Ha információra van szükség, gugli a legjobb barátunk. Mi is lenne velünk nélküle? De most komolyan! Mert mi van akkor, ha mégsem a legjobb barátunk, és még esetleg magunkra is hagy?
Bizonyos technológiai cégek megkerülhetetlenek, már csak méretük miatt is. Jó mutatója ennek, hogy nem kell külön találgatni, miről is lehet szó, ha valaki a közösségi oldalról beszél – rögtön tudjuk, mire gondol. Ahogy azt is, milyen szolgáltatást használ, ha rákeres valamire. Vagy ha megnézi a videót. Azt kell külön megnevezni, ha nem a legismertebbet használjuk épp, az ilyen közlés pedig azon túl, hogy tájékoztató jellegű, egyben állásfoglalás is lett. Majdhogynem lázadó az, aki nem a Google-t használja, aki törli magát a Facebookról, aki nem a YouTube-ra tölti fel a videóját, pláne, ha ezt szándékosan, előre megfontolva teszi. Arról már a Vasárnapban is írtunk, milyen kétségek merülhetnek fel a közösségi oldalak adatéhsége miatt (akkor konkrétan az új őrületet, a TikTokot emeltük ki), de elég csak rákeresnünk a bármire, és máris adatot szolgáltatunk egy techcégnek. Hisz aki keres, az találat.
Rizsányi Attila riportjából azt is megtudhatják, miért nem ingyenesek a szolgáltatások; mivel fizetünk; miből lett elegük egyeseknek; miért akar kivonulni a Google az ausztrál piacról; miért nem vesszük észre, hogy a fejünkre nőtt a Google; milyen az ökokereső…
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.