetőgépről, mert fiatalabb, jobb perspektívájú betegnek van rá szüksége. Bízom abban, hogy erre Szlovákiában nem kerül sor.
Nem fúrnak a fogorvosok
A koronavírus az orvosok közül leginkább azokat veszélyezteti, akik kapcsolatba kerülnek a betegek légúti rendszerével és szájüregével, mert a betegség cseppfertőzéssel terjed. „Ilyenek a fogorvosok, orr-fül-gégészek és a szemorvosok is, vagyis azok a területek, ahol vizsgálatkor a beteg nem viselhet maszkot, szemüveget, védőpajzsot” – magyarázza Czakó László, a pozsony-ruzsinói kórház száj-, állkapocs és arcsebészeti klinikájának elöljárója, aki ugyan hazajár a munkahelyéről, de az egész családja március közepe óta karanténban van.
A klinikán csak az onkológiai, traumatológiai betegeket műtöttük, és azokat, akiknek rohamosan romlott az állapotuk. Azoknál a betegeknél, akik karanténban vannak, vagy kapcsolatban voltak fertőzött személlyel, de még nem bizonyított, hogy ők is megfertőződtek, speciális egyszer használatos védőöltözéket használnak, szűrőt és szemüveget, valamint dupla kesztyűt. „Az egynapos sebészeten most is végzünk komplikált foghúzásokat, kezelünk gyulladásokat; itt volt két bizonyítottan Covid-pozitív betegünk. Ha ilyen érkezik, sem a rendelőben, sem a váróteremben nem kerül kapcsolatba a többi pácienssel, izolált rendelőben látjuk el. Az orvos és a nővér számára is van külön kijárat a sterilizálóhelyiségbe, ahol levetik a védőfelszerelést, és minden vetkőzési stádiumban kötelező a kézfertőtlenítés. Ha Covid-beteget műtünk, a műtőfelszerelésen kívül a speciális védőöltözéket is magunkra öltjük, tehát dupla a védelem, az operáció befejezése után pedig a műtőt két-három órán át fertőtlenítik” – számol be a protokollról Czakó doktor.
Az egynapos szájsebészeti Covid-rendelőben egész Nyugat-Szlovákiából látnak el betegeket, akiket otthoni karanténból vagy állami karanténközpontból szállít hozzájuk a mentő. Szerencsére, nincs sok ilyen páciens, és jobb is, ha mostanában nem fáj az ember foga. „ A fogorvosok nem szívesen fúrnak, mert a hűtés magas nyomás alatt történik, és a vízpermet, amely a levegőben kering, vírushordozó lehet, ezért órákig kell utána fertőtleníteni. Fúrás nélkül is minden beteg után húsz percig kell sterilizálni a rendelőt, de ezt a kamara adatai szerint a fogorvosok nyolcvan százaléka vállalta, s az akut eseteket ellátják.”
Tervezik és megindítják a szüléseket
A veszélyhelyzet kihirdetése óta az ország minden szülészeti klinikáján tervezik a szüléseket, vagyis a várható dátum előtt pár nappal tesztelik a kismamákat, és utána megindítják a szülést. „Most csak az hozza világra a gyermekét ilyen előkészület nélkül, akinél váratlanul megindul a szülés” – tájékoztatott Buday Beáta, a dunaszerdahelyi kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának főorvoshelyettese. „Kialakítottunk egy Covid-szülőszobát a fertőzésgyanús személyek számára. Aki bizonyítottan fertőzött, és van rá idő, azt elküldjük Pozsonyba a kramárei kórházba. Akit tudunk, letesztelünk, és ha negatív a lelete, pár napon belül megindítjuk a szülést. Akinek a terhesség utolsó heteiben előrehaladott a lelete, és várható, hogy előbb beindul a szülés, azt korábban küldi a nőgyógyásza Covid-tesztre, és beutalja a kórházba. Ugyanígy zajlanak a tervezett császármetszések is. Ha valakinél spontán megindul a szülés, akkor a betegosztályozási protokoll alapján ítélik meg, s ha nem találják fertőzésgyanúsnak, akkor jön föl a szülőszobára.”
Fertőzésgyanús személy Dunaszerdahelyen még nem szült, ha lenne ilyen, a személyzetnek ugyanúgy be kellene öltöznie védőfelszerelésbe, mintha koronavírusos személyről lenne szó. „Olyan több is volt, akit nem volt idő letesztelni, vagy a tesztelés napján megindult a szülés, és csak utána kaptuk meg az eredményt. Szerencsére mind negatív volt” – mondja Buday Beáta. A kórházban most nincs ambuláns terhesgondozás, a szüléseknél nem lehetnek ott az apukák, és látogatókat sem fogadhatnak a kismamák. „Akit lehet, azt a lehető leggyorsabban hazaengedjük, s mivel április végéig csak sürgősségi műtéteket végeztünk, a személyzet sem dolgozott teljes létszámban. Ügyeltünk arra, hogy esetleges fertőzés esetén ne egyszerre fertőződjünk meg mindnyájan, mert ez már veszélyeztetné a betegellátást” – teszi hozzá a doktornő.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/19. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti:❗️
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.