Az „ilyen még nem volt” és a szabályok éve

Míg 2020-at elsősorban a vírus évének neveztük, hiszen tavaly márciusban lett az életünk része, 2021-et előzetesen a vakcina és az oltás éveként emlegették. Nem is tévedtek nagyot, viszont úgy tűnik, az oltásnál erősebben vannak jelen életünkben a szabályok, illetve az, hogy miként viszonyulunk hozzájuk. Évközi évösszefoglalónk következik.

Emlékszik még valaki arra, hogy volt Szlovákiának egy miniszterelnöke, akit úgy hívtak, hogy Igor Matovič? Biztosan, hiszen a tavaly márciustól Szlovákiában kormányzó formációt (OľaNO – Sme rodina – SaS – Za ľudí) egy év alatt sikerült eljuttatnia egy olyan pontra, ahol nyilvánvalóvá vált: vagy átengedi másnak a miniszterelnöki posztot, vagy jöhet egy új választás.

Korlátozások és rosádék

De mi is történt? A járványhelyzet egyre romlott, Marek Krajči egészségügyi miniszter jámbor nyugalommal tájékoztatott hetente, hogy odafenn mindenki mindent megtesz, de az egész valahogy nem volt hihető, és nem is működött. Matovič folyamatosan borzolta a kedélyeket, és a Facebookon ötletelt, majd mivel még nem állt rendelkezésre elég oltóanyag, Moszkvába repült, hogy Szlovákia számára Szputnyik-V vakcinát szerezzen, de olyan helyzetbe hozta magát, hogy kénytelenek voltak lefokozni pénzügyminiszterré. Utódja addigi pénzügyminisztere, Eduard Heger lett, aki egyáltalán nem konfliktusos alkat, sőt olyannyira nem, hogy néha az lehet az érzésünk, nem is létezik.

Térjünk azért vissza az esztendő legelejére, hiszen a január egyből a szigorú járványügyi korlátozások bevezetésével kezdődött. A 2020. novemberi országos tesztelés és a karácsonyi népvándorlás „megengedése” után jött a fekete leves: elharapózott a járvány, nagyon sokan betegedtek meg, és a halálozási mutatók is megugrottak (a Covidban elhunytak száma már február elején elérte az 5000-et). Persze, nem csak Szlovákiában. Európa és világszerte a lockdown lett a legtöbbet emlegetett szó, hiszen bevezették a kijárási tilalmat, hol hosszabb, hol rövidebb időszakokra. Lakóhelyünket csak indokolt esetben hagyhattuk el, boltba mehettünk, természetbe vagy igazoltan fontos munkaügyben. Korlátozták a járások és az országok közti mozgást, és rendszeres tesztelésre volt szükség, nem beszélve a kültérben is előírt maszkviselésről. A járványügyi adatok csak április második felében kezdtek javulni, a korlátozások feloldására májusig kellett várni. Addigra már Marek Krajčítól is elbúcsúztunk: az új egészségügyi miniszter a politikában eddig ismeretlen Vladimír Lengvarský lett.

Az ilyen még nem volt kategóriában megemlítendő még Milan Krajniak munka- szociális és családügyi miniszter márciusi mutatványa, amely joggal pályázhatna az év legérthetetlenebb politikai mozzanata címre. Matovič lemondása előtt ő is lemondott, aztán pártja, a Sme rodina ismét őt jelölte a lemondásával megüresedett miniszteri posztra. Csere történt a földművelésügyi tárca élén is: Ján Mičovskýt Samuel Vlčan váltotta. Mičovský egyébként Krajniakhoz hasonlóan szintén bejelentkezett a saját maga által üresen hagyott posztra, de őt nem tartották meg.

Felszarvazott törvényhozás

Az év legeleje a világpolitikában is hozott néhány akciófilmbe illő mozzanatot. Január 6-án Washingtonban Trump-párti tüntetők a leköszönő elnök beszéde után behatoltak az amerikai törvényhozás épületébe, és órákig ott garázdálkodtak. Sokáig fogunk még emlékezni a fotókra, amelyeken az interneten összeesküvés-elméleteket terjesztő, tehénszarvas prémsapkában és felül semmiben pózoló QAnon sámán tekint a fotósok objektívjába, és nyilván ő sem felejti el, hiszen azóta már a bíróság is elítélte, négy évet tölthet börtönben. A Capitolium ostromaként emlegetett, öt halálos áldozatot követelő megmozdulás Donald Trump hivatali idejének utolsó heteiben történt, és az amerikai történelem egyik szégyenfoltjaként emlékeznek majd rá. Joe Biden demokrata elnököt végül sikerült beiktatni, Trump pedig sértődötten távozott, visszatérést ígérve.

Januárban eldőlt az is, hogy Marian Kočner börtönben marad. Na nem a Kuciak–Kušnírová gyilkosság miatt, abban az ügyben ugyanis lényegi előrelépés nem történt. A Markíza-váltók ügyében ítélték el jogerősen, Pavol Ruskóval együtt mindkettejüket 19 évre. A szlovák igazságszolgáltatás háza táján történt néhány emlékezetes mozzanat. Februárban Daniel Lipšic került a speciális ügyész posztjára. Elődjét, Dušan Kováčikot tavaly tartóztatták le, bűnszervezet segítése és kenőpénz elfogadása miatt (első fokon 14 évet kapott). A tavaly decemberben kinevezett új főügyész, Maroš Žilinka látványos összetűzésekbe bocsátkozott Lipšiccel, majd közbenjárására ősszel felmentettek néhány korrupcióval vádolt befolyásos személyt. A szlovák rendőrségnél is belharcok dúlnak, több nyomozót letartóztattak.

Oltás, nem oltás

Tavaszra egyértelművé vált, hogy előbb vagy utóbb hozzánk is megérkeznek a koronavírus elleni oltóanyagok. Elkezdődött a regisztráció, elsőként a legidősebbek és a rizikós területeken dolgozók jelentkezhettek. AstraZenecával, Modernával és Pfizerrel oltottak, majd az AstraZenecát fokozatosan kivonták a forgalomból. Bár az illetékes európai hivatal a Szputynyikot máig nem hagyta jóvá, Szlovákiában is elkezdtek oltani vele, holott az érdeklődés elmaradt a várttól. Magyarországon jóval több Szputnyikot adtak be, és használták a kínai gyártású vakcinákat is. Júniusra eljutottunk oda, hogy bárki, aki be akarta oltatni magát a Covid–19 ellen, néhány napos várakozás után megtehette. Azóta már előzetes regisztráció sem szükséges az oltáshoz, az igény viszont elmaradt a várakozásoktól. A lakosság oltakozási kedvének serkentésére nyár elején Igor Matovič pénzügyminiszter javaslatára bevezették az oltási lottót, amelyen akár százezreket is nyerhet, aki bejelentkezik, és követi a műsort a televízióban.

Az oltás és a korlátozások ellenzői többször tüntettek országszerte. A fővárosban közlekedési fennakadásokat okoztak, de határátkelőket is blokkoltak az ország különböző részein. Hasonló tiltakozó akciókat külföldön is tartottak. Az oltásellenesség hívei ellenzik a vírussal kapcsolatos korlátozásokat, viszont beoltatni sem hajlandóak magukat, és visszautasítják, hogy hátrányos megkülönböztetés érje őket amiatt, mert nincsenek beoltva. Sokan közülük már a tesztelést is bojkottálták, mondván, hogy a koronavírus nem létezik, a tesztelés során pedig mikrocsipeket helyeznek az ember orrába, amivel később követhetik és ellenőrizhetik őket. A bárminemű tudományos megalapozottság nélküli információk főleg a közösségi portálokon terjednek, amelyeken később is tényleg követhetik és ellenőrizhetik az azokat követőket.

Meccsek és búcsúk

A sport világában is megtörtént, ami eddig soha: nézők nélkül rendeztek nyári olimpiai játékokat (Tokióban). A japánok tavaly még szomorkodtak az elhalasztott olimpia okozta bevételkiesések miatt, idén viszont már legszívesebben meg sem rendezték volna a játékokat. Végül mégis sikerült, Szlovákia 11 érmet szerzett, Magyarország pedig húszat (1996, vagyis Atlanta óta nem sikerült ennyit). Elbúcsúztunk Hosszú Katinkától, aki ezúttal nem került a dobogó közelébe, bizonyos versenyszámokban pedig el sem indult.

Lezajlott egy foci-eb is, a döntőt az angolok és az olaszok játszották, utóbbiak nyertek, 1:1-es állás után, tizenegyespárbajjal. A nyár ugyan nem ment a süllyesztőbe a vírus miatt, mégis szerényebben utaztunk, és a nagy zenei fesztiválokat sem tartották meg.

Úgy tűnik, a jelenlegi kormányciklust nem éli túl az Andrej Kiska alapította Za ľudí, amely gyakorlatilag ketté szakadt, miután a Mária Kolíková igazságügy-miniszter körül csoportosuló képviselői az SaS frakciójához csatlakoztak. A szlovák politikában egyébként komoly elmozdulások nem történtek, legnépszerűbb Peter Pellegrini pártja, a Hlas, erősödik viszont a Smer is. A jelenleg kormányzó erők közül az SaS mozog tíz százalék felett, az OľaNO-nak és a Sme rodinának már csak egy számjegyű eredményeket mérnek, és a parlamentbe mérik a Republika nevű formációt is, amelyet a Kotleba pártjából távozottak alapítottak, valamint a Progresszív Szlovákiát és a Szövetséget is. Utóbbi megalakulását október elejére ígérik (az MKP, a Híd és az Összefogás az év során folyamatosan egyeztetett az egyesülésről).

Közel s távol...

Ősz elején az első számú külpolitikai témát Afganisztán szolgáltatta. Joe Biden amerikai elnök májusban jelentette be, hogy az USA és szövetségesei húsz év után elhagyják a közép-ázsiai országot. A kivonulás utolsó heteiben katapultált az afgán kormány, a tálib fegyveresek rekordidő alatt vonták ellenőrzésük alá az országot. Egyelőre viszont úgy tűnik, a tálib vezetés nem szeretne elszigetelődni, úgyhogy igyekeznek emberibb arcukat mutatni, mint ahogy a világ 1996 és 2001 között megismerte őket. Afganisztán jelenleg működésképtelen, és megértük azt is, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet a tálibok ellen hajtott végre merényletsorozatot, túl nyugatbarátnak ítélve őket.

Egy korszak hamarosan véget ér Németország történetében is. Angela Merkel kancellártól vehetünk búcsút, hiszen tizenhat év után már nem indult újra a posztért, ráadásul a választások előtt úgy tűnt, pártja, a CDU nem lesz olyan sikeres, mint eddig.

Magyarországon jövőre tartanak parlamenti választást, jelenleg az ellenzéki előválasztás zajlik, melynek eredményeképp kiderül, ki lesz Orbán Viktor kihívója. Karácsony Gergely, Dobrev Klára, Jakab Péter, Fekete-Győr András és Márki-Zay Péter vannak versenyben.

Eseményekben, úgy tűnik, nem lesz hiány a 2021-ből még hátralévő három hónapban sem. Ha lépést akarunk velük tartani, tájékozódjunk minél több forrásból!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/39. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene