Félidőben összekapta magát a szlovák kormány

Nagyobb bajnak tűnik, hogy ennél jobbra a jelek szerint nincs kilátás. Michal Vašečka szociológus, a pozsonyi Páneurópai Főiskola marketinggel és tömegkommunikációval foglalkozó intézetének docense szerint szinte kizárt, hogy az orosz agresszió kiváltotta összefogás sokáig kitartson, az elkövetkező két évet és a következő választásokat inkább az elszegényedés kiváltotta gyűlölet és a frusztráció fogja meghatározni.

Három hete még arról beszélgettünk volna, hogy a jelenlegi szlovák kormány közös célok, víziók és elvek nélküli gyülekezet. Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, hirtelen összekapták magukat, egységesek és eltökéltek, még Eduard Heger kormányfő is szokatlanul határozott. Ez lenne a kormány pótvizsgája?

Azt majd meglátjuk, túl korán van még, mert a háború sokáig eltarthat. De tény, hogy Heger kormányfő kilépett saját árnyékából, az orosz invázió elleni pozsonyi tüntetésen engem is meglepett a felszólalásával. Mostanáig inkább egy lelkiismeretes hivatalnok volt, aki exhibicionizmusban nem akarta felvenni a harcot a három alfahímmel, Matovičcsal, Kollárral és Sulíkkal, elég gondja volt azzal, hogy összetartsa ezt a recsegő-ropogó koalíciót. A válságos helyzetben szerintem felnőtt a feladatához. Államférfivá vált, és ugyanez elmondható Ivan Korčok külügyminiszterről, valamint Jaroslav Naď védelmi miniszterről is. Most úgy tűnik, van esélye ennek a koalíciónak, hogy a következő két évet is kitöltse, ám ez a két év nagyon nehéz lesz.

Mivel magyarázza, hogy Eduard Heger ennyire nyíltan, már-már harciasan kiállt Ukrajna és a NATO-csapatok szlovákiai jelenléte mellett?

Ez volt az a töréspont, ahol el kellett dönteni, hogy az elvei és a meggyőződése szerint cselekszik, vagy a közvéleményhez próbál igazodni. Úgy vélem, a döntésében komoly szerepe lehetett annak is, hogy Mikuláš Dzurinda volt kormányfő és Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter az elmúlt napokban többször is hangsúlyozták a sajtóban: nehéz időkben helyes, nem pedig népszerű döntéseket kell hozni. Heger most ezt megtette, kérdés, meddig tart ki a koalíción belül az egység.

Ez leginkább a legerősebb párton, az OĽaNO-n múlik, nem?

Múlna, ha az OĽaNO standard párt lenne valamiféle elképzeléssel. Igor Matovič azzal nyerte meg a választásokat, hogy elhitette az emberekkel, elég nem lopni. Ma már tudjuk, hogy ez nem elég, bizonyos képességekre is szükség van, de ezeket az OĽaNO esetében nem látjuk. A kormány a kezdetektől azt hirdette, hogy korrupcióellenes, de önmagában az, hogy Boris Kollár is a tagja, ellentmond ennek. Aztán Matovič azt mondta, hogy a járvány elleni küzdelemmel fog foglalkozni, de ez sem jött össze, mert nagyon kevés embert sikerült beoltani. Ehhez sokat hozzátett az, hogy Matovič hónapokig kötelező teszteléssel molesztálta a lakosságot, majd mindent feltett az orosz Szputnyik vakcina behozatalára, teljesen feleslegesen. Ráadásul az OĽaNO egyemberes mozgalom, a választók Matovičon keresztül ítélik meg, ő pedig olyan csapdába lavírozta, hogy nélküle itt sem tartana, vele viszont nincs esélye növekedésre. Az OĽaNO személyzeti politikájáról beszélni is felesleges, sok felkészületlen, műveletlen ember került a parlamentbe a listáján, és néhány olyan keresztény aktivista, akiknek standard keresztény pártban nem lenne keresnivalójuk. Ezek az emberek tudják, hogy először és utoljára ülnek a parlamentben, és ennek felel meg a teljesítményük is. Ma már azt sem lehet elmondani, hogy az OĽaNO-t Igor Matovič személyisége tartja össze. Szerintem inkább csak a hatalomvágy és az igyekezet, hogy mindenki a maximumot hozza ki a jelenlegi lehetőségeiből.

Akkor mi az, ami ezt a kormánykoalíciót összetartja?

