Mi és miért csípi az emberek szemét manapság?
Jack Kerouac egyszer azt mondta, hogy valójában az „egyszerűség gyermeki állapota nem más, mint boldognak lenni az erdő mélyén. Nem alkalmazkodni senkinek az ostoba elképzeléseihez arról, hogy mit és főleg hogyan kéne csinálni.” Szép és ugyanakkor megsemmisítően igaz gondolat ez egy írótól, aki köztudottan egy olyan társaság tagja volt, mely az antikomformizmusban látta a jövőt. Bárhogy is, Kerouac szavai egy ideje itt motoszkálnak bennem. Meglehet, túl nagy jelentőséget tulajdonítok e soroknak, de szétnézve a világban, valójában mindenki így tesz. Vitázik erről, vitázik arról. A szólásszabadság demokratikus igazolásával kifejezésre juttatja mindazt, amit igaznak vél. Egyetlen ember sem képes azonban olyan kimerítő, teljességgel elfogadható választ adni, amelyek mindenki számára megnyugtató módon zárnák le ezeket a párbeszédeket. Főként nem a jog, amelyet azóta próbálunk tanulgatni és kibogozni, hogy az ember a szólásszabadságot mint olyat egyáltalán ismeri. Persze én magam aligha vagyok bármilyen joganyag tudója, távolabb áll tőlem, mint ide kétszer Kansas, ráadásul ezüstcipellőm sincs, amelyet aztán háromszor egymás után összeütnék. Fülünk és szemünk azonban van. Így amikor olyan hírekről hallunk, hogy a magyar szinkron cenzúrázta a Pixar első, nyíltan meleg karakterét, vagy hogy a munka- és teljesítményalapú jóléti társadalom iránt elkötelezett politikusok darálnak könyveket nyílt színen, vagy hogy újabban az MTVA Petőfi TV nevű ifjúsági csatorna által vetített, korábban Netflixen futó sorozat, a Jessica Jones egyik homoszexuális jelenetét egyszerűen kivágták… Azért sokunknak eszébe juthat a múlt cenzúrahivatalainak egyike.
A „négyszögletű” érzékenyítés aligha új keletű dolog, még csak nem is magyar találmány. 2004-ben például az Egyesült Államokban az And Tango Makes Three című, kisgyerekeknek szóló mesekönyv váltott ki indulatokat az állítólagos családellenessége miatt. A szingapúri Nemzeti Könyvtári Bizottság 2014-ben két másik könyvvel egyetemben be is zúzta volna a kötetet.
Mindeközben az amerikai filmakadémia kisebbségi kvóták betartásával támogatná a kamera előtt és mögött dolgozók sokszínűségének érvényesülését, a Disney pedig (a sztereotípiákra hivatkozva) saját tartalmait tiltja. Demokratikus (ön)igazolás? Politikai korrektség? Megint csak felsejlenek bennem Kerouac szavai. Tetszik vagy sem, a szabad gondolatok és információk áramlása napról napra szűkül. A cenzúra terjedése bár a szélsőjobboldal felől volt várható, populárisabb területeken is terjedni kezdett. Sőt, manapság egyszerre éljük a cenzúra és öncenzúra időszakát, és ember legyen a talpán, aki ebben nyugodt vizekre talál.
Kezdődhet a kultúra újrahangolása
Miközben itthon viták egész sorát váltotta ki az utóbbi időszak egyik legnagyobb nézettségi sikere, a Bridgerton család a 19. századi Nagy-Britanniát multikulturális társadalomként való ábrázolása (részben a fekete bőrű arisztokrácia miatt, mondván mennyire veszélyes az a mai magyar kultúra fejlődésére), valahogy kevés szó esik arról, hogy a háttérben folyamatosan munkálkodó kezek ellehetetlenítő tevékenysége épp annyira veszélyezteti, mérgezi a művészetgyakorlást. Azzal, hogy szisztematikusan kirekesztik a kultúrából a nekik nem tetsző tartalmakat, már nem cenzúráról, sokkal inkább manipulációról beszélünk. Magyarországon a köztévé úgy adta le a nagy sikerű Jessica Jones sorozatot, hogy egy mellékszereplőhöz kapcsolódó homoszexuális szálat egyszerűen kivágtak. Persze, a különböző tévécsatornák esetében viszonylag megszokott, hogy bizonyos tartalmakat csonkított változatban mutatnak be, amelynek elsődleges oka, hogy korhatáros filmeket főműsoridőben is műsorra tudjanak tűzni. Ennél is valószínűbbnek tűnik azonban az érzékenységi mutató, amely aztán olyan érdekes vágásokat eredményez, mint a német tévében az Eurotrip című amerikai vígjátéknak az a jelenete, ahol a kis Heinrich karlendítés mellett masírozott. Azaz csak masírozott volna, a német tévében ez ugyanis nem mehetett le. És nem csak a tévécsatornák esetében van ez így. A légi közlekedésben mutatkozó cenzúra példának okáért egy külön iparág. Bár törvényi szabályozás nem készteti a légitársaságokat a filmek cenzúrázására, önmaguk védelmében bizonyos filmeket mégis megvágnak. A stúdiók ma külön részleget tartanak fenn arra, hogy a filmjeikből repülésbarát verziókat készítsenek, a független filmeket pedig direkt a légitársaságokra szakosodott filmdisztribútorok szolgálják ki, akik akár országra specializáltan cenzúráznak egy-egy alkotást.
A magyar csatorna esetében egyetlen gond áll fenn. Mégpedig, hogy a Jessica Jones című sorozatot késő este adták, tehát aligha hivatkozhattak bármiféle ifjúságvédő megfontolásra. Vicces is lenne, mivel az alkoholizmust és az erőszakot egy az egyben meghagyták. Ki mire érzékeny, ugyebár. Összességében a tévében leadott epizód körülbelül 40 másodperccel lett rövidebb az eredeti verzióhoz képest.
Érdekes
Jessica Jones (Krysten Rytter) egy New York-i magánnyomozó. Stílusa meglehetősen szabados, poszttraumás stresszben szenved, azonban különleges képességekkel rendelkezik, ami segíti őt a szakmájában. Miután megkeresik egy eltűnt személlyel kapcsolatban, sokkoló helyzetben találja magát. A lány azzal az emberrel kénytelen szembenézni, aki korábban tönkretette az életét.
Politikailag korrekt zsákutca
Bár fontos a szólásszabadság, bizonyos helyzetekben nemcsak véleményként, hanem fegyverként is lehet rá tekinteni. A cancel culture például pont a véleménynyilvánításhoz való jogot aknázza ki, amikor egy társadalmi vagy szakmai közösség képében megpróbál elhallgattatni és mások számára is vállalhatatlanná tenni egy személyt vagy akár egy egész alkotást, mivel az megkérdőjelezhető módon nyilatkozott, vagy bántó dolgot mutatott be. Nyugaton ezt a fajta hadviselést már tökélyre fejlesztették, a cancel culture miatt az utóbbi időben több fej hullott a porba, mint ezelőtt bármikor. Nevetségesnek tűnhet, de amikor a rasszizmus megjelenítése miatt úgy gondolják, hogy az ázsiai emberekre nézve sértő a Susi és Tekergő című mesében a két sziámi macska karaktere, vagy hogy a Pán Péter története problémás a mai világban, mert abban rendkívül sztereotipikusan ábrázolják az amerikai őslakosokat, kicsit mind megállunk egy pillanatra. A cancel culture jelenség mára odáig fajult, hogy a Disney már saját tartalmait tiltja a gyerekek elől. Az ilyesfajta külső nyomás ellen tavaly 150 író, tudós és művész írta alá azt a Harper’s magazinban megjelent levelet, amelyben a véleménynyilvánítás szabadsága mellett foglaltak állást, és elítélték a viták korlátozását. Az aláírók között ott szerepelt J. K Rowling írónő, Noam Chomsky amerikai filozófus és Gloria Steinem amerikai újságíró is. Levelükkel arra figyelmeztettek, hogy az elnémítás kultúrájának elterjedése hosszú távon gátat vethet az érdemi vitáknak. Elvégre az igazi párbeszédben mindkét oldal hajlandó változni, nem? Meglehet, a Petőfi TV sem akart semmi rosszat, lépése azonban sokak szemében épp az elnyomás, a manipuláció kultúráját erősíti. Az üggyel kapcsolatban megszólalt a Marvel Magyarország is, amely az egyik legnagyobb rajongói bázisnak számít Magyarországon. Szerintük a köztévé megcsonkította a szériát, és gyakorlatilag minden olyan jelenetet kicenzúrázott belőle, amely Jeri Hogarth, azaz Carrie Anne-Moss karakterének leszbikus párkapcsolatait sejtetné. „Hogarth történetszálát így több mint bonyolult lehet nyomon követniük azoknak, akik először találkoznak a szériával.”
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/19. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.