A boldogságot nem lehet megvenni – utazást és színházjegyeket viszont igen, és az majdnem ugyanaz!
Prágával, mint miden rendes, kedves majdhogynem kozmopolita várossal rendszerint egy probléma van, hogy sosem kapni belőle eleget. Ez a Moldva folyó mentén gyakorta ködbe vesző város az elegáns koncerttermektől kezdve a modern galériákon és a világszínvonalú filmeken keresztül (hogy mi hányszor és mennyit írtunk már erről, számát sem tudom, tessék visszaolvasni) egy igazi kulturális gyöngyszem. Nem beszélve a gyengén megvilágított, olykor cigarettafüstös bárokról, az élő zenés kávézókról és éttermekről. A modern és a hagyományos cseh kultúra egyetlen édes szippantásnyi levegővétellel. Bolond lennék hazavágyni! Helyette napok óta figyelni a reggelek változásait, éjszakába nyúlóan előbb Mozart, majd Csajkovszkij műveit dicsérni. Utóbbi egyébként zeneszerzőként sem kedvelte a maga korában istenített Wagnert, helyette annál inkább rajongott Mozartért. Hát nem felemelő ez a szuverenitás? A nagy dolgok mindig belülről indulnak el.
Melyik városhoz hasonlítják Prága történelmi szépségét? Mi mindent rejt a cseh főváros? Milyen előadásokat érdemes megnézni itt?
Horváth Bianka cikke után bizonyos, hogy mindannyian kicsit Prágába vágyunk majd. A teljes írás elolvasható a már kapható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.