Csomagot kaptunk. Igor Matovič harmadik „zseniális” ötlete

A pénzügyminiszter törvényjavaslatát rohamtempóban, véleményezési eljárás nélkül fogadta el a parlament, az indoklás szerint azért, hogy minél hamarabb segíthessen a rászorulóknak. Az eredmény az lett, hogy senki sem sejti, miből fogja a kormány a szükséges 1,2 milliárd eurót előteremteni. Szó volt ugyan a nagyvállalatok, mint a Slovnaft megadóztatásáról, de mostanáig erről sem tudunk többet, mint hogy bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Majd az önkormányzatok

Akárhogy hagyták is jóvá a törvényt, érvénybe fog lépni, hacsak az államfő meg nem vétózza. Ha megvétózza, vélhetően akkor is, mert a furcsa ad hoc „családtámogatási koalíció” újra megszavazza. A legtöbb családnak valóban növeli is valamicskét a jövedelmét, csak az a gond vele, hogy vagy túl bonyolult lesz hozzájutni, vagy máshol fizetnek rá. Az egész koncepció ugyanis több sebből vérzik.

Legnagyobb hiányossága az, hogy a „majd csak lesz valahogy” elv alapján született, és nincs anyagi fedezete. Az 1,2 milliárd eurós összköltség felét, a szakköri támogatásokra szükséges 550 millió eurót a kormány az önkormányzatoktól venné el, mert ennyivel csökkentené a községek visszaosztott adóbevételét. Arról, hogy ezt az állam hogyan kompenzálná, szintén nem hallottunk konkrét elképzelést, a megnövekvő energiakiadásokat Matovič pénzügyminiszter szerint hatékonyabb gazdálkodással kellene visszaszorítaniuk.

A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása tiltakozott is a törvény ellen, azzal érvelve, hogy a községek is működtetnek művészeti alapiskolákat, támogatják a sportklubokat, színjátszó köröket, és a komoly bevételkiesés esetén kénytelenek lesznek adókat emelni. De hiába. A törvényt elfogadták, azzal pedig, hogy a településeken lesz-e miből fűteni és világítani, most nem törődik senki, elvégre nyár van, meleg és sokáig világos.

Jelentkezni csak mobilon

A második komoly probléma a szakkörökre szóló 60 eurós hozzájárulással, hogy az igényléshez mobilapplikációra lesz szükség. Még ha a legszegényebb családok járatnák is szakkörökre a gyermekeiket (általában nem járatják), akkor is nehezen elképzelhető, hogy minden egyes alkalomkor mobilon jelentkezzenek be. Az elképzelés az, hogy a pénzügyőrség kifejleszt egy applikációt, amelyen a gyermeküket szakkörökre járató szülők számlát nyitnak, megrendelik és kifizetik a foglalkozást, majd az edző vagy pedagógus azt is bejelöli, hogy a gyermek részt vett-e rajta. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a törvényt úgy hagyták jóvá, hogy az applikációt mindig csak egy szülő kezelheti (vagy pedig a másiknak is ismerni kell a jelszavát).

Mindennek jövő januártól már működni kellene, de szinte biztos, hogy nem fog, mert még a közbeszerzési eljárást sem írták ki a fejlesztésre.

„Nagy valószínűséggel ez az applikáció is arra a sorsra jut majd, mint az, amelyiken a Covid idején oltásra lehetett, vagy inkább nem lehetett jelentkezni, vagy az e-Health, amelyen keresztül orvosi vizsgálatra kellene bejelentkezni. Egyik sem működött rendesen, szinte biztos, hogy ez sem fog, mert nincs idő az alapos fejlesztésre és kipróbálásra” – magyarázta lapunknak Martin Krajmer IT specialista. Szerinte egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a szülők a sok tennivalójuk mellett mobilapplikációkon klikkelgessék, mikor milyen szakkörre vitték a gyereküket. „Akiknek a legnagyobb szükségük volna a támogatásra, azoknak lehet, hogy internet sincs a mobiljukban, és inkább nem küldik a gyerekeiket szakköre, mint hogy applikáción keresztül igazolják a részvételt, majd értékeljék a foglalkozást. Értem én, hogy az állam így akarja ellenőrizni a pénz hatékony elköltését, de ennek más módja is van. Minden szülő személyesen tartja a kapcsolatot a zenetanárokkal, edzőkkel, ők is készítenek kimutatást, ki jár a szakkörökre. Egyetlen törvény sem szól arról, hogy a polgár köteles applikációkon keresztül kommunikálni az állammal, és ennek nálunk nem is adottak a feltételei” – teszi hozzá Krajmer.

