Fagyos szív, tüzes vágyak. Rokoczay Jozefin báróné a Bátrak földje című nyolcvanrészes sorozatból. Női portré eleven színekkel.
Ha vászonról néz ránk, Barabás Miklóst, Székely Bertalant vagy Szinyei Merse Pált dicsérjük. 1865-ben, egy festői kastély falai között férjétől elhidegülve, három gyermeke közül a nagyfiút elkényeztetve, a két lányt sokszor kéjes élvezettel büntetve Jozefin szilaj szeretőre lel. Megformálója, Fodor Annamária pedig az érzelmek viharában vergődik. Színésznő összetettebb szerepről ne is álmodjon. Akármerre fordul is, jéggel oltja a tüzet, lángcsóvával olvasztja a jeget.
Mi miatt vált társulatot, színházat? A köztes időszakot, amíg nem tartozott se ide, se oda, hogy viselte? Milyen szerepek ajánlottak neki? Mi áll jól a színészi habitusához? Mi volt az első gondolata, amikor a Bátrak földjében meglátta a három gyermekét, Móricot, Annát és Ibolyát, vagyis Jaskó Bálintot, Szász Júliát és Kardos Kírát? Maga a miliő, a kastélytermek, a bútorok, az antik tárgyak, a park mennyire hatott a játékára? Élt vidéken akár csak egy rövid ideig is? A míves, antik ékszerekhez hogyan viszonyult?
Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha elolvassák Szabó G. László interjúját a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.