Aktuális

A koronavírus legsúlyosabb mellékhatása az elszigeteltség

A pozsonyi származású Gubo Gabriella orvosként második hónapja dolgozik egy kelet-londoni kórház Covid-csapatában. A betegség tetőzésekor naponta többször kellett döntést hozniuk arról, kinek adnak esélyt, és kapcsolják lélegeztetőgépre. Mégis azt mondja, nem ez volt a legnehezebb, hanem az, hogy sokan magányosan haltak meg.
Vrabec Mária

2020. június 1. 11:06

v
Kép: Gubo Gabriella archívuma

Könnyű volt Angliában orvosként elhelyezkedni?

A diplomámat elismerték, csak nyelvvizsgát kellett tennem, és regisztrálnom az orvosi kamarában. Általános és sürgősségi orvos szeretnék lenni, épp az akut belgyógyászati részlegen töltöttem a szakképzési időt, amikor beütött a járvány, és az egész osztályt átalakították Covid-központtá. Ez egy ezer fekvőhelyes kórház, angliai viszonylatban is nagynak számít. A várható betegek nagy számára való tekintettel minden osztályról idevezényelték a fiatal orvosokat, hogy ne legyünk túlterhelve.

A híradásokból annyit lehet tudni, hogy Angliában meghaladta a 30 ezret az elhunytak száma. Milyen most a helyzet, tetőzött már a járvány?

Nagyon nehéz megmondani, mert Angliában szinte csak azokat tesztelik, akik kórházba kerülnek. A lakosság körében csak két hétig zajlott tesztelés, aztán beszüntették, mert a laboratóriumok nem győzték kiértékelni az eredményeket.

A súlyos állapotban lévő betegeket győzi ellátni az egészségügy?

Az itteni egészségügy, a National Health Service teljes mértékben állami és ingyenes, viszont a kivizsgálásokra és rutinműtétekre is nagyon sokáig kell várni, ezért sokan a fizetős magánklinikákat választják. A diagnosztikai és kezelési protokollok s az alkalmazott gyógyszerek is mások, de ez nagyban függ a lakosság jóval sokrétűbb összetételétől.

Ez a koronavírus-fertőzöttek arányában és a betegség lefolyásában is megmutatkozik?

Nálunk is beigazolódott, amiről ma már világszerte beszélnek, hogy az afroamerikai, afrokaribi és ázsiai térségből származó pácienseknél, valamint az idősebb korosztálynál sokkal nehezebb lefolyású a betegség, és rosszabbak a kilátások. Sokan olyan súlyos állapotban kerültek hozzánk, hogy semmit sem tudtunk tenni értük. Ha már kialakul a súlyos légzési elégtelenség, általában visszafordíthatatlan a folyamat. Az egyetlen gyógymód az oxigén, de ha egy idős embert intubálni kell, a felépülési esélye szinte nulla. Náluk általában fennáll valamilyen alapbetegség, sőt alapbetegségek kombinációja, ami csökkenti azt a funkcionális alapvonalat, amely szükséges az olyan mértékű felépüléshez, hogy levehessük őket a lélegeztetőgépről. A Covid-betegek esetében ez még a fiataloknál is nehéz.

Mi az oka?

Egyrészt ezek a betegek átlagban három hetet töltenek az intenzív osztályon mesterséges kómában, ami önmagában is megterhelő. Másrészt a koronavírus-fertőzés olyan gyulladásos láncreakciót indít meg a szervezetben, amely az immunrendszer túlzott reakciója miatt halmozott szervi elégtelenséghez vezethet. Leegyszerűsítve: az immunrendszer olyan anyagokat termel, amelyek a saját szöveteket károsítják – ez az úgynevezett citokinvihar. A folyamat először a tüdőben zajlik, de amikor ezek az anyagok a vérkeringésbe kerülnek, roncsolják a vesét, a szívet és a többi szervet. Végül összeomlik az egész szervezet, s már a lélegeztetés sem segít.

Minek az alapján döntik el, hogy kit intubálnak?

A korhatár csak az egyik kritérium, az intenzív osztályon való kezelés meghatározásában főleg az általános egészségi állapotot vesszük figyelembe. Minden esetben szakmai szempontok alapján kollektív döntést hozunk. Ez a lehető legjobb, leghumánusabb megoldás, mert az intubálás és a lélegeztetés nagyon drasztikus folyamat, és a mélyaltatás is számos kockázattal jár.

Angliában sokáig úgy kezelték a járványt, hogy hadd fertőződjön meg a lakosság nagy része és alakuljon ki a nyájimmunitás. Mikor kezdték komolyabban venni?

Amikor Olaszországban válságosra fordult a helyzet. Az olyan nagyvárosokban, mint New York vagy London, az emberek annyira sűrűn érintkeznek egymással, hogy mire bárki, aki illetékes volna óvintézkedéseket bevezetni, észbe kap, addigra túl késő. Míg például Pozsonyban valaki tíz-húsz emberrel kerül kapcsolatba naponta, Londonban két-háromszázzal, ezért terjed futótűzként a betegség. Kezdetben a lakosság sem vette annyira komolyan a dolgot, mint Szlovákiában, főleg, mert mindenkiben élt az a hit, hogy ez a vírus csak az idősekre veszélyes. Semmiféle kormányrendelet nem szabta meg, mit szabad, és mit nem, csak ajánlásokat tettek közzé, ezért szinte senki sem viselt szájmaszkot, mindenki szabadon járt-kelt, gyülekezett.

