Ha egy kosztümös filmhez le kell csekkolni, hogy egy pesti utcasarok hogyan festett a hatvanas években, hogy pontosan hány szögletesek is voltak az újságosbódék a harmincas években, hogy milyen tapéta dívott a hetvenes évek presszóiban, vagy akár az a kérdés merül fel, hogy mivel érdemes kitakarni egy Demszky-karót, a látványtervezők elsőként archív fotók között kutatnak, amihez gyakran használják a Fortepant is.

… és minden módon számon tartanak. Ezt Kosztolányi írta 1921-ben. Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba irják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg. Ezt meg József Attila 1935-ben. Sokat idézett sorok voltak ezek a múlt század ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben. És most megint.