"Európába, de mindahányan!" - Ma lenne 70 éves Csengey Dénes

Nem tudom, hányan ismerik Csengey Dénes nevét, de attól tartok, egyre kevesebben. Ő volt az, aki 1989. március 15-én farmerdzsekiben, vállára terített ballonkabátban kiállt a tömeg elé a Magyar Televízió Szabadság téri székházánál, és közölte, hogy a tévé mindenkié. „A televízió a nemzet tulajdona, nem a kormányé. Szabad sajtót, szabad rádiót, szabad televíziót!”

Csengey Dénes a magyarországi rendszerváltó értelmiség meghatározó alakja volt, az MDF egyik alapítója, Cseh Tamás Mélyrepülés című albumának a szövegírója.

Ő volt az, aki jobboldali/konzervatív (ha úgy tetszik: népnemzeti) alapállásból fogalmazta meg, hogy senkinek sem vonható kétségbe a magyarsága, és senkit sem szabad kirekeszteni a nemzetből. Még akkor sem, ha mást gondol a világról, mint mi. Mert sokkal könnyebb egymás ellen fordulni, mint közös hazát építeni. Ő viszont, bár látta, hogy a magyar társadalom az erkölcsi összeomlás szélén áll, hitt a közös hazában. Hitt abban, hogy a nemzeti egység megvalósítható. Ez volt az ő egyszemélyes programja. Megmenteni Magyarországot. Párbeszédet folytatni ott, ahol az értelmiség lövészárok-hadviselésre rendezkedett be. Megérteni – és nem megsemmisíteni – a másik oldalt.

Ő volt az, aki a jogfosztottságban élő határon túli magyarokra is kiterjedő nemzetpolitikát javasolt, 1989 tavaszán pedig egy strasbourgi konferencián jelképes üzenetet küldött Európának, 15 millió magyar nevében. „Hiszek a tiszta, őszinte beszédben. Hiszek abban, hogy ha én Magyarországon a Duna vizébe dobok egy palackot kurta üzenettel, az a palack ár ellenében, felfelé fog úszni. Az üzenet talán az lesz: Mi európai nép vagyunk, és ezt soha nem fogjuk elfelejteni. Szétszóródtunk, fogságba estünk, legyengültünk és sokáig elfoglalta szemhatárunkat a reménytelenség. De még nincs végünk. Meg akarunk maradni, és haza akarunk találni – Európába. Aláírás: Tizenötmillió magyar.”

Amikor azt hirdette, hogy „Európába, de mindahányan!”, ezt értette alatta. Hogy ne csak néhány kiváltságos (az ő szavával: maharadzsa) tartozzon Európához, ne csak a Váci utca és a Ferihegy II, hanem mindenki, a vidéki Magyarország éppúgy, mint a határon túli magyarok.

Egy tévéműsorban úgy jellemezte magát:

Nem vagyok megvert ember. Nem vagyok vesztes ember. Szabad ember vagyok.

Tamás Gáspár Miklós filozófus szerint Csengeyt a politikai ellenfelei is tisztelték, mert látták rajta, hogy halálosan komolyan veszi azt, amit mond, és az életével kezeskedik érte. „S ha nem megy, akkor belehal.”

Csengey Dénes 1991 áprilisában hunyt el, 38 évesen. Úgy találták meg budapesti lakásában, a széken ülve, félig az asztalra borulva. Ahogy a korabeli sajtó írta: „szervezete felemésztődött az állandó idegfeszültségben, a hajszoltságban, az önpusztító életmódban.”

Van abban valami szimbolikus, hogy két olyan Csengey-kötetem is van, amelyet kiselejteztek. Értéktelennek vélte őket a révkomáromi Egyetemi Könyvtár. Az egyik egy esszékötet (A kétségbeesés méltósága), a másik beszédeket, hírlapi jegyzeteket tartalmaz (Mezítlábas igazság). Utóbbiban van egy tárca, 1989 karácsonyán írta:

„Jövőre elosztjuk Magyarországot. Ebben csendes kérlelhetetlenséggel egyetértünk. Ez a haza a miénk. Szegénységben, szabadságban. Szeretetben?  Nem árt, ha az osztozkodásig magunk között marasztaljuk az angyalt. Sok lesz a teríték. Igen hosszadalmasak, igen átfűtöttek lesznek az imák. És nagyon kevés lesz, amin végül megosztozunk. Senki követelései nem fognak teljesülni. Látjuk előre, hogy senki nem fog igazán jóllakni. De azért nem fogunk rárohanni Magyarországra. Nem fogjuk szétmarcangolni. Ugye?”

Ezeket a kiiktatott könyveket fillérekért szereztem meg, darabját 50 centért. Egyikre sem tartottak igényt. Jelképes az is, hogy egyetlen magyar egyetemünk, a Selye János Egyetem könyvtára úgy selejtezi ki Csengey Dénes könyveit, hogy beleüti a pecsétet, szlovákul, csupa nagybetűvel: VYRADENÉ.

Csengey Dénes ma lenne hetvenéves.

Barátja, Sándor György humorista írta róla, hogy legalább száz kellene belőle, s akkor nem lenne baj. „Talán ötven is elég volna. Húsz… Tíz… Öt igaz ember. De sajnos már egy Csengey Dénesünk sincs.”

***

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. január 24-i számában jelent meg.