Amikor Boris Johnson miniszterelnök, aki maga sem volt híve a szigorú óvintézkedéseknek, szintén megbetegedett, változott a lakosság magatartása?

Akkor kezdett változni, amikor április vége felé napi hat-hétszázra emelkedett a járvány során elhunytak száma. Mi, orvosok is azt feltételeztük, hogy a miniszterelnök szigorúbb rendeleteket léptet érvénybe, és több védőfelszerelést biztosít az első vonalbeli dolgozóknak, de nem így történt. Nehéz is megmondani, mit kellene tenni, mert arról a fázisról, amikor még fékezni lehetett volna a terjedést, lekéstünk. Ebből a helyzetből nagy veszteségek nélkül kijutni nagyon nehéz, és csak hónapok múltán fogjuk látni, melyik volt a helyes megoldás, mert a koronavírus terjedésének megakadályozása csak egy része az egésznek. Ugyanilyen fontos a többi beteg ellátása és a gazdaság működése is. Mert ahol a gazdaság nem működik, ott előbb-utóbb az egészségügy sem fog, és azok az onkológiai, szív- és érrendszeri betegek, akik ebben az időszakban nem jutottak megfelelő kezeléshez, most mind rosszabb állapotban vannak, nehezebb őket stabilizálni.

Ma milyen a londoni utcakép?

Április közepétől csak az élelmiszerboltok, gyógyszertárak tartanak nyitva, és az emberek egy része az üzletekben visel szájmaszkot, kesztyűt, de a parkok jó időben tele vannak. Az ajánlás szerint csak az egy háztartásban élők gyülekezhetnek, s meg kell tartani a biztonságos távolságot, de ennek a tiszteletben tartása is változó. London lakossága kor és származás szerint nagyon vegyes összetételű, ennélfogva a kormány javaslataihoz való viszony is különböző az egyes etnikai csoportoknál.

A brit kormány már bejelentette, hogy öt lépésben szeretne nyitni. Lassan visszatérnek az emberek a munkahelyükre?

Az üzemek többsége folyamatosan működött, vagy csak egy-két hétre állt le, ezért itt nem volt akkora a kiesés. A kormány ajánlása úgy szól, hogy aki biztonságosnak érzi, az visszatérhet a munkahelyére. Ez nagyon szubjektív dolog. A boltok, éttermek, pubok tulajdonosai kisebb fizetéssel megtartották az alkalmazottakat, akik javarészt bevándorlók, és azt fontolgatták, hogy ha nem lesz munkájuk, hazaköltöznek.

A kórházukban most milyen a helyzet?

A legtöbb osztály újra az eredeti rendeltetése szerint működik. Az elhunytak száma is kevesebb, úgy tűnik, lecsengőben van a járvány, de nem tudni, hogy ez azért van-e, mert a lakosság nagy része már elkapta, vagy mert néhány hétig mindenki otthon maradt. Sokan attól tartanak, hogy a feltételek enyhülésével jön a második hullám.

Az óvintézkedések kevésbé voltak szigorúak Angliában, mint például Szlovákiában. Mit tapasztal, az emberek közérzete is jobb, kevésbé nyomasztja őket ez a helyzet?

Főleg orvosként van rálátásom a dolgokra, mert időm nagy részét a kórházban töltöm. Amit nyomasztónak tartok, az az, hogy a betegeink végtelenül magányosak és elszigeteltek. A hozzátartozókkal mi, orvosok is csak telefonon tudunk beszélni, sokan magukra hagyatva halnak meg, pedig normál helyzetben ilyenkor az egész családot be szoktuk engedni. A klinikai döntések protokoll szerint történnek. Ez egyszerűbbé tette a munkánkat, de a morális-etikai kérdések nemegyszer kihívást jelentettek számunkra. Amikor úgy láttuk, hogy valakinél közeleg a halál pillanata, egy családtag látogatását engedélyeztük, de volt, hogy már nem ért ide idejében. Hasonlóan komoly gondnak látom az elszigeteltséget. Ennek a hatásai is nagyon súlyosak lehetnek. Orvosként mindenkit arra kérnék, hogy figyeljen oda a környezetében élő, magányos vagy lelki betegséggel küzdő emberekre.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/22. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Roman Luknár

Nem lesz élete végéig színész

koronavírus

Koronavírus: 808 teszt mellett 15 új eset volt szombaton

Meghan és Katalin hercegnő

Katalin ellenezte Harry és Meghan házasságát

repülőgépba miskolcleset

Lezuhant egy vitorlázógép Miskolcon

koronavírus

Koronavírus: ezekben a járásokban találtak új fertőzötteket szombaton

Olivia de Havilland

Olivia de Havilland 104 éves

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.