Ami foglalkoztat a VASÁRNAPBAN: Cenzúra a 21. században. Mi és miért csípi az emberek szemét manapság?

Szép és ugyanakkor megsemmisítően igaz gondolat ez egy írótól, aki köztudottan egy olyan társaság tagja volt, mely az antikomformizmusban látta a jövőt. Bárhogy is, Kerouac szavai egy ideje itt motoszkálnak bennem. Meglehet, túl nagy jelentőséget tulajdonítok e soroknak, de szétnézve a világban, valójában mindenki így tesz. Vitázik erről, vitázik arról. A szólásszabadság demokratikus igazolásával kifejezésre juttatja mindazt, amit igaznak vél. Egyetlen ember sem képes azonban olyan kimerítő, teljességgel elfogadható választ adni, amelyek mindenki számára megnyugtató módon zárnák le ezeket a párbeszédeket. Főként nem a jog, amelyet azóta próbálunk tanulgatni és kibogozni, hogy az ember a szólásszabadságot mint olyat egyáltalán ismeri. Persze én magam aligha vagyok bármilyen joganyag tudója, távolabb áll tőlem, mint ide kétszer Kansas, ráadásul ezüstcipellőm sincs, amelyet aztán háromszor egymás után összeütnék. Fülünk és szemünk azonban van. Így amikor olyan hírekről hallunk, hogy a magyar szinkron cenzúrázta a Pixar első, nyíltan meleg karakterét, vagy hogy a munka- és teljesítményalapú jóléti társadalom iránt elkötelezett politikusok darálnak könyveket nyílt színen, vagy hogy újabban az MTVA Petőfi TV nevű ifjúsági csatorna által vetített, korábban Netflixen futó sorozat, a Jessica Jones egyik homoszexuális jelenetét egyszerűen kivágták… Azért sokunknak eszébe juthat a múlt cenzúrahivatalainak egyike.

Milyen időszakot élünk most? Mennyire erős a cenzúra és az öncenzúra? Mi veszélyezteti a gondolkodást? Miért vágta ki a magyar köztévé egy sorozat homoszexuális mellékszálát? Milyen jeleneteket vágtak ki más országok tévécsatornái? Ki mire érzékeny? Mi az a cancel culture?

Horváth Bianka írásában ezekre a kérdésekre is választ kapunk a már megvásárolható Vasárnapban.