A ruttkai tragédia után. Kérdések, amelyekre nincsenek válaszok

ruttka

Egy hét szünet után a gyerekek visszatértek a ruttkai iskolába, ahol egy volt diák késsel támadt rájuk és a pedagógusaikra. Egy tanár életét vesztette, a rendőrök a támadót lelőtték.

Mindez a kisdiákok szeme láttára történt, és amit akkor nem láttak, azzal azóta ezerszer szembesülhettek a tévében vagy az interneten. Ezért is nehéz feldolgozniuk a történteket, és az iskolára ismét olyan helyként tekinteniük, ahol biztonságban vannak.

Ha a bűncselekmények, balesetek elszenvedői vagy szemtanúi között gyerekek is vannak, a tragédia pedig kötődik az oktatási intézményhez, az iskolába az eseményt követően krízishelyzetek kezelésére szakosodott pszichológusok látogatnak, hogy segítsenek a trauma feldolgozásában. A gyermekek többsége ugyanis az átéltek vagy látottak hatására szorongani, félni kezd, hibásnak vagy a tünetei miatt betegnek érzi magát, és a felnőttek előtt nem mer beszélni az érzéseiről, vagy nem is tudja megfogalmazni azokat.

Ők is meghalhattak volna

Mária Anyalaiová ilyen krízisek feldolgozásában segítette azokat a diákokat, akiknek az osztálytársára tavaly júniusban a nyitrai parkban egy faág zuhant, és a halálát okozta. Novemberben a Kolon melletti tragikus buszbaleset túlélőit kezelte, most pedig a ruttkai negyedikeseket is, akiknek az osztályába berontott a késelő. Két kisgyereket súlyosan megsebesített, és az őket védelmező tanítónőt is többször megszúrta. Az igazgatóhelyettest, aki a tanítónő elé állt, egy késszúrással megölte, és a pedelluson is több sebet ejtett.

Egy ilyen eseményt még felnőttnek is nagyon nehéz feldolgozni, hát még egy kisgyereknek, figyelmeztet Anyalaiová. „Olyan sokkot éltek át, mintha személyesen őket késelte volna meg a támadó, teljesen megingott abbéli bizalmuk, hogy az iskola egy olyan hely, ahol semmi baj nem érheti őket” – mutat rá a pszichológus. Szerinte ennek ellenére helyes, hogy a gyerekek többsége egy hét után visszament az iskolába, és ezzel úgymond újra birtokukba vették a helyet. „Egy dolog a közvetlen reakció, az átéltek után ilyenkor az ember menekül, vagy ellenkezőleg, szinte lebénul, esetleg elveszíti az eszméletét, tudat alatt beindulnak a szervezet védelmi reakciói. Később azonban már elemezni kezdi a történteket, és a nyomasztó gondolatok, a stressz, a félelem hatására újabb fizikai reakciók jelentkeznek nála. Ez a gyerekeknél lehet fej- és hasfájás, étvágytalanság, álmatlanság, éjszakai bepisilés, az összpontosításra való képtelenség, visszatérő gondolatok arról, hogy ők is meghalhattak volna.”

Visszaáll a világ rendje

Ilyenkor a gyerekek nyűgösek, követelik a figyelmet, esetleg azt is, hogy újra alhassanak a szüleikkel, de a szakember szerint ez nem átgondolt stratégia, egyszerűen így érzik. A szülő pedig akkor cselekszik helyesen, ha meghallgatja, ölébe veszi, százszor is elmondja neki, hogy igen, ő is megijedt, nincs semmi gond azzal, amit a gyerek érez, de most már elmúlt a veszély, minden rendben lesz.

A biztonságérzet visszanyerése felé vezető úton Anyalaiová szerint éppen ezért fontos lépés az is, hogy a gyerekek minél hamarabb visszatérjenek a tragédia helyszínére, és újra birtokukba vegyék azt. „Ez megtörténhet úgy is, hogy mécseseket gyújtanak az áldozatok emlékére, kihelyezik a képüket, a sérült osztálytársaknak rajzolnak, levelet írnak a kórházba, kidíszítik az osztálytermet, közös énekléssel, versmondással kiűznek belőle minden rosszat. Fontos, hogy a napi rutin, ébredés, reggeli, iskola, leckeírás minél hamarabb visszaálljon, mert mindennek megtartó ereje van, azt sugallja, hogy visszaállt a világ rendje.”

Leküzdési stratégiák

Az iskolába látogató pszichológusok főként arról beszélgetnek a gyerekekkel, hogy minden félelem és fájdalom a stressz következménye, teljesen normális, és nem jelenti azt, hogy betegek, vagy hogy ők követtek el valami hibát. Fontos azt is elmagyarázni nekik, hogy ez az állapot átmeneti, és ők is sokat tehetnek azért, hogy minél hamarabb elmúljon.

Különböző stratégiák léteznek az érzelmi feszültség leküzdésére, ezért beszélgetünk velük arról, mi segített nekik a múltban, ha bánatosak voltak, rosszul érezték magukat. Az első az értékrendi stratégia – ez lehet a hit, az ima, a földöntúli életbe vetett remény. A másik az érzelmi stratégia – a sírás, a düh kifejezése, mások figyelmének, törődésének, szeretetének elfogadása. A harmadik a társadalmi stratégia – ha a környezetünkre, családra, barátokra támaszkodunk. A negyedik a képzelet stratégiája – a rajzolás, zenélés, zenehallgatás, séta a természetben, kézimunkázás, olvasás, minden, ami eltávolít a valóságtól. Az ötödik a megértés, az összefüggések keresésének stratégiája – aki ezt választja, az sokat kérdez, meg akarja érteni, mi motiválhatta a támadót, mi miért történt, mi lesz ezután. A hatodik stratégia a fizikai aktivitás, a sport, házi munka, főzés, kertészkedés, barkácsolás” – magyarázza Anyalaiová.

Minden érzés jogos

Nem minden gyerek nyílik meg az ilyen találkozók alkalmával, sokan nem tudnak vagy nem is akarnak nyilvánosan beszélni az érzelmeikről. De ez sem baj, mert ők is hallgatják a többieket és a pszichológusokat, leszűrik maguknak a tudnivalókat. Az összetartozás érzése, az, hogy olyanok között vannak, akik ugyanazt élték át, mint ők, szintén sokat segít.

A pszichológus szerint a felnőttek számára az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a gyerekek előtt is vállalni kell: nem tudjuk, miért támad valaki másokra, miért kellett ártatlan embereknek meghalniuk. „Ha a gyermek stabil családi környezetben él, és ott nem érte mostanában más trauma, pl. betegség, halál vagy erőszak, akkor fel tudja dolgozni az olyan tragédiát, mint a ruttkai, anélkül hogy külön foglalkozásokra lenne szüksége. A legtöbbet a szülő segíthet azzal, hogy elmondja, mennyire féltette, de most örül, hogy végre megint biztonságban vannak. És főleg, ha engedi, hogy a gyerek mondja el, mit érez, és nem akarja rátukmálni, mit kellene éreznie, hogyan kellene viselkednie, mennyire kellene bátornak lennie. Egy nagy trauma után minden érzés jogos, semmit nem kell erőltetni. A válaszokat sem, mert a gyerekek számára az ilyen tragédia annak felismerését is jelenti, hogy az életben nincsenek minden kérdésre válaszok.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/27. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?