Aktuális

Bért a két szép szemünkért?

Az alapjövedelem gondolata már jó ideje kering a levegőben, nemrég a pápát is megkörnyékezte, de vajon berobbanhat-e a járvány hatására, mint a némileg hasonsorsú digitális oktatás?
Rizsányi Attila

2020. május 22. 13:34

ami

Az iskolarendszer kénytelen volt alkalmazkodni a közelmúltban kialakult helyzethez, mert egyébként ellehetetlenült volna – nem voltak meg működésének az alapvető feltételei. Ehhez egy olyan eszközt választott (volt kénytelen választani), amelyről eddig jócskán megoszlottak a vélemények, holott valós tapasztalatot csak nyomokban tartalmazott az emberiség. A digitális oktatás sokak számára eddig elképzelhetetlen volt, és most belőle lett a nagy megmentő – a vele járó összes hátrány ellenére. Hasonló logika vezethette Ferenc pápát, amikor a társadalom peremén élőknek címzett húsvétvasárnapi levelében az eddigi életforma alapos átgondolását sürgette, illetve a civilizációs robotpilóta kikapcsolását – ahogy az oktatás, úgy számos ember teljes élete, megélhetése ellehetetlenült, bevételeik ugyanis egyik napról a másikra megszűntek. „Eljöhetett az ideje az egyetemes alapjövedelem átgondolásának” – hintette el a gondolatot a katolikus egyházfő, ezzel egy sokat vitatott, itt-ott kicsiben ki is próbált (digitális oktatás is volt már szórványosan) kezdeményezésnek adva löketet.

Nem ám csak úgy!

Bármennyire államvezető, a pápa és a közgazdászok szempontrendszere nyilván eltérő. Az egyházfő azzal indokolta ezt a javaslatát, hogy az egységes alapbér szerinte „támogathatná és konkrétan meg is valósíthatná azt az egyszerre emberi és keresztényi ideált, hogy egyetlen munkás se maradjon jogok nélkül”. A jelenlegi rendkívüli időkben pedig ennek különleges színezete van. A szakértők a digitális oktatás hirtelen bevezetését (sőt: egyáltalán a bevezetését) kevéssé valószínű, hogy támogatták volna, de a felállt helyzetben megritkultak az opciók. Az alapbér bevezetése ellen is számtalan érv szól, viszont a rendkívüli (csak remélhető, hogy V mintát követő, tehát gyorsan az eredethez hasonló szintre ugró) gazdasági visszaesés idején ezek egy része érvényét veszti. Talán megoldás lehetne (lehetett volna?), ha már korábban bevezetik, kéznél van – de egyelőre úgy tűnik, nem nagyon talált termőtalajra a pápai szó.

Az ötlet egyébként nem új, és kisebb csoportokon már próbálták tesztelni – régebben is, a közelmúltban főleg. Az alapvetés az, hogy mindenki, vagy ha egy országról van szó, akkor minden állampolgár, kapjon alanyi jogon és feltétel nélkül havonta egy bizonyos összeget. Az intézkedés legfőbb célja pedig az, hogy minden állampolgár gond nélkül tudja fedezni a legalapvetőbb (lakhatási, étkezési) kiadásait. Garantálja tehát a létminimumot, ezzel együtt elvileg fokozza a polgárok közötti egyenlőséget, segít abban, hogy senki ne kerüljön a szakadék szélére (vagy egyenesen bele). A pápai szándék minden bizonnyal ennek elérése irányul. Viszont elég nyilvánvaló a legnagyobb ellenérv: elképesztően drága.

Végtelen vita

A gazdasági dilemmák valamelyest mederben tarthatók: többé vagy kevésbé egyértelműen ki lehet számolni, mennyibe kerülne egy ilyen program. Ha tudjuk, hány ember él, mondjuk, egy országban, és azt is, mennyiből tudnak megélni, csak összeszorozzuk, majd a kapott összeget rávetítjük az adott ország költségvetésére. Az persze első lépésben ha nem roskad is ettől össze, elég komoly érvágásként éli meg, de le lehet számolni egy csomó más kiadást: szociális segélyeket, juttatásokat, az azok odaítélésére és kifizetésére fenntartott adminisztrációt, és persze mindig lehet adót emelni (a bevételnövelési eszközöket nem kell bemutatni senkinek). Lehet itt is vitázni arról, hogy mi építhető le, és mi vethető ki, de egy ponton valamilyen számszerű végeredményre juthatunk, és az alapján el lehet dönteni, megéri-e, akarjuk-e.

Mindemellett azonban ideológiai érvek hadserege toporzékol a téma körül, és ezek oszlatása még akkor sem lenne egyszerű, ha már gyakorlatban és nagyban látnánk a hatásokat, a működési mechanizmust, hát még így, félig vaktában. Maradva még kissé a gazdasági ügyeknél: ha például a szociális juttatások visszavágása nemcsak a pénzbeli kifizetéseket érintené, hanem mondjuk, az ellátóhálózatot is, akkor már benne is vagyunk a probléma mocsarában. Továbbá ki tudja, hogy végül növelné-e az alapbevétel például a nemek közötti egyenlőséget, csökkentené-e vagy éppen növelné a munkavállalási kedvet, serkentené-e a gazdasági növekedést? Egyes ellenérvek szerint például az így kifizetett pénz jó része alkoholra meg kábítószerekre menne el, bizonyos vizsgálatok szerint nem. Vannak, akik szerint több idő jutna kreatív tevékenységre és tanulása, ha nem kellene a mindennapi betevőért gürcölni – de valóban mindenkire, egységesen így hatna, vagy legalább a többségre? Serkentené-e a munkavállalási kedvet a magasabb életszínvonal érdekében, és például hogyan vetülne ez ki a háztartásbeliekre: díjként élnék meg az otthon végzett rengeteg munkáért?

Próbálkozások, részválaszok

Voltak persze már olyanok, akik úgy gondolták, csak a gyakorlatban derülhet ki, hogy mi sül ki ebből az egészből. A próbálkozások között szokták említeni az amerikai negatív jövedelemadót a 60-as, 70-es évekből, ám az nem azonos a feltétel nélküli alapjövedelemmel, és egy kanadai tartomány is kísérletezett már akkor. Viszont a 21. században megszaporodtak a nekilendülések, de rendszerint viszonylag kis mintán, és több esetben figyelembe veszik az anyagi és szociális helyzetet is valamilyen mértékben. Kanadában 2017-ben egy ideig három régió alacsony bevételű lakosai közül néhány kapott havi fix összeget, Namíbiában 2008-ban próbálkoztak mintegy ezer ember bevonásával, Finnországban 2017-ben kétezer személyt vontak be, Olaszországban Livorno száz legszegényebb családját szólították meg az intézkedéssel. Ezeken a mintákon a tudósok jól elmerenghetnek, még ha nem épp a feltétel nélküli alapbérről van is szó, megállapíthatják, hogy például csökkent a stressz szintje az érintettek esetében, de végül csak újabb dilemma, hogy a megállapítások megállnák-e a helyüket egy nagyobb akcióban.

Majdnem!

Svájcban a megvalósításig nem jutottak, de az országos megfontolásig igen, mert négy éve, 2016-ban, népszavazáson dönthettek az ottaniak az alapjövedelemről – és a nagy többség nemmel voksolt. Ha a másik oldal nyer, minden felnőtt svájci 2500 frankot és minden gyerek 625 frankot kapna havonta (1 frank jelenleg 0,95 eurót ér). A kezdeményezés ellenzői szerint természetesen a pénzzel volt a gond: nem volt elég jól kitalálva szerintük, hogy honnan kerítenek ennyit. És persze az is felmerült, hogy ha csak Svájcban vezetnék be, a környező országokban nem, sokakat vonzana oda ez az intézkedés – talán.

Akárhonnan nézzük is, végül ez a talán a legfőbb érv, egyben a legfőbb ellenérv is. A pápai jóindulatban kár kételkedni, és ezt talán még a legnagyobb ellenzők is elismerik, az érveket azonban nehéz közös nevezőre hozni, és akkor jönnek még csak sorban az olyan berögzült meglátások, miszerint az ingyenélőnek nincs helyük a társadalomban. Abban reménykedhetünk, hogy éppen nem ilyen – szűkebb vagy tágabb értelemben vett – ingyenélők módjára viselkednek a hatalmat gyakorlók közeli és távoli országokban, hanem megoldást találnak az előállt problémára: akár pápai tanácsot követve, akár épp szembemenve vele. Mert ki tudja, milyen alakú gazdasági alakulások jönnek még ránk, s ha nem is, nem árt az elővigyázatosság.

Te mit tennél?

A svájci kezdeményezés kifutási ideje alatt is hangoztatták a feltétel nélküli alapbér nagy kérdését, amelyen alapbérkilátás nélkül is érdemes elgondolkodni: mit kezdenél magaddal, ha nem kellene az alapvető jövedelem miatt aggódnod? A kampányban például ezt is kiírták nagybetűkkel közterületekre, de voltak ennél látványosabb akciók is: aktivisták egy csoportja például Bernben mintegy 8 millió érmét öntött egy térre, szimbolizálva ezzel a lakosság minden egyes tagját. Így ünnepelték, hogy sikerült kiharcolni a hatalmat gyakorlók által nem épp jó szemmel nézett népszavazást – visszanézve kicsit mintha előre ittak volna a medve bőrére, vagy csak kampányoltak?

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/21. számában jelent meg!

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
A ciprusi javaslatot várják az euróövezeti pénzügyminiszterek

Már csak két napig lehet igényelni az áprilisi támogatást

Komárom

Lesz-e idén Karva-Párkány kerékpárút?

Marian Kotleba

A szakértő szerint az 1488-as számszimbólum a neonáci ideológiára utal

Zuzana Čaputová

Čaputová figyelemmel kíséri az Őrmezőn talált toxikus hulladék problémáját

Minneapolis lángokban, a tüntetők felgyújtottak egy rendőrőrsöt

Minneapolis lángokban, a tüntetők felgyújtottak egy rendőrőrsöt

Roger Federer

Ő volt a legjobban kereső sportoló az elmúlt egy évben

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.