Február 24-e előtt még azt mondtam volna, hogy a Robert Fico visszatérésétől való félelem. Ma úgy látszik, bizonyos európai értékek. Nem tudjuk azonban, ezeket mikor írják újra felül a személyes és pártérdekek.

Ez eddig a Sme rodina esetében volt a legszembetűnőbb. Ők biztosan kihozták a maximumot ebből a kormányzásból.

Boris Kollárék a kezdetektől két oldalra muzsikálnak és a legfőbb céljuk, hogy Vladimír Pčolinský volt SIS-igazgató ne kerüljön börtönbe, a többi számukra üzletelés és alkuk kérdése. Valamiben konzervatívak, valamiben pragmatikusak, a politikájuk az üzlet és az ideológia furcsa elegye. Belső ellenzékként viselkednek a kormánykoalícióban, úgy bizniszelnek, hogy közben a nép érdekeiről beszélnek, úgy állnak ki a konzervatív értékek mellett, hogy az elnökükről sok minden elmondható, csak az nem, hogy ezen értékek szerint élne. Mégis népszerűek. A sikerük politológiai talány, de egyszersmind jellemzi a szlovákiai választókat is. A Za ľudí pártra kár a időt vesztegetni, ott már csak arról van szó, hogy Veronika Remišová pártelnök és miniszter maradjon, még ha a párt ki is kopik alóla. Két éve ennek a pártnak kormányalapító és miniszterelnöki ambíciói voltak, ma a 2,5%-os preferenciáit is túlzásnak tartom, sokan talán már csak részvétből tartanak ki mellettük. Ha onnan nézzük a dolgot, melyik kormánypárt tartja magát leginkább ahhoz, amit a választóknak ígért, az SaS-t említeném. Ugyanakkor látszik, hogy Sulík minden igyekezete arra irányul, hogy el tudjon határolódni Matovič meg a koalíció botrányaitól és a saját útját járja.

Mit tart a jelenlegi kormánykoalíció legnagyobb hibájának?

Az elsőnek azt, hogy Igor Matovičot nevezte ki kormányfőnek, mert az elején ezt ki lehetett volna kerülni. A másodiknak Maroš Žilinka megválasztását a főügyészi posztra. Már annak idején mondtam, hogy akit Boris Kollár javasol, Robert Fico támogat, és az egészet Michal Gučík intézi, az gyanús. Sajnos igazam lett.

A kormányzás első évében úgy tűnt, hogy erős az elhatározás, megtisztítani a rendőrséget, ügyészséget, bíróságokat. Ez mennyire sikerült?

Félig-meddig. Nagy volt a lelkesedés, talán a túlmotiváltság is, és annál kevesebb a felkészültség. Most látjuk, mennyien vannak szabadlábon a letartóztatottak közül, hogyan viselkedik a főügyész, milyen ellentmondásos ítéletek születnek a bíróságokon. Értékelni majd akkor lehet, ha lezajlanak a nagy perek, de szkeptikus vagyok.

Nagyon nehéz idők jönnek hatalmas áremelésekkel, társadalmi elégedetlenséggel. Van esélye ennek a koalíciónak, hogy állja a sarat?

Csak akkor lesz esélye, ha összetart. Az ellenzék nem fogja megkönnyíteni a dolgát, Fico már most arról beszél, hogy a szlovákiai emberek érdekei fontosabbak, mint a nyugati értékek. Minél nehezebb lesz az élet Szlovákiában, annál fogékonyabbak lesznek erre a választók.

A kérdés az, meg lehet-e egyáltalán az embereknek magyarázni, hogy a szlovák kormány az általános drágulást csak nagyon kis mértékben tudja befolyásolni, vagy ellensúlyozni.

A politikusok dolga, hogy ezt megmagyarázzák, de biztos, hogy a választók jelentős része számára könnyebben elfogadható lesz az ellenzék magyarázata, miszerint a kormány az egészet rosszul menedzseli, mert nem kellene Oroszországot provokálni, fontosabb az orosz gáz és kőolaj, mint Ukrajna, a NATO és folytathatnám.

A legújabb felmérés szerint Szlovákia NATO-tagságát a megkérdezettek 61%-a támogatja, de az amerikai katonák szlovákiai jelenlétét csak 29%. Honnan ez az Amerika-ellenesség?