Sok szakkör, kevés szakember

Ha valami csoda folytán mégis elkészül és működni is fog a szakkörös mobilapplikáció, ez még mindig nem elég, mert az ügyfelekkel tartani kell a kapcsolatot, segíteni nekik, ha megakadnak, elfelejtik a jelszavukat, lefagy a rendszer. Ez mind további kiadásokat jelent, amiről ugyancsak nem esett szó a törvény jóváhagyásakor.

Ahogy arról sem, mennyi dilettáns pénzhajhász fog most hirtelen szakkört indítani, hiszen a bevétel biztosított. Mostanáig az állam tanévenként 32 euróval támogatta egy-egy diák szakköri foglalkozásait, ezeket az iskolákban, művészeti iskolákban, szabadidő-központokban, sportegyesületekben is felhasználhatták. Újabban az állam által támogatott szakkörök listáját a kulturális és az oktatásügyi minisztérium fogja összeállítani, de ez még nem garancia a minőségre. Várhatóan sokkal nagyobb lesz a kínálat, mint eddig, és még jobban kell a szülőknek ügyelniük az ajánlásokra, mert jó sportedzőből, zenetanárból, táncoktatóból sem lesz több attól, hogy az állam többet költ a szabadidős tevékenységre. Ez főleg a leszakadó régiókra érvényes, ahol már pedagógus is alig akad, nemhogy még edző és zenetanár.

Szövetkezés a fasisztákkal

A legutolsó, de hosszabb távon az egész ország jövőjét befolyásoló baj az inflációs törvénycsomaggal az, hogy Igor Matovič a fasisztákkal szövetkezve fogadtatta el. Ő ugyan azt állítja, hogy csak megmagyarázta Martin Beluskýnak, a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) képviselőjének, miről szól a törvény, de csodák csodája, a beszélgetésük után rögtön azzal a javaslattal állt elő, hogy a televíziós vitaműsorokba a parlamenti képviselet alapján kellene hívni az egyes pártok politikusait. Mivel a szélsőségeseket a televíziók és a mérvadó hírportálok is ignorálják, a szabályozás nyilvánvalóan nekik segítene. Ennek elfogadására remélhetőleg nem lesz elegendő szavazat a parlamentben, mert már az is sok, hogy az inflációellenes/családtámogatási törvénycsomaghoz a szélsőségesek támogatásáért folyamodott Igor Matovič. Lehet ezt azzal magyarázni, hogy a családok mindenek előtt, és aki nem szavazott a törvényre, az családellenes, csakhogy a szlovákiai családoknak sokkal többet árt a törvénykezési és költségvetési káosz, a kormányzási bizonytalanság és a fasiszták térnyerése, mint amennyit használ a hatvaneurós szakköri támogatás.

Ezzel a törvényjavaslattal új korszak vette kezdetét a szlovák politikában, innentől bárki bármikor bárkivel összeállhat, együtt szavazhat, nincsenek erkölcsi, etikai aggályok és határok. Még az sem igaz, hogy a cél szentesíti az eszközt, mert ha a cél bizonytalan, a hozzá vezető út átgondolatlan, az eszközök pedig tisztességtelenek, abból hosszú távon semmi jó nem születhet. A családoknak persze, jól jön az egyszeri száz euró, a legalább jelképesen növelt családi pótlék, a megnövelt adóbónusz, és az is feltételezhető, hogy ezt a következő kormányok sem fogják visszavonni. A kérdés csak az, nem lehetett volna-e átgondoltabb, átszámoltabb, korrektebb módon intézni ezt. Úgy, hogy a családtámogatás jegyében ne hitelesítsék a szélsőségeseket, mert pont ők jelentik a legnagyobb veszélyt mindenkire, akit most támogatnak. Majd meglátjuk a következő választásokon.