Tisztelt Szerkesztőség!
Felháborítónak tartom, hogy ma, amikor fokozottan kell ügyelnünk a magunk és mások egészségére, egyesek visszaélnek a szociális rendszerrel. Hogyan járhat óvodába az a gyerek, akinek az anyja a gyermek rossz egészségi állapota miatt meghosszabbított gyermekgondozási támogatást kap az államtól? Ha egyszer azért kapja a pénzt, mert a gyermeke hároméves kora után is fokozott gondozást igényel, akkor nem neki kellene ezt biztosítania? Most, ezekben a vírusos időkben legalább ennyi gyerekkel kevesebb lehetne az óvodákban, ha az anyák komolyan vennék a gondoskodást, és nem csak a pénzre lennének kíváncsiak. Én azt sem engedném meg, hogy amelyik anya most otthon van szülési szabadságon vagy anyaságin, az a nagyobb gyerekét óvodába járassa. Erre vonatkozóan miért nincsenek szigorítások?
Vilma Gömörből
Tisztelt Olvasónk!
Felvetése bizonyos szempontból jogosnak tűnhet, de a törvényalkotók nem tettek ilyen megkülönböztetést. A meghosszabbított gyermekgondozási segélyre való jogosultságról a gyermekorvos dönt a gyermek egészségi állapota alapján, és a vonatkozó jogszabály szerint a szülő akkor jogosult a járulékra, ha megfelelően gondoskodik gyermekéről. Hogy ezt ő maga biztosítja, esetleg más személyre vagy intézményre bízza, az már az ő döntése – a járulékra való jogosultságnak nem feltétele a személyes gondoskodás.
Amint Mária Hrehová, a szociális és családügyi hivatal igazgatójának irodavezetője tájékoztatott: az 571/2009-es törvény alapján a hosszan tartó betegségben szenvedő gyermek is járhat óvodába, de csak abban az esetben, ha ezt a kezelőorvosa vagy az állapotát elbíráló orvos is ajánlja. Ha az orvosi szakvélemény szerint az óvodalátogatás nem ajánlott, de a szülő mégis az intézményes ellátást választja, akkor fennáll a gyanú, hogy nem gondoskodik megfelelően a gyermekéről. Ilyen esetekben a gyermek és csoporttársai is egészségügyi kockázatnak lehetnek kitéve, és ha ilyen feljelentés érkezik a szociális és családügyi hivatalhoz, az felülvizsgálja a segélyre való jogosultságot.
Ami a szülési vagy anyaszabadságon lévő anyákat illeti: nekik is joguk van a nagyobb gyermeküket óvodába járatni, nincs is olyan rendelet, amely alapján inkább otthon kellene őt tartaniuk. Kívülről tűnhet úgy, hogy ha az anya otthon van, legyen otthon vele a gyereke is, de a kérdés ennél sokkal bonyolultabb: lehet, hogy az anya fáradt, a kisbaba nyűgös, a nagyobb gyerek vágyik az óvodába, jól érzi magát a többi gyerek társaságában. Mivel az óvodák többségében kevés a hely, úgyis azokat a gyermekeket részesítik előnyben a felvételnél, akik a következő évben iskolába mennek, és akiknek a szülei dolgoznak. Ha emellett beférnek mások is, az már legyen a fenntartó és az óvónők gondja.
Próbáljuk onnan nézni a dolgot, hogy a fiatal családoknak minden fillérre szükségük van – még inkább, ha a gyermek hosszan tartó betegségben szenved –, és jól jöhet, ha emellett óvodába járhat a gyerek, a szülők pedig dolgozhatnak. Annak a pénznek, amit ilyenkor az államtól kap a család, biztosan van helye, mert a hosszan tartó betegségek kezelése – legyen szó rákról, cukorbetegségről, lisztérzékenységről vagy bármely veleszületett rendellenességről – mindig sokba kerül. Azt, hogy valaki visszaél a lehetőséggel, és inkább a saját kényelmét tartja szem előtt, mint a gyermeke javát, csak egyénileg lehet elbírálni, a törvény az ilyen megkülönböztetésre nem nyújt lehetőséget.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 47. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.