Valóban, Szlovákia a leginkább Amerika-ellenes Európában, szerintem ez azzal függ össze, hogy az összeesküvés-elméleteknek is nálunk hisznek a legtöbben, és ezekben fontos szerepet játszik Amerika. Az pedig, hogy minden mögött hátsó szándékot, összeesküvést, ellenséget látunk, annak az eredménye, hogy Szlovákiában veszélyesen meggyengültek a közös értékek és normák. Nem érvényesül a társadalom szabályozó hatása, a legtöbben úgy látják, hogy semmi sem úgy van, ahogy a társadalom vezetői mondják, és csak törvényszegéssel érhetnek el megfelelő életkörülményeket. Szlovákiában ez a gyanakvás és bizalmatlanság olyan veszélyes méreteket öltött, hogy már visszafelé sül el. Aki azt hiszi, hogy csupa ellenséges képződmény veszi körül, az maga is ilyen ellenséges képződménnyé válik.

Ebben hasonlítunk Oroszországra.

Sajnos mentalitásban közelebb vagyunk hozzá, mint a Nyugathoz. A szlovákiai emberek többsége pont úgy, mint az oroszok, csak a fogyasztás szintjén nyugati és haladó, a gondolkodása keleti maradt. Ebből csak úgy lehet kievickélni, ha a társadalomban mindenki betartja a törvényeket és az íratlan szabályokat, de a bizalom visszaszerzése generációkon át tart.

Robert Fico mostanra teljesen azonosult a szélsőjobbal. Érdekes módon ez az oldal most oroszpárti, miközben Putyin azt mondja, hogy meg akarja tisztítani Ukrajnát a fasisztáktól. Hogyan férhet el az a két dolog egy fejben egymás mellett?

Úgy, hogy ők saját magukat nem tartják fasisztáknak. Mára devalválódott ez a kifejezés, de ha elemezzük Putyin és környezte praktikáit, bőven találunk fasiszta elemeket. Egyébként pedig itt is érvényes, hogy azok szoktak leginkább másokra mutogatni, akik maguk is sárosak.

Peter Pellegrini egyértelműen elítélte az orosz inváziót, ezzel elhatárolódott az oroszpárti Smertől. Meggyőződés vezérelheti, vagy inkább számítások?

A Hlast pragmatikus pártnak tartom, amely a közvélemény-kutatások alapján helyezkedik. A lakosság 78%-a elutasította az Ukrajna elleni orosz támadást, ezért Pellegrini is jobbnak látta erre az oldalra állni.

Vajon meddig tarthat ez a társadalmi hangulat? Nem fogunk nagyon hamar eljutni oda, hogy azt gondoljuk, inkább adja meg magát Ukrajna, csak maradjon meg nekünk az olcsóbb orosz földgáz?

Természetes, hogy nem marad meg a szolidaritásnak ez a mértéke. Minél több gond lesz az ukrán menekültekkel és minél inkább sújtanak majd bennünket az áremelések, annál hajlamosabbak leszünk hinni az orosz propagandának. Itt az lesz a kérdés, hogyan tudja a kormány felvenni a harcot a félretájékoztatással, amely ebben a helyzetben már kimeríti az ellenséges tevékenység fogalmát.

A következő hetekben, hónapokban sokan bíróság elé állnak azok közül, akik az előző kormány idején éltek vissza a hatalmukkal, de korántsem biztos, hogy el is ítélik őket. Mintha az embereket sem érdekelné már annyira az igazságszolgáltatás, amikor annyi hétköznapi gondjuk van.

Tény, hogy az érdeklődés kisebb, de ez természetes. Annyi ügy volt, annyi mindenre derült fény, hogy belefáradtunk, és a megélhetés mindenki számára fontosabb. Itt megint csak oda jutunk, hogy a szlovákiai választó hajlamos úgy gondolkodni, hogy úgyis mindenki csal, lop, hazudik, és nincs igazság.

Eljuthatunk ismét oda is, hogy semmit sem fogunk jobban akarni, mint biztonságot, rendet és egy erős vezetőt?

Nagy a kockázat, mert Szlovákiába mindig megvolt erre az igény. Kérdés, hogy jön-e valaki, aki ezeknek az elképzeléseknek megfelel.

Miről fog szólni a következő két év? Csak az áremelésekről és a túlélésről, vagy arról is, milyen értékrendet kellene követnünk?

Úgy vélem, sok szó lesz az értékrendünkről pont a gáz és a kőolaj kapcsán is. El kell döntenünk, hová tartozunk, mit tartunk fontosnak, miért leszünk hajlandók áldozatot hozni. E téren a kormány nem tett semmit, de újra visszahozhatja az értékrendbeli témákat a közbeszédbe. Ha sikerül elérnie, hogy ne mi legyünk az EU és a NATO leggyengébb láncszemei, az hatalmas siker lesz.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11.  számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene