A járvány jókora kilengéseket okozott a vásárlási módokban és lehetőségekben, akár pánikszerű rohamokat. Észszerű spájzolásról vagy polckifosztásról van szó?
Az élet alapvető kellékeit kínáló boltokra nem került ugyan lakat a járványhelyzet által leginkább sújtott területeken sem, de a vásárlási élmény merőben megváltozott a közelmúltban. Szlovákiában szerencsére leginkább csak fotókon és beszámolókon keresztül lehet ismerős az igazán katasztrófafilmbe illő boltostrom, de a korlátozott belépésből, az időnként kígyózó sorokból, az esetenként a szokásosnál kisebb kínálatból ide is jutott. És persze a kezdeti meg az ünnepi zárva tartás előtti nagyobb rohamokra is volt példa – habár ez utóbbi nem új jelenség, csak éppen most nehezített körülmények között zajlik ez is.
Rendkívüli csali effektus
Az úgynevezett békeidőkben is millió tényező befolyásolhatja azt, hogy mi kerül a kosarunkba, és ezek jelentős részének nem túl sok köze van a valós igényeinkhez. Talán ennek a legegyszerűbb példája, amikor hajlandóak vagyunk leemelni a nagyobb csomagolást a polcról, csak mert súlyra hajszálnyival olcsóbb, mint a kisebb, pedig az is bőven elég lett volna. Az egyedi eset legtöbbször megmagyarázható: ha mondjuk, kávé ez a bizonyos termék, hosszú távon elvileg pénzt takarítunk meg, hiszen nem romlik meg az otthoni tárolás során sem. De mivel tömegek járnak el ugyanígy, végül kollektív jelenséggé alakul: ha az előállító vagy az elárusító megfelelő módon keretezi a terméket, azaz a befolyásra alkalmas méretűre csomagolja, és csalafinta árcédulákkal látja el, a szándékai szerinti irányba alakíthatja a vásárlói akaratot. Ezt nevezik csali effektusnak, és bizony a bolton kívüli területek is hathatnak ránk, például a választásokon: ha van egy nem túl jó jelölt, de indul mellette két borzasztó, akkor a nem túl jót vagyunk hajlamosak karikázni, még ha a másik kettő nélkül talán soha nem tennénk is ezt. Történik mindez tudattalanul – egészen addig, amíg nem tudatosítjuk, amennyire csak tudjuk. Ez jóval nehezebb, amikor rendkívüli intézkedések lebegnek a fejünk felett, és még tovább deformálják többek között a vásárlásunkat.
Racionalitáson innen
Az még nem tekinthető pánikolásnak, rendkívüli viselkedésnek, ha egy várható eseményhez vagy körülményhez alakítjuk a kosarunk tartalmát: sok kalácsot fogunk sütni a hétvégén, több lisztet veszünk; nem jutunk két hétig bolt közelébe, megvesszük azt a bizonyos nagyobb csomag kávét. A folyamatos ellátáshoz szokott vásárlónak azonban nem mindig olyan könnyű átlátnia, pontosan miként kell megváltoztatnia, kiegészítenie a bevásárlási listát: az ünnepi sütés-főzésen kívül ennek is tulajdonítható, hogy a többnapi boltzár esetén hirtelen megduzzad az embertömeg a kasszák előtt, márpedig ebben az esetben tudni lehet, hogy 2-3-5 nap múlva újra kapható lesz minden, mi szem-szájnak… A jelenlegi válsághelyzet kibontakozásakor ehhez képest egy olyan időintervallum hangzott el, amelyet már ennél nehezebb átlátni: két hét. Éjféltől éjfélig felkereshető boltokhoz szokott ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy mire lesz szüksége a tizennegyedik napon. És még ha meg tudná is, pontosan ki tudná mérni, miből mennyi lesz elég, akkor sem pusztán két hétről volt itt szó, hanem a bizonytalanságról.
Önbeteljesítő jóslat
A bizonytalanság, illetve az ebből eredő félelem pedig cselekvésre ingerel. Szakértők szerint ebbe a komplex viselkedési mintába az is beleírja a részét, hogy a védekezés egyrészt egyszerű (kezet kell mosni), másrészt passzivitást követel (otthon kell maradni), így aztán a félelemtől való védekezésként cselekedni kezdünk, méghozzá valami látványosat: jól bevásárolunk, ettől azt az érzést remélve, hogy kontroll alatt tartjuk a helyzetet a mi kis mikrouniverzumunkban. Ebben a felhevültségben aztán végképp leemeljük a nagyobb csomagot, csak nehogy hoppon maradjunk. A lavinaszerű reakciót ezen a ponton már elég nehéz megállítani: ha valakit netán elkerül ez a bizonyos fokozott vásárlási inger, látva azt, hogy mások, tömegek indulnak rohamra a boltok ellen, csatlakoznak. Ha a járvány és a válság miatt nem alakult volna ki hiány, ennek a csordahatásnak nyomán már biztosan: a pánikolók szélsőséges esetben egymás elől, egymás kosarából kapkodják el a termékeket.
Infodémia
Amikor mindenki vásárolni rohan, és üres polcokat ábrázoló fotók lepik el a (közösségi) médiát, nem épp egyszerű elhinni a hatóságoknak, hogy minden rendben lesz, nem fog kialakulni hiány, mindenből van elég készleten. Az információk ellenőrzése a rendkívüli helyzet előtt is komoly kihívás volt, most pedig aztán még inkább oda kell figyelni arra, kinek mit hiszünk el, kiben bízunk.
Tudjunk a dolgok állásáról, ugyanakkor ne merüljünk el nyakig (meg még annál is jobban) az áradó információban, mert ha a hullámai összecsapnak a fejünk felett, még könnyebben átadjuk magunkat a pániknak, amitől újabb negatív hírek generálódnak, és elindul egy láncreakció. Elszenvedője pedig nem csak a pánikoló, főleg nem az, aki viszonylagos anyagi és társadalmi biztonságból szemléli és szenvedi el a folyamatot, hanem az igazán kiszolgáltatottak: például azok, akiknek nincs pénzük egykartonnyi tejre, hanem mindig csak egyetlen liternyire. Bekészíteni nem tud, de ha mindenki más ezt megtette, számára csak az üres polc marad. Ez ellen ő maga keveset tud tenni, bezzeg mindazok, akik előtte onnan pakoltak buzgón elfelé!
Fő a nyugalom!
Ahogyan a csali effektus esetében, a pánikszerű hangulat kialakulásakor is sokat tesz a tudatosság, az ebből táplálkozó megfontoltság és viszonylagos higgadtság. A negatív példák az álhírekkel vetekedő mértékben özönlenek, ahelyett azonban, hogy átadnánk magunkat nekik, inkább figyeljünk oda a másikra, jelen esetben a másiktól való távolságtartásra, és arra, hogy lehetőleg a rendelkezésre álló készletek (mármint az, mi épp a polcon van, előhordva a raktárból) minél többeknek legyen elég. Egyáltalán nem kellemes maszkban, kesztyűben, az érintéstől óvakodva gyűjtögetni a legszükségesebbeket, és ezzel mindenki más ugyanígy van, nyilván frusztráltabb az átlagosnál, hát még az, aki több személynek szerez be élelmiszereket (nem mindenki azért vesz el látszólag sokat az adott termékből, mert felhalmoz).
Legjobb talán, ha nem lovaljuk bele magunkat a pánikba, már csak azért sem, mert egyes szakvélemények szerint ez a vásárlós, felhalmozós, rohamozós jelenség nem is az a szó legszorosabb értelmében: igazán csak az lenne pánik, ha egy ijesztő jelenség, mondjuk, pisztolylövés hatására elkezdene a seregnyi ember kiáramlani a boltból. Ehhez képest van annyira békés a helyzet, hogy jól meggondoljuk a boltügyeinket, és amikor már úgy érezzük, hogy tudjuk a tutit – a nagyobb csomagolást vesszük le, mert jobban megéri; húszat viszünk haza, mert rajtunk nem fog ki a hiány –, álljunk meg egypár maszk mögötti lélegzetvételre, és számoljunk: miből mennyi is kell nekünk? Ehhez legjobb társunk a bevásárlólista, no és persze a szabályok és kérések betartása lehet.
Nem lehet mindent online
Tevékenységeink egész serege költözött fel az internetre a járványügyi intézkedések hatására, és bár újabb és újabb lehetőségek tűnnek fel, van, ami elé nem elég odaírni, hogy e-. Az ölelés, a személyes kapcsolatok (vagy éppen a Vasárnap) esetében ez evidencia, de kevesen gondolhatták, hogy virágzás helyett az online vásárlás megfeneklik a jelen helyzetben. Amikor a bolti vásárlás nehezített, elvileg jobb lehetőségnek tűnik az e-kosár telepakolása, majd házhoz szállíttatása, de a gyakorlatban ez Szlovákiában sem épp egyszerűen megoldható a túlterheltség miatt. Már olyan üzletlánc is akad, amely egyenesen kéri a potenciális vevőktől, hogy ne válasszák ezt a lehetőséget.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap2020/18. számában jelent meg!
❗️Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti❗️
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.