Meddig hisszük el, hogy Matovič alatt minden jobb lesz?

Akik pedig mostanáig győzködték magukat, hogy esélyt kell adni neki, azok látva, milyen alibista módon viselkedik Boris Kollár lopott diplomamunkája kapcsán, végképp arra a következtetésre jutottak, hogy a hatalom számára is fontosabb, mint az elvek. Michal Vašečka szociológus szerint a fő kérdés az, meddig hiszik el a választók, hogy Matovič alatt minden jobb lesz, mint Fico idejében volt.

A kormány első száz napját teljes mértékben a koronavírus uralta, másra nem is jutott idejük és energiájuk. Mégis, milyen következtetéseket vonhatunk le a stílusból, ahogy ezt az egészet kezelte?

Ez egy bonyolult kormány, mert négy, sőt ha az OĽaNO-t tekintjük, öt párt alkotja. A stílust illetően azonban mindenképp az OĽaNO és a Sme rodina a meghatározók, és ők egyfajta antiintellektuális hangnemet képviselnek. Szembehelyezkedtek a társadalmi, gazdasági, politikai elittel, és azt ígérik, hogy a józan paraszti ész alapján fogják vezetni az országot. Egyelőre még minden arról szól, hogy ők azok, akik felveszik a harcot a korrupció ellen, nem lopnak, és a kisebb-nagyobb botlásokat a nagy cél érdekében el kellene néznünk nekik, hiszen ennek a kormánynak küldetése van. De ha hitelesek akarnak maradni, hamarosan kénytelenek lesznek mást is felmutatni. Ami még kiderült az elmúlt száz napban Matovičról, hogy nem az a fajta autokrata, mint mondjuk Orbán Viktor. Inkább az a csak önmagára hagyatkozó és önmagában bízó menedzser, mint Andrej Babiš, aki saját cégeként irányítja az államot.

Az, hogy nem vagyunk korruptak és nem lopunk, nem kötelező minimum?

A Kuckók (Pělíšky) című cseh filmben a szereplők arról beszélgetnek 1968-ban, milyen ígéretes most minden, és mennyire jó a hangulat, mire Bolek Polívka megkérdezi: és azt hiszitek, hogy ez elég lesz? Most sem lesz elég, hogy ígéretekkel tele a padlás, ez sokáig nem tarthat ki. Mivel Szlovákiában nem volt természetes, hogy a politikusok nem lopnak, ebben az értelemben esélyt kellene adni a kormánynak. Már csak azért is, mert úgy látom, hogy Igor Matovič őszintén gondolja, hogy nem gazdagodni jött a politikába. Ugyanakkor ez nem mondható el mindegyik koalíciós partneréről, ezért inkább az a kérdés, hogyan fog reagálni az ő korrupciógyanús botrányaikra. Egyelőre úgy tűnik, hogy megértést tanúsít irányukban, és azt a régi nótát fújja, hogy a pártok a saját homokozójuknak tekinthetik a kapott minisztériumokat.

Mivel magyarázza ezt az engedékenységet?

Igor Matovič mindig azzal érvel, hogy ennek a koalíciónak együtt kell maradnia, de ez nem mentség mindenre, főleg miután tanúi voltunk, hányszor és hogyan támadta Richard Sulíkot. Akkor nem aggódott a kormány egységéért? A kormányfő nem túlságosan művelt ember, viszont annál intuitívabb. Ennek az adottságának köszönhetően rögtön megérezte, ki a koalícióban az a nagy játékos, akivel szövetséget kell kötnie, mert ha nem teszi, akkor a riválisa lesz. Régi igazság, hogy ha az ellenfeledet nem tudod legyőzni, öleld a kebledre, Igor Matovič pontosan ezt teszi Boris Kollárral. Hosszú távon azonban megbánhatja ezt a szövetséget, mert a választások igazi győztese a Sme rodina. Sokkal többet markol, mint amennyi jár neki, szociális javaslataival fokozatosan elcsábíthatja az OĽaNO választóit. Matovič keservesen fog ráeszmélni, hogy a Sme rodina nemcsak az államkasszát dézsmálja meg, hanem az ő mozgalmát is.

Nyilván nem véletlen, hogy az első komoly választás elé is Boris Kollár állította Igor Matovičot a lopott diplomamunkájával. Mit gondol arról, ahogy a kormányfő ezt az egészet kezelte?

Ezen a vizsgán Igor Matovič megbukott. Amúgy az egész ügyről csak azt tudom mondani, hogy kínosabb, mint azt a szereplői gondolnák. Jómagam Brünnben a Masaryk Egyetemen végeztem, egy évig dolgoztam a 230 oldalas diplomamunkámon, és ugyanazt a titulust kaptam érte, mint Kollár a sajátjáért. Ilyenkor érzem azt, és gondolom, velem együtt sokan, hogy ennek a klubnak már nem is akarok tagja lenni. Értem én, mi ez a rangkórság Szlovákiában, nem voltunk grófok, bárók, hercegek, de még tiszteletre méltó polgárok sem, hát legyünk legalább magiszterek, doktorok, mérnökök. Bárki vehet, szerezhet magának titulust, és úgy érzi, ettől elfelejtődik, ki volt, honnan jött, mennyit tud, csakhogy ez nem így működik. A valóságban az ilyen emberek az egész hazai oktatási rendszert lejáratják, és azt érik el, hogy aki valódi képzést és tudást akar, nem csak címet, az külföldre megy tanulni. Most ehhez járult hozzá Igor Matovič azzal az álságos indoklással, hogy a kormány előtt nagyobb feladatok állnak, mint holmi plágiumok feletti ítélkezés. Az lehet, csak épp most kezd elveszni a nagyobb dolgokhoz szükséges erkölcsi alap.

A kormányfő Facebook-bejegyzései, sőt időnkét a hivatalos nyilatkozatai sem tanúskodnak megfontoltságról, méltóságról. Felnőhet a feladatához?

A jó hír, hogy a kihívásokkal nő az ember, a rossz, hogy annak, aki még csak most tanul, semmi keresnivalója a miniszterelnöki poszton. Ide felkészülten kell érkezni, mert itt nincs idő arra, hogy az ember tájékozódjon az állami intézmények szerkezetében, vagy angolul tanuljon. Igor Matovič minden eddigi szlovák kormányfő közül a leginkább felkészületlenül került a miniszterelnöki posztra, a kisvárosi vidéki ember látóköre és komplexusai pont úgy fogják őt kísérteni, mint Orbán Viktort. A magyar miniszterelnököt nagyon intelligens embernek tartom, de minden megnyilvánulásában érzem, hogy a felcsúti fiú bizonyítani akar a budapesti polgároknak, akik sosem fogadták be igazán, és éreztették vele, hogy itt magasabb a mérce. Ezt érzi Igor Matovič is, és ezért megy inkább mindezzel szemben.

És nyert ügye van, hiszen a szlovákiai választók nagy része vidéki ember.

Ez nem sértő, a pozsonyiak többsége is vidékről költözött a fővárosba, és a kisvárosokban, falvakban ugyanúgy élnek művelt, intelligens emberek, mint a nagyvárosokban műveletlenek. A komplexusokat ki lehet nőni, ha az ember nem alapból sértődött és gyanakvó, de én attól tartok, hogy Igor Matovič ilyen. Sok mindenben professzionálisabb lehet, de a személyisége és a stílusa nem fog változni. El kell ismernünk, hogy a kommunikációs képességei egyedülállóak. De egy idő után ez már nem elég, a marketinget tartalommal is meg kellene tölteni, és itt komoly hiányosságokat látok.

Miről tanúskodik, hogy a kormányfőnek a mai napig nincs szóvivője, de a Facebook-oldalán azt is megosztja, milyen hagymás zsíros kenyeret készít az „asszonykájának” reggelire, hogy elriassza az „udvarlókat”?

Exhibicionizmusról, ízléstelenségről és fokozott bizalmatlanságról. Az exhibicionizmus a politikában részben érthető, az ízléstelenség ez esetben a nejére, máskor a választóira tartozik, de az, hogy szinte senkiben nem bízik meg, mindannyiunkat érint, vagy érinteni fog. Ha egy miniszterelnök mindent maga akar intézni és kommunikálni, nem marad ideje, energiája átlátni a dolgokat, elveszik a részletekben és előbb-utóbb kiég. Ez pedig nemcsak az ő gondja lesz, hanem a miénk is.

Igor Matovič ugyanakkor olyan gesztust tett Trianon 100. évfordulóján a magyarok felé, ami elődjeitől elképzelhetetlen lett volna. Ez is marketinghúzás volt?

Szerintem támadt egy ötlete, megvalósította, és bejött. Legalábbis számára, mert egyébként felemásra sikeredett az egész – ahogy olvastam, voltak, akiket kihúztak a meghívottak listájáról, mások memorandummal állítottak be. Igor Matovič van olyan tapasztalatlan, hogy fogalma sincs, ki kicsoda a szlovákiai magyar közösségben, milyen belharcok folynak ott, és kizárólag Berényi Józsefre hagyatkozott. Azzal nem számolt, hogy majd jönnek a hatalom Budapestről irányított technikusai egy memorandummal és elrontják az idillt. De még így is Igor Matovič jött ki az egészből jól, mert azt senki nem vitathatja, hogy megtette ezt a példátlan gesztust, másrészt a nacionalista szlovák választóknak mindig mondhatja azt, hogy ő megpróbálta, de ezekkel a magyarokkal nem lehet.

Vagyis megint két legyet ütött egy csapásra…

És az egészben az a legszebb, hogy nagy valószínűséggel véletlenül. Egyszerűen megérezte, milyen témát kell meglovagolni, és most mindenki elégedett lehet. Azok a magyarok, akik azt akarták hallani, hogy a szlovák miniszterelnök együtt érez velük, hallhatták, azoknak a szlovákoknak pedig, akik ezért bírálták volna, megüzente, hogy a magyarok beleköptek a tenyerébe. Ezt politikai haszon szempontjából jobban ki sem lehetett volna találni.

Igor Matovič nacionalista?

Nem, de a szlovákiai magyar politikai képviselethez való viszonyát nem az empátiája vagy a történelmi ismeretei, hanem a Bugár Béla iránt érzett ellenszenve határozza meg. Pozitív dolog, hogy nincs benne eredendő nemzetgyűlölet, mint Mečiarban, akinek komplexusai voltak a csehekkel szemben, Dzurindában, aki sosem tudta átlépni annak a szepességi embernek az árnyékát, aki romák között nőtt fel és konfliktusai voltak velük, vagy Ficóban, aki csak nehezen leplezte a nacionalizmusát. De Matovič annyira érzi, mikor mivel lehet szavazatokat vagy akár csak lájkokat szerezni, és ez annyira fontos is számára, hogy sosem fog habozni, hogy előhúzza ezt a kártyát. E tekintetben sem 21. századi államférfi, akit az elvei akadályoznának meg bármiben, amitől sikert remél.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/28. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene