A szlovák kormány és a Szentlélek

téma

Az ország gazdasága a koronavírus első szakaszából való kilábalást követően mélyrepülésben van. Azt hihetnénk, a kormány éjt nappallá téve azon töri a fejét, hogyan segítsen a munkaadóknak és azoknak, akik elveszítették az állásukat. Erre az első törvényjavaslat, amellyel a veszélyhelyzet megszűnte után előálltak az OĽANO képviselői, az abortuszok szigorításáról szól.

Nem mintha Szlovákiában most ez volna a legnagyobb gond, elvégre a művi terhességmegszakítások száma 1997 óta meredeken csökken – inkább arról van szó, hogy az OĽaNO ultrakonzervatív képviselői számára ez a legfontosabb téma és cél. Úgy tűnik, amint felocsúdtunk a koronavírus miatti félelemből, máris kezdetét veszi a kultúrharc, és ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, miből fogunk megélni, inkább elvi, etikai kérdéseken vitázunk. Azaz nem is vitázunk, mert társadalmi vita nem lesz arról, szükség van-e új abortusztörvényre, és ha igen, milyen formában. A parlament már kész, a koalíciós tanács által jóváhagyott törvénytervezetet kap, amelynek az előterjesztők szerint a várandós nők segítése és nem a művi terhességmegszakítás tiltása a célja, a valóságban azonban senkin nem segít, csak felesleges vitákat és indulatokat gerjeszt.

Szigorítanák az abortuszt

Az OĽANO listáján a parlamentbe jutott, Anna Záborská nevével fémjelzett Keresztény Unió által előterjesztett törvénymódosítás szerint a mostani két nap helyett négynek kell eltelnie a terhességmegszakítás kérvényezése és a beavatkozás elvégzése között – az indoklás szerint azért, hogy legyen elég idejük a nőknek gondolkodni a dologról. „Nem mintha a gondolkodást törvényben elő lehetne írni. Aki eldöntötte, annak mindegy, hogy két vagy négy napig várakoztatják. Mint ahogy az is mindegy lesz neki, hogy a gyermek születésekor kapott állami támogatás felét már a terhesség első trimesztere után folyósítaná az állam, a második felét pedig rögtön a gyermek születését követően, vagyis az eddigiekkel ellentétben már nem lenne feltétel, hogy legalább 28 napig éljen. Az első és második gyermeknél 829,86 euró, a harmadik és minden további esetében csupán 151,37 euró támogatásról van szó, ez senki nehéz élethelyzetét nem oldja meg, még úgy sem, ha két részletben kapja meg. Nem is értem, miért gondolták az előterjesztők, hogy ez bárkit arra sarkalna, hogy világra hozza gyermekét” – véli Oľga Pietruchová, a szociális és családügyi minisztérium nemek egyenlőségével foglalkozó osztályának nemrég felmondott vezetője. Pietruchová a tervezet több kitételét is bírálja, de a leginkább megalázónak azt tartja, amely szerint a magzat, vagy az anya egészségének veszélyeztetettsége esetében a terhesség tizenkettedik hetén túli abortusz engedélyezéséhez két orvosi szakvélemény lenne szükséges. „Elég, ha az anya egy bigott konzervatív orvosra akad, aki azt mondja neki, hogy egy súlyosan egészségkárosodott gyermek is Isten ajándéka. Elfogadom, lehet az, de nem mindenkinek, és aki ezt nem így érzi, annak a megnövelt állami hozzájárulás sem megoldás. El kellene fogadnunk, hogy nem mindenki érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy világra hozzon egy gyermeket, amelyről már a születése előtt tudja, hogy egészségkárosodott lesz. Ez nem elsősorban pénzkérdés, de ha arra szűkítjük, akkor sem elég az eddigi állami hozzájárulás négyszerese. Ahhoz, hogy ezeknek a családoknak a helyzete javuljon, segítő intézményrendszerre és állami támogatások egész sorára lenne szükség, és még akkor is lesznek, akik ezt semmiképp nem vállalják. Engedjük meg, hogy ez az ő döntésük legyen, és ne az esetüket elbíráló orvosoké” – hangsúlyozza Pietruchová.

Küldetést teljesítenek

Anna Záborská szerint a törvényjavaslat legfontosabb célja az, hogy senki ne kérjen művi terhességmegszakítást szociális vagy gazdasági okokból. Ezért javasolja, hogy a várandós nőknek anyaszállásokat biztosítson az állam, ahol titokban szülhetnek és felajánlhatják a gyermeküket örökbe adásra, a nehéz anyagi körülmények között élők pedig akár három évig ezeken a szállásokon nevelhetnék gyermekeiket. Ilyen anyaotthonok már vannak Szlovákiában, a nem kívánt gyermekeket több kórházban kihelyezett inkubátorba is el lehet helyezni, de tény, hogy kevés olyan intézmény működik, ahol a nők a várandósság egész ideje alatt menedéket lelnek, és még kevesebb nőgyógyász tud ezekről tájékoztatást nyújtani a döntés előtt álló nőknek.

Ha ezt az intézményrendszert bővítik, azt csak támogatni és dicsérni tudom, mert a tájékozottság ebben a helyzetben nagyon fontos. De ugyanebből az okból nem tartom elfogadhatónak, hogy a törvénytervezet tilos reklámnak minősíti, ha a kórházak a honlapjukon tájékoztatnak a művi terhességmegszakítás áráról. Honnan szerezzen a nő információkat, hol és mennyiért végzik el a beavatkozást, ha nem innen?” – kérdi Oľga Pietruchová, aki szerint a mostani törvényjavaslat csupán a kezdet, ezzel még csak azt próbálgatja a konzervatív tábor, meddig mehet el. „A legfőbb céljuk az, hogy bizonyos fogalmakat, mint a »megfogant, meg nem született gyermek«, vagy a »megfogant meg nem született gyermek meghalasztása« – bevezessenek a közbeszédbe. Ez egy hosszú kultúrharc kezdete, mert meggyőződésem, hogy a mostanit újabb törvényjavaslatok fogják követni. Ez a tábor ezért ment a politikába, és most teljesíti a küldetését” – véli a szakember.

Magamutogató vallásosság

Bizonyos kormánypárti képviselők vallásos ihletésű küldetéstudata más területeken is nyilvánvaló. Időnként felmerül a kérdés, bizonyos posztokra nem az-e a legjobb kvalifikáció, hogy valaki meggyőződéses keresztény legyen. Marek Krajčí egészségügyi miniszterrel kapcsolatban ez sokakban megfogalmazódhatott, amikor két hét lefolyása alatt tizenkét kórházigazgatót váltott le azzal az indoklással, hogy nem tud velük együttműködni. Ezt megelőzően az egész ország azon a videófelvételen szórakozott vagy hüledezett, amelyen a baptista felekezethez tartozó Krajčí arról beszél, hogyan szállta meg őt a Szentlélek, minek következtében mindenféle nyelveken beszélt, és hogyan szabadították meg ebben az átszellemült állapotban egy barátjukat a jóga fogságából. A videóval nem csak az a baj, hogy Krajčí okkultizmusnak nevezi a jógát, ami távol áll az igazságtól, hanem főleg és elsősorban az, hogy valaki magas állami beosztásban a vallási meggyőződését tartja mérvadónak. Szlovákia ugyanis szekuláris állam, élnek itt más vallásúak és ateisták is, de még a keresztények közül sem mindenkinek rokonszenves a hit ilyesfajta kinyilvánítása.

Róbert Bezák volt nagyszombati érsek azt mondja, zavarban volt, amikor a videót megnézte. „Úgy éreztem, hogy valakinek a legintimebb szférájába nyertem betekintést, amihez semmi közöm, még akkor sem, ha ő mutogatja. Számomra mindig kínos volt a túlságosan érzelmes, magamutogató vallásosság, ha ilyen megnyilvánulásokat láttam, mindig azt kérdeztem, vajon kinek szól ez, Istennek vagy az embereknek? Magamhoz közelebbinek és hívő emberhez méltóbbnak tartom azt, ami Máté evangéliumában olvasható az imádkozásról:

És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked.

Bezák: kivel is kormányoznak?

Róbert Bezák szerint a hitbéli meggyőződés kinyilatkoztatásával nem az a gond, hogy a nem vallásos vagy visszafogottabb emberek számára érthetetlen, sőt visszataszító is lehet, hanem az, hogy az államigazgatásban semmi helye. „Cselekedhet valaki hitbéli meggyőződése és erkölcsi alapelvei szerint egy miniszteri poszton, helyes is, ha így tesz, csak ne erre hivatkozzon, mert egy állami hivatalnok az ország minden állampolgárát képviseli, nem csak a vallásosakat. Racionális, megfontolt döntéseket, nem pedig a hite fanatikus terjesztését várjuk tőle, márpedig azt, aki a Szentlélekkel társalog, nehéz érvekkel bármiről is meggyőzni. Úgy érzi, neki küldetése van, és én azoktól az emberektől, akik a posztjukon ilyeneket mondanak, mindig tartottam. Hitelesnek pedig azért nem látom őket, mert ugyanakkor nem következetesek. Ha valakinek elvei vannak a kereszténységet, a családot illetően, akkor legyenek mindig és mindenben, abban is, hogy nem kormányoz olyan emberrel, akinek kilenc nőtől tíz gyereke van, és egyikkel sem házasodott össze. Nem lehetünk úgy a család szentségét és az anyaságot piedesztálra emelő keresztények, hogy közben azokkal szövetkezünk, akik mindennek a karikatúrái. Sokszor úgy érzem, önmagunkat is áltatjuk, mert hangosan arról beszélünk, hogyan kellene élni, de csendben tudomásul vesszük, hogy ma már a hívő keresztények is házasság nélkül élnek együtt, élnek a fogamzásgátlás, a mesterséges megtermékenyítés lehetőségével. A tiltásoktól nem leszünk erkölcsösebbek, mert aki akar, az mindig talál kibúvót. Egyenesebb lenne kimondani, hogy erkölcsi útmutatást adhatunk, de senki magánéletébe, intim szférájába nincs jogunk beleszólni, mert Isten előtt mindenki magáért felel” – jegyzi meg a volt nagyszombati érsek.

Hit ellen nincs apelláta

Michal Vašečka szociológus főleg attól tart, hogy a következő hónapokban elveszünk a kultúretikai témákban, amelyek nem viszik előre az országot, és elveszik az energiát a fontosabb gondok megoldásától. „Értem, hogy ezek identitásbeli kérdések, és az identitását senkinek nem róhatjuk fel, még akkor sem, ha nem illik a 21. századba. Azok, akik előjöttek ezekkel a témákkal, ezt érzik a legfontosabbnak és nehéz velük racionális vitát folytatni, mint ahogy semmilyen ideológia megrögzött követőit nem lehet észérvekkel meggyőzni. Hit ellen nincs apelláta, mindegy, hogy valaki Jézusban, a Szentlélekben, a szocializmusban, a nacionalizmusban vagy a liberális gazdaságpolitikában hisz. Csak sajnos, Szlovákiában annyi ilyen »hívő« van, hogy alig akadnak páran, akik nyitottak arra, hogy ideológiáktól mentesen keressék a megoldásokat, és meghallgassák a másik felet.”

Vašečka szerint kevés az esély arra, hogy kultúretikai témákban a konzervatív és liberális tábor megegyezésre jusson, addig biztos nem, amíg sokan azt sem tudják, miről beszélnek. „Ideológiai vitákat csak akkor lehet színvonalasan folytatni, ha mindenki felkészült a témából, és tiszteli a másik fél meggyőződését. Fájdalmas úgy beszélni valakivel az Isztambuli Egyezményről, hogy nem is olvasta, és azt hiszi, az iszlamizációról szól, de az sem elfogadható, ha valaki gúnyt űz abból, hogy a másik hisz a Szentlélek kiáradásában. A műveltség, a másik fél kulturális hátterének ismerete teret ad a megértésnek és ezáltal annak, hogy kompromisszumra jussunk. Ez azt jelenti, hogy mindenki enged egy kicsit, ami csak akkor lehetséges, ha megismerem a másik oldalt. Nem értek vele egyet, de értem, mit miért mond. Ehhez sokat kell olvasni, művelődni, beszélgetni, és el kell jutni odáig, hogy elfogadjuk, nem mindenki gondolkozik úgy, ahogy mi” – mutat rá a szociológus.

A szavazás lesz a próba

Csakhogy aki kormányon van, és elegendő szavazattal rendelkezik a parlamentben, az nem feltétlenül akar társadalmi vitát, kompromisszumot, hanem egyszerűen meg akarja valósítani a saját elképzeléseit. Ez érvényes most a kormány konzervatív szárnyára is, úgy érzik, hogy eljött ez idejük, és élni akarnak a lehetőséggel, véli Vašečka. „Pont ebben látom a veszélyt, mert ez irracionális ellenreakciót fog szülni a liberális oldal részéről is. Részben már most is láthatjuk, hogy gúnyt űznek a vallásosságból, a hitbéli meggyőződésből, de ez megengedhetetlen. Kinevethetünk valakit azért, ha hülyeségeket mond, de soha nem azért, amiben hisz, mert ez az identitásának a része. Azt is felrónám a liberális oldalnak, hogy a most bemutatott törvénytervezetben nem értékeli a mértékletességet. A konzervatívok a saját szemszögükből óriási kompromisszumot tettek, hogy nem tiltották be teljesen az abortuszokat, mert tudjuk, hogy számukra ez lenne az egyedül üdvös. De visszakoztak, és ez az a pont, ahol el kellene kezdeni higgadtan beszélni arról, ki mit hogyan lát, és főleg arról, mennyire sürgős és fontos most ez a kérdés” – teszi hozzá a szociológus.

Az, hogy a konzervatívok valójában mennyire kompromisszumképesek, majd a parlamentben fog eldőlni. Az OĽaNO javaslatán kívül ugyanis három további, a művi terhességmegszakításra vonatkozó törvényjavaslatról kell szavazni. Ezek közül kettőt a Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) nyújtott be, egyet pedig a Kotlebáék listáján parlamentbe jutott, és azóta önállósult Štefan Kuffa és a Kereszténydemokrácia – Élet és Jólét (KDŽP) tagjai. Ezek még szigorúbbak, lényegük az, hogy csak a várandósság 8. hetéig engedélyeznék az abortuszt, és kizárólag abban az esetben, ha a magzat az anya életét veszélyezteti, vagy erőszakból fogant. Valójában azonban nem ezek a részletek a legfontosabbak, hanem az, hány konzervatív kormánypárti politikus szavaz együtt a fasisztákkal. Mert ugye, ez is értékrendbeli és elvi kérdés.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/27. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlac

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?