Teveszőr kabát, kézzel varrt bőrcipő, drága szivarok, személyére komponált parfüm.
Ez kellett neki a hódításhoz. Szerepekben nem volt válogatós. Mindenre lecsapott, és mindig örömmel, jókedvvel játszott. A szerepformálásnak Bárdy György esetében nem voltak őrjítő stádiumai. Nem vívódott, nem gyötrődött. „Kényszerből még azt is szerettem, amit utáltam – mondta. – Másképp be sem tudtam volna lépni a színpadra.” Idén lenne 100 éves.
Mikor állt először kamera előtt? Mik a jellegzetes szerepei? Kik segítették pályája elején? Milyen volt a családja? Minek szánta édesapja? Hogyan került az ukrán frontra? Miért szerződtették le diploma nélkül is színésznek? Miért tiltották el hivatása gyakorlásától? Hogyan lett földmérő? Hogyan került vissza a pályára? Hogyan alakultak a házasságai? Hogyan emlékszik rá Bakacsi Alice, a Pesti Színház művészeti titkára?
A már megvásárolható Vasárnapban ezekre a kérdésekre is választ kapnak Szabó G. László írásában